A rendkívül összetett és sok folyamatból álló szövésnek két nagy irányvonala van: a gyapjú- és a vászonszövés. Petrovics Nikolett népi iparművész az utóbbival foglalkozik, így főleg pamuttal, selyemmel és lennel dolgozik a mindennapokban. – Lakástextilek közül főként a háztartáshoz szervesen kapcsolódó, mondhatni nélkülözhetetlen kellékeket, asztalterítőket, függönyöket készítek. Ezenkívül kendők, blúzok, szoknyák is kerülnek ki a kezeim közül, de olyan megrendelőm is akad, aki többméternyi feldolgozatlan szőtt anyagot kér – mondta lapunknak a kiegészítőket, táskákat és pénztárcákat szintén készítő művész.
Örök kérdés a népművészetet ápolók körében, hogy mennyire ragaszkodjunk a hagyományokhoz és mennyire merjünk beleépíteni a ma használatos, ámde népi motívumokat is tartalmazó használati tárgyakba új elemeket, alkalmazkodva ezzel a jelenkor stílusjegyeihez.
Petrovics Nikolett ebben a dilemmában is az arany középutat próbálja megtalálni. – Igyekszem megtartani az ősi motívumokat, becsempészve azokat a mai viseletekbe. Azt gondolom, ez nem lehetetlen küldetés. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha adott egy divatos szabásvonalú, akár vadabb színvilágú kabát, azt is lehet népi motívumokkal díszíteni anélkül, hogy azokat megváltoztatnánk – fogalmazott. Hozzátette, a kísérletezés sem áll távol tőle, néha készít a hagyományostól merőben eltérő motívumokat és formákat is.
Az ifjú művész kifejezetten Hajdú-Bihar megyei motívumokat és szőttesfajtákat gyűjt, immár több mint öt éve. – A színvilágát tekintve megyénkre nagyon jellemzőek a fehér alapon főként piros, részben kék mintázatok. A motívumkészletünk is nagyon gazdag, kakas-, csillag- és virágmotívumok, azon belül is a tulipán és a rózsa, mindig vissza-visszaköszönnek a megyei népművészetben, a hagyományos viseleteken – mutatott rá Petrovics Nikolett.
Fotó: Petrovics Nikolett-archív
Embert a kalapjáról, asszonyt a kendőjéről
Míg ma a legtöbben az internet bugyraiban és a közösségi oldalakon kutakodnak újdonsült ismerőseik után, régen egy-egy ruhadarab színe és díszítése beszéd nélkül is sokat elárult annak viselőjéről. Míg a férfiaknál a kalap számított azonnal szembetűnő „önéletrajznak”, addig a nőknek a kendőjük hímzéséből lehetett következtetni a hátterükre. – Meg lehetett állapítani, hogy az illető hajadon, már férjnél van, esetleg édesanya-e. Mivel ezeknek a jeleit mindenki ismerte, így elkerülhetők lettek a félreértések – mondta lapunknak Petrovics Nikolett, aki fontosnak tartaná, hogy ezen tudást a következő generáció is továbbvigye.
