Gyönyörű strandok, páratlan szellemi örökség: meglátni Indonéziát, és beleszeretni

Az elmúlt időszakban az utazásokat felváltották az álmodozások, illetve a visszaemlékezések. Vörös Borisz, aki igazi világutazó, néhányszor már felkereste Indonéziát; összesen eddig öt hónapnyi időt töltött a csodálatos térségben, s még mindig van olyan sziget, ahová nem jutott el, de nagyon szeretne. A fiatal utazó a trópusi országban szerzett élményeiről, tapasztalatairól számolt be a Naplónak.

– Rengeteg olyan aspektusa van egy indonéz utazásnak, ami számomra rendkívül vonzó. Első helyen talán azt emelném ki, hogy itt még megtalálható a felfedezés öröme, a legtöbb szigetről alig lehet információhoz jutni az interneten. A tömegturistás helyeknél számomra nagyobb élmény egy-egy olyan helyet megismerni, amikkel még nincs elárasztva az Instagram – és Indonéziában szinte csak ilyen helyek vannak (Balit kivéve). Balit leszámítva igazi tömeg gyakorlatilag sehol sincs. Továbbá fontos, hogy az utazás kimondottan olcsó, és a világ legszebb strandjain tölthetjük az időnket akár teljesen egyedül.

„Ez a kombináció nem sok helyen található már meg a világban.”

Bár muszáj megjegyeznem, hogy az infrastruktúra hiánya miatt a távolabbi szigetekre az utazás kalandos ugyan, viszont igen kényelmetlen is egyben, szóval aki eldugott szigetre indul, az ne számítson kényelemre – sok szigeten még kereskedelmi szálláshely sincs! Ilyen esetekben akár helyi családoknál is meg lehet szállni – a körülmények viszont nem európaiak – kezdte az élménybeszámolót.

Lassú életstílus

Talán nem mindenki tudja, hogy Indonézia a világ legnépesebb muzulmán országa, viszont kulturálisan az egyik leggazdagabb is egyben. Csak Pápua tartományban, az ország keleti végén több száz nyelvet beszélnek, Borisz is járt olyan vidéken, ahol egy tó két szomszédos szigetén két különböző nyelvet beszéltek a helyiek. – A kulturális sokszínűség mindenhol megtalálható, nagy eltérések vannak az egyes szigetek között – Bali lakosságának nagy része például hindu, a sziget kulturális öröksége páratlan; vannak szigetek, ahol máshol nem megtalálható nyelvek és szokások alakultak ki; szóval a legtöbb helyen külföldi látogatóként fel sem tűnik az ország muzulmán többsége. A média által sokakban alakult ki negatív vélemény az iszlám vallásról, ám annak esetleges negatív hatásait én eddig Indonéziában sehol sem tapasztaltam.

„Mindenhol nyíltak és barátságosak az emberek”

– mutatta be az indonéz kultúrát.

– Mind a trópusi szigetek szépsége, mind a helyi lakosság kedvessége olyan tulajdonság, ami miatt mindig szívesen fogok Indonéziába visszatérni. Kimondottan tetszik a szigetekre jellemző lassú életstílus, néha nagyon jólesik a helyiekkel együtt lelassulni és nem csinálni mást, mint halak és korallok között úszkálni. A szépség persze relatív, de Indonéziában rengeteg olyan strand van, ami bármely „a világ legszebb strandjai” és hasonló listára kerülhetne, viszont az itteni szép tengerpartok egyelőre kevésbé ismertek – árulta el, miért is szereti annyira a térséget.

Igazi búvárparadicsom

Indonézia hatalmas: érdekes adat, hogy több mint 38 évbe tellene minden egyes szigetét meglátogatni úgy, ha mindennap új szigetre utaznánk, úgyhogy talán nem túlzás, ha kijelentjük: Indonéziában van minden. – Az állat- és növényvilág mind a földön, mind a vízben páratlan: a Pápua régió­hoz tartozó Új-Guinea szigete például a legtöbb növényfajjal büszkélkedő sziget az egész világon, több mint 13 ezer fajt jegyeztek eddig fel ezen az egy szigeten; de a szintén Pápuához tartozó Raja Ampat szigetvilág a tengeri élőlények fajtáját és számát tekintve is a világ leggazdagabbja. Tengerbiológusok szerint is több hal- és korallfaj található itt, mint bárhol máshol a világon – igazi búvárparadicsom! És ez még mindig csak Pápua, az utazók által az ország talán legkevésbé felfedezett része. Indonéziában vannak például történelmi emlékek (akár világháborús roncsok is szép számmal), hatalmas hegyek, vulkánok, forgalmas nagyvárosok, csendes lakatlan szigetek hófehér homokkal, szóval tényleg mindenki meg tudja találni a számítását – taglalta.

Nagy Emese