a szakember szemével

2020.06.06. 20:00

Kritikus helyzetek a családban

Dr. Szilágyi Boglárka gyermekpszichiáterrel, pár- és családterapeutával a különféle családterápiákról beszélgettünk, illetve arról, mennyiben más ez a kezelési forma, mint az egyszemélyes konzultáció.

Fotó: Illusztráció / Shutterstock

Sokan titkolják, viszont egyáltalán nem szégyen, ha valaki segítségre szorul. Legyen az „bármilyen”, akár lelki támasz, néhány jó szó. Azonban nem mindenen tud segíteni egy barát vagy egy családtag, vannak helyzetek, amikor szakember szükséges, hogy megoldjunk egy problémát.

Érzéseink kifejezése

Fotó: dr. Szilágyi Boglárka / Facebook

– A családterápia egy olyan pszichoterápiás irányzat, ahol nem egy ember tüneteire, problémáira fókuszálunk, hanem az egész családdal dolgozunk. A családot egy rendszernek, a tagjait tehát a rendszer részeinek tekinti, akik együtt alakítják az életüket. A terápia során azt vizsgáljuk meg a családtagokkal közösen, hogy ki hogyan vesz részt egy-egy szituációban, például hogyan robban ki egy hétköznapi veszekedés, ki mit mond vagy tesz ilyenkor, ki hogyan reagál, ki vonul el, marad ki a konfliktusból. Mindenkit meghallgatunk, mindenki véleménye számít, így egymás nézőpontjait jobban megismerhetik, megérthetik. Nem bűnbakot keresünk, hanem azt nézzük, hogy ők ezt együtt hogyan csinálják, hogyan viselkednek – mondta el a Naplónak dr. Szilágyi Boglárka.

A szakember kitért arra, hogy sokan azt hiszik, a családterápia egyféle tanácsadás, pedig erről szó sincs.

„Egy idegen ember nem tudhatja, mi a jó az adott családnak. Csupán különböző feladatokkal, eszközökkel, kérdésekkel vezeti őket, megmutatja, hogy nyíltan is lehet és kell egymással kommunikálni.”

Az érzéseinket, szükségleteinket fontos kifejezni, hiszen a másik ember nem gondolatolvasó, nem várhatjuk tőle, hogy kitalálja, nekünk mi a jó. Sokféle technikát használunk, melyben élményszinten tapasztalják meg, hogy egyazon családban lévő tagok mennyire másképp láthatják ugyanazt a helyzetet. Persze sok komoly témával dolgozunk, de nem beszélünk „lyukat” egymás hasába, hanem nonverbális technikák által saját maguk jönnek rá dolgokra. Ez lehet akár rajzolás, gyurmázás, érzés-, szükségletkártyák vagy a személyes kedvencem, a családszobor által. Nagyon szokták élvezni a feladatokat. Ebben az egy-másfél órában csak egymásra figyelnek, és minőségi időnek élik meg az ott töltött időt. A játékos feladatok láttán megkönnyebbülnek, hiszen senki nem játssza a „megmondót”, saját felismeréseik lesznek magukkal és a többiekkel kapcsolatban – fűzte hozzá.

Energiát, időt igényel

A legtöbb esetben akkor keresnek segítséget a szülők, ha a gyermekkel baj van. Ez lehet akár tanulás, akár magatartászavar vagy bármi változás, amit nem értenek a gyerekkel kapcsolatban, mert korábban nem ezt tapasztalták nála. – Lehet ez szorongás, evés-, alvászavar, pszichoszomatikus panasz, egyéb súlyos pszichés probléma. Legtöbbször a gyermek a tünethordozó mint „leggyengébb láncszem”, és jelzi, hogy valami nem jól működik. Ezek nem tudatos dolgok részéről. Sokszor a gyermek betegsége hozza össze a szülőket, mert összefognak érte, és éppen nem egymást marják. Azt tapasztaljuk, hogy ha csak a gyereket kezeljük, és ugyanabba a környezetbe, családba tér haza, akkor hosszú távon nem lehet eredményeket elérni – hangsúlyozta, majd feltette a kérdést: hogyan oldódna meg bármi, ha minden ugyanúgy megy tovább? Ezért fontos, hogy együtt dolgozzanak „az ügyön”, ez persze nagyon sok energiát és időt igényel minden családtag részéről. De fontos, hogy motiváltak legyenek, és ne érezzék erőszaknak: ez értük van – mondta.

Különböző területeken

A gyermekpszichiáter úgy véli, az életciklusváltásokat is nehezen viselik egyes családok: egy gyermek születését, iskolába menetelét, kamaszkorúval is más az élet, illetve ha kirepül a gyerek. – Ezekben mind elakadhatnak, ha nem elég rugalmasak. Van külön pár­terápia is gyerek nélkül, vagy már gyerekkel is akár. Ebben az esetben pedig nem mindig az a cél, hogy mindenáron együtt maradjon a pár, hanem hogy abból a helyzetből amiben vannak, valamelyik irányba elmozduljanak. Tehát ez lehet egy szakítás, válás is, csak maguktól nem képesek „mozdulni”, és így ebben kapnak segítséget, hogy átlássák, mit szeretnének – ismertette.

Meg kell keresni a probléma gócpontját

Nem ritka, hogy egy terápia alkalmával szembesülnek a felek saját, illetve rokonaik problémáival. Nyilvánvalóan ez azért lehet, mert az egyéb hétköznapi gondok mellett már nem „foglalkoznak”, nincs energiájuk foglalkozni a mélyebb gondokkal. Dr. Szilágyi Boglárka családterapeutával is előfordult már, hogy egy-egy páciense „mit sem” tudott a családban meglévő nehézségekről.

Külső szemmel

– Előfordulhat, hogy a kezelésen „jövünk” rá a problémára, mivel a terápiás beszélgetés egy védett közeg, ahol nem gyűrűznek be az otthoni körök, ugyanis a terapeuta mederben tartja a beszélgetést – mondta, majd hozzátette: „Úgy gondolom, hogy senkinek sem árthat, ha kívülről is ránézhetnek a saját működésükre. Egymás megértésével csak jobbá válhatnak a kapcsolataik, illetve a saját lelki egészségük” – hangsúlyozta.

A szakemberek számtalanszor megtapasztalják, hogy hiába a gyermek küzd gondokkal (anorexia, bulimia), az nem azt jelenti, hogy „csak” nála keresendők a problémák. – Vannak zavarok, amikben igazoltan ez az elsődleges terápia, mint pl. anorexia. A nyílt kommunikációt segíti, és az érzelmek, szükségletek kifejezését, ezért minden családnak csak ajánlani tudom – fűzte hozzá.

Nagy Emese

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában