2024.11.17. 07:00
A pofonoktól sem riadna vissza az álma eléréséért a debreceni influencer
A fiatal lány semmitől sem ijed meg. Varga Piroska a Való Világ, a Tehetség első látásra és a Konyhafőnök után a Sztárboxban is megmutatná tudását és elszántságát.
A Civil a pályán rovatunkban közismert emberek sporthoz való viszonyát mutatjuk be, ezúttal Varga Piroskával beszélgettünk. A debreceni influencert leginkább a Való Világ 11. évadából ismerheti a nagyközönség, ahol VV Pirosként vitt színt a luxusvilla életébe, de emellett más televíziós produkciókban is láthattuk. Az interjúból kiderült, a csinos hölgy gyerekkorában több sportot kipróbált, de igazából a tánc mellett tette le a voksát. Piros mindig is magabiztos, hiperaktív lány volt, talán ennek is tulajdonítható, hogy sohasem riadt vissza attól, ha meg kellett védenie magát: nem egyszer került verekedésbe a suliban, vagy éppen a testvérével otthon. Az iskolai évek után sem szakadt el a sporttól, rendszeresen járt konditerembe, s amikor Angliában élt, imádott a Temze partján futni. Pirosnak mindig vannak tervei, most azt az álmát szeretné megvalósítani, hogy ringbe léphessen a Sztárboxon, aminek hangot is adott az Instagram-oldalán. A több mint egy évtizedes ismeretségünkre való tekintettel tegeződtünk az interjú során.
Varga Piros nyíltan mesélt a sportos múltjáról
A jó genetikádnak köszönhető, vagy a rendszeres mozgásnak, hogy ilyen csinos vagy?
Kezdjük azzal, hogy jelenleg nem érzem magam se fittnek, se csinosnak. Ha a genetikát nézzük, akkor nem biztos, hogy szerencsés vagyok, ugyanis 100 kiló alatt senki sincs a családban, ráadásul úgy, hogy fiatalon mindenki olyan forma volt, mint én. Így a családi örökségre nem számíthatok, ezért mindig edzettem, mozogtam valamit.
Nem vagyok kibékülve a testemmel, a 163 centis magasságom mellett nagyon meglátszik akár 5 kiló plusz is. Ezt a túlsúlyt pózolással és jó öltözködéssel próbálom titkolni.
Gyerekként mi kötött le?
Nagyon sok sportot kipróbáltam, az általánosban a suli után tollaslabdázni jártam, évekig aerobikoztam, valamint pár hónapig kipróbáltam például a bokszot és a kick-boxot is. A szüleim nem nagyon örültek neki, hogy bokszolni járok, de végül azért hagytam abba, mert akkor már modellkedtem, s nem nézett volna ki jól, ha monoklival a szemem alatt pózolok.
Amúgy hiperaktív voltam, sokat verekedtem otthon a tesómmal és a suliban is, rengeteget ültem az igazgatói irodában. Igazából a tánchoz húzott a szívem, hosszú évekig társastáncra jártam, illetve néptáncoltam. Egyik sportban sem voltam kiemelkedő, talán azért, mert sokkal inkább a tanulásra fókuszáltam.
Annak ellenére, hogy reál beállítottságú voltam, és több matematikai megmérettetésre elküldtek, sorra nyertem a versmondó versenyeket, akár olasz nyelven is.
Csak hobbi volt a társastánc, vagy versenyekre is jártál?
Elindultunk versenyeken is, amiket nagyon élveztem.
Mi volt a kedvenc táncfajtád?
Idősebb koromra a bécsi keringő állt hozzám a legközelebb.
Ezzel a válasszal megleptél, mert te egy elég vadóc, szabad csaj vagy, a keringő viszont egy nagyon feszes tánc.
Itt is meglátszik, hogy a végletek embere vagyok.
Térjünk még vissza az iskolás éveidhez: szeretted a testnevelésórákat, vagy szenvedés volt számodra is, mint a legtöbb lánynak?
Imádtam a tesit. Futni azért szerettem, mert én voltam a leggyorsabb az osztályban, de rendkívüli módon kedveltem, ha foci vagy kidobós volt a program. Nagyon szerettem a csapatjátékokat.
Egy újabb döbbenet, mert elég individualista embernek ismertelek meg.
Amit lehet, azt valóban egyedül csinálok, mert, vallom, ha bukok, akkor a saját hülyeségem miatt essek el. Például a Való Világba úgy jelentkeztem, hogy senki nem tudott róla, a családomnak is csak akkor mondtam el, amikor már aláírtam a szerződést.
Soha, senkinek a véleményét nem hallgatom meg, nem egyszer volt összetűzésem emiatt a barátaimmal, akik tanácsokat akartak adni.
Viszont irányítani szerettél, hiszen te voltál a „kapitánya” az esernyős lányok csapatának a debreceni salakmotorversenyeken. Ezek a viadalok munkát vagy valamilyen szinten kikapcsolódást jelentettek neked?
Számomra minden munka szórakozás is egyben, mivel munkamániás vagyok. Ezért is sértő, amikor kommentben azt kérdezik, hogy miért nem megyek el dolgozni. Általában két-három munkahelyem van, több projekten dolgozom, illetve szinte állandóan tanulok, képzem magam. És mindemellett főzök, mosok, takarítok. De ugorjunk vissza több mint tíz évet a salakmotorversenyek idejére, amikor 18 éves voltam, és akkor valóban úgy éreztem, hogy 48 kilósan topformában vagyok.
Azt a feladatot azért éreztem nagyon a magaménak, mert az esernyős lányok csapatának úgymond a vezetője voltam, hiszen én válogattam a csajokat, rám volt bízva, hogy milyen koreográfiát mutattunk be a futamok előtt. Mindig is szerettem vezető pozícióban lenni, amit többek között a nagy számnak is köszönhetek. Az életem során többször is nagyon gyorsan menedzser pozícióba kerültem, ami szerintem nem véletlen.
A Gázvezeték utcai viadalokkal kapcsolatban személyes érintettséged is volt.
Igen, ugyanis Tabaka Józsival gyerekkori barátok voltunk. Mindkét család gyerekei tollaslabdáztak, igazából a sport által kerültünk baráti kapcsolatba egymással. Különleges élményt jelentett, hogy a salakpályán Józsi milyen ügyes volt, és neki szurkolt az egész stadion.
Részese lenne a versenynek
Volt olyan sportág, amit nagyon szívesen néztél?
Emlékszem, 16 éves voltam, amikor elmentem egy MMA gálára, ahol rendeztek csajbunyót is. Az egyik lány kiütötte az ellenfelét, majd felmászott a ketrec tetejére és örömében üvöltött. Ez a kép annyira megmaradt bennem, hogy még a mai napig is tisztán látom magam előtt. Mindig is vonzott az MMA, de annyira messze áll tőlem, hogy nem próbáltam ki sohasem. Viszont most úgy tűnik, hogy a boksz ideális lehet a számomra.
Felnőttként milyen sportágat választottál magadnak?
Rendszeresen jártam konditerembe, ott tartottam karban a testem, majd amikor Angliában éltem, imádtam a Temze partján futni. A Covid alatt rengeteg időt töltöttem sportolással. Utána hazaköltöztem, beválogattak a Való Világba, s miután véget ért számomra a reality show, teljes mértékben megváltozott az életem, ami kihatással volt a mindennapjaimra is, ugyanis pánikbeteg lettem. Nem maga a Való Világ viselt meg, hanem amit utána kaptam az emberektől. Az érzelmi állapotom nagyon labilis volt, nem bírtam a tömeget, s a legnagyobb rohamok mindig a konditeremben törtek rám.
Mindenki azt hiszi, mennyire extrovertált vagyok, nagyon élem a bulikat, de ez nem így van. Gyűlölöm a tömeget, illetve, ha nyüzsgés van körülöttem, ezért érzem magam kényelmesen sapkában.
Persze az Instámon mást látnak az emberek, mert vannak olyan rendezvények, amelyen kötelező megjelennem, illetve különböző bulikba elrángatnak a barátaim. De szerencsére az idő múlásával normalizálódott a helyzet a pánikrohamokat illetően, többek között újra járok edzeni.
Az instagramos posztjaidból kiderült, hogy szinte állandó résztvevője voltál a Sztárbox gáláknak. A meccsek miatt mentél, vagy a rendezvényen való megjelenés volt az elsődleges szempont?
Valóban aktív részese voltam a Sztárboxnak, mindössze egy gáláról hiányoztam. Ez volt az a közeg, ahol szerettem lenni, ugyanis a „nagy” celebek között én senki sem voltam, nem kerültem az érdeklődés középpontjába. A gálákkal kapcsolatban a legfontosabb szempont az volt számomra, hogy érdekeltek a meccsek. Nagyon közeli ismerősöm nem bokszolt, így azért szurkoltam a meccseken, hogy legyen kiütés.
Rettenetesen megtetszett az egész, hamar kialakult bennem az érzés, hogy szívesen kipróbálnám magam, a részese szeretnék lenni ennek a produkciónak. Annyira átszellemültem a harcok alatt, hogy mindig azt néztem, adott szituációban én mit csinálnék a ringben. Igazából ez vitt vissza a konditerembe, emiatt tudtam legyőzni a pánikbetegségem, s kezdtem el ismét edzeni.
És itt jön az a dolog, hogy a Sztárboxon nemcsak a meccseket lehet élvezni, hanem a szüneteket is, mivel mindenki valakinek az ismerőse. Tóth Zolkó barátom által ismertem meg Miló Vikit, a korábbi ökölvívó világbajnokot. Annyira egy hullámhosszra kerültünk, hogy amikor elmondta, megtetszett neki az outfitem, neki adtam az általam átalakított ruhadarabot. Ezt követően posztoltam, hogy jó lenne megtanulnom bokszolni, mivel „az éhség megvan, a tudás pótolható”. Erre kommentelte Viki, hogy vendége vagyok egy edzésre, amit el is fogadtam.
És milyen érzésekkel távoztál a tréningről?
Viki azt mondta, hogy elsőre nagyon ügyes voltam, de én nem így láttam. Maximalista vagyok, nem feleltem meg a saját elvárásaimnak, láttam a hibáimat, de a tűz tovább él bennem.
Azt mondják, sok minden akkor dől el, amikor közeledik feléd az ellenfél ökle, s te behunyod a szemed, vagy esetleg reflexből elfordítod a fejed. Te hogy állsz ezzel, félsz a pofonoktól?
Nem tagadom, fiatalon sok bunyóban benne voltam, nem futottam el egyetlen balhé elől sem. De azóta megváltoztam, az elmúlt években kerülöm az ilyen helyzeteket. De a rutinom szerintem megvan.
„10k lájk, és indulok a következő Sztárboxon” – szólítottad meg a követőidet egy posztban. Ennyire vágysz a kötelek közé?
Nagyon! Azért is akarok bekerülni, hogy megnézzem, milyen belülről ez az egész, mert ameddig kívülről alkotok véleményt, olyan, mint amikor a kanapéhuszárok osztják az észt az Instagramon. Igazából senki nem tudja elmondani az érzéseit, amíg nincs bent a ringben. És én nagyon kíváncsi vagyok rá! Ki akarom próbálni magam ebben is, ráadásul ez egy remek fizikai, mentális és érzelmi fejlődés is lenne egyben, s nem utolsó sorban az anyagi része szintén vonzó. Aki ismer, az tudja, hogy mindig egy nagyobb képet nézek, s a döntéseim mögött a nagy álmom, egy saját ruhamárka létrehozása a cél. Sajnos nem születtem gazdag családba, de ellentétben sok más lánnyal, nem más hátán felmászva akarok feljebb kerülni, hanem mindenért megküzdök egyedül. Ezért volt tudatos döntés részemről, hogy jelentkeztem a Való Világba, a Tehetség első látásra, vagy éppen a Konyhafőnökbe, s ezért akarom beküzdeni magam a Sztárboxba. Remélem, hogy az RTL megmutatja, hogy az álmokat valóra lehet váltani!