Fejes Tamás: Droggal nem élek, a piát meg elég jól bírom!

Ötven! Hogyan éled ezt meg?

Egy szempillantás alatt telt el. Annyira kevésnek érzem. Nyilván ez relatív, hiszen ha valaki börtönben ülve töltötte el ezt az időt, akkor az valószínűleg nagyon hosszúnak tűnik, de nekem, aki nem egy unatkozós típus, hamar elrepült. Ráadásul ahogy öregszik az ember, úgy gyorsul fel minden. Míg gyerekkoromban a nyarak örökkévalóságnak tűntek, és ciki vagy nem, de már nagyon vártam a végén az iskolakezdést, most hirtelen múlnak el a nyári hónapok. Nyilvánvalóan azért, mert állandóan tele vagyok tervekkel, és azon agyalok, hogy mit hogyan kéne csinálni, és úgy telik el több hónap, hogy azt gondolom, nem csináltam semmit. 

Carpe diem – élj a mának, éld meg a pillanatot! A múlton nem rágódom, a jövőre koncentrálok. Elég színes életet éltem, és azt hiszem, hogy a következő esztendők még színesebbek lesznek. Nem minden a siker és a pénz hajszolása, élni is kell!

A siker a Tankcsapda, a pénz a vállalkozásaid. Ezeken túl mi neked az élet?

Én nem szeretek így skatulyázni. Van egy csomó hobbim, mindig csinálok valami hülyeséget, de a Tankcsapda sem a siker hajszolása számomra elsősorban. Szeretek zenélni, ha úgy tetszik, az is egy hobbi. Ha nem szeretnék dobolni, akkor már nem csinálnám. Az üzleti sikerek pedig számomra nem csak a pénzről szólnak. Mondok egy példát. A Roncsbárt nem azért nyitottam meg a társammal, mert én abból mindenáron meg akartam gazdagodni, hanem azért, mert egy jó ötletnek tűnt. Ebben a tekintetben piaci elsők voltunk Debrecenben, és nekem ez is üzleti siker. Nem mindig a profit motivál, bár kétségtelen, hogy profit nélkül nem érdemes semmit üzemeltetni. Ugyanez elmondható a Tankcsapdáról is, megcsináltuk, működik, szeretjük, rentábilis.

Egy rockzenész miért csap fel vendéglátósnak?

Eszem ágában nem volt fiatalabb koromban ezzel foglalkozni, nem is tanultam soha ezt a szakmát, de annyit jártam a világot, és láttam ezt-azt, hogy úgy gondoltam, csinálni kéne ilyeneket itthon is. Azt pedig, hogy egyszerű debreceni parasztgyerekként véghez tudtam vinni több tervet a vendéglátásban – a Roncsbár mellett említhetem a Paripa csárdát is –, óriási sikerként élem meg.

Élj úgy, hogy ha egyszer lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned! – így a klasszikus whiskey reklám. A te életed filmje milyen?

Azt hiszem, elég tartalmas, és semmit nem változtatnék rajta így utólag. Dombi Tibi barátom mondja, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Én is így gondolom. A rosszal és a jóval együtt kerek az egész. Mert sokszor nincs különbség jó és rossz között. Tudniillik időnként szükség van a rosszra, hogy meg tudd élni a jót. Nekem sose voltak olyan gondolataim, hogy szar az élet, mert mindig annyi tervem van, hogy nem érek ilyeneken filozofálni.

Ha lenne most itt egy időgépünk, hova repülnél vissza az életedben néhány órára?

Sehova!

Csak van valami meghatározó élményed a múltadból!
 

Akkor éljük át egy kicsit a gyerekkori élményeket! Melyik debreceni flasztert koptattad?

A Dobozi lakótelepen nőttem fel. Rengeteget harcoltunk a Fényes udvariakkal. A mai napig utálom őket.

Tényleg?

Dehogy, csak vicceltem. Szóval a Dobozin nőttem fel, a klasszikus kulcsos gyerek voltam, vagyis a nyakban a kulccsal mászkáltam a lakótelepen. Püspökladányiak és nádudvariak voltak a nagyszüleim, ott éltem időnként vidéki életet. Abszolút átlagos családba születtem, a szüleim tisztességgel neveltek, akkor átlagosnak számító anyagi körülmények között, azaz soha nem voltunk gazdagok. Hallottam, Debrecenben az a hír járja, hogy a gazdag szüleim miatt értem el ezt-azt, de közlöm: ez úgy hülyeség, ahogy van. Édesanyám tanár, apám pedig rendőr volt. Átlagbérből éltünk, pénzzel a szüleim sohasem tudtak támogatni, de minden mással igen. Abszolút harmóniában és békében neveltek engem és a bátyámat.

Egy ilyen rendes családban hogyan terem a tetkós rocker?

A bátyám négy évvel idősebb, szerencsére vele már elengedtek elég sok helyre. A nagyerdei Pokolgép- és Lord-koncertekről nem hiányozhattunk, tinédzserként élőben láttam a Motörheadet a Dózsa pályán, a P. Box volt az előzenekar Cserháti Pityivel, Isten nyugosztalja. Szóval a bátyámnak köszönhetően korán belecsöppentem a rockéletbe, szerencsére esélyem sem volt mást hallgatni.

A tesó is tetkós rocker?

Nem, ő az okos, mindig is az volt, én pedig a rossz, a lázadó.

Mi ellen lázadtál?

Az égvilágon minden ellen. A családnak való megfelelést ötödikes koromig gond nélkül hoztam, de ott elszakadt valami, elszabadult a pokol. A tesómnak több diplomája, sőt még doktorandusza is van, nekem pedig a Landler Jenőben a technikusit sikerült elvégeznem, de azt is úgy, hogy anyám ott volt az érettségin, sütötte a pogácsát a tanároknak.

A fiataloknak meséld el, milyen volt Debrecen a hetvenes-nyolcvanas években!

Nyilvánvalóan sokkal szegényesebb, mint most, de én akkor is nagyon szerettem. Időnként egészen jó koncerteket rendeztek a nagyerdei szabadtéri színpadon. Egyébként volt egy biciklim, jöttem-mentem a városban, abban a világban az ember nem is vágyhatott többre. Egy gyereknek minden jó. Aztán később, amikor már támadtak a hormonok, és elkezdtem kanosodni, már ráébredtem, hogy ez a világ nem olyan, amilyennek nekem tálalták, mondjuk az iskolában.

A rendszerváltás gyermeke vagy! Hogyan élted meg?

Már landleres voltam, amikor Szűrős Mátyás kikiáltotta a köztársaságot. A közéletet nem igazán értettük, de azt igen, hogy beköszönt az életünkben a videomagnós korszak, felvehettük a klipeket, filmeket a nyugati tévécsatornákról. Majd jött a pornókorszak, adtam-vettem a VHS-kazettákat. Rájöttem, hogy ebből jó pénzt lehet keresni.

Ha megkérdeznénk most a volt tanáraidat, hogy meséljenek rólad őszintén, jól szórakoznánk?

Abba az általános iskolába jártam, ahol anyám is tanított. Ott még jó gyerek voltam, a csapat dobosaként a tanárokkal is felléptem. A Landlerben szálltam el, félévkor már megbuktattak, néhányszor ki is rúgtak, de anyám mindig visszakönyörgött.

Mivel húztad ki a gyufát?

Tulajdonképpen mindennel. Kajajegyet hamisítottam, elkötöttem az igazgató autóját a műhelyből, és farolgattam vele a kézilabdapályán. Körzővel szurkáltuk a nyalisokat, vagy bezártuk őket a szekrénybe néhány órára, a kicsiktől pedig elvettük a kajájukat. Elzártuk a hegesztő palackot, hogy a tanárnak kormos legyen a feje, máskor lázadást szítottam. Szóval ilyen apróságok miatt havonta legalább egyszer jelenésem volt az igazgatóiban. 

Mikor nőtt be a fejed lágya?

Amikor elkezdtem a saját utamat járni. Elmentem a Darabos utcai hangszerboltba dolgozni, zenekarokat hordoztam Barkasszal, technikus is voltam. Ösztönösen léptem a zenei a pályára.

Dobverőt mikor fogtál először?

Már gyerekkoromban kijártam a Vár utcai zeneiskolát. Nánai Zsuzsa volt a dobtanárnőm. Hivatalosan is komolyzenei képzést kaptam, engem azonban a rockzene érdekelt, és abban akartam kiteljesedni, dobos lenni. Csakhogy akkoriban nem volt ilyen jellegű képzés Magyarországon, így én autodidakta módon tanultam meg dobolni, de így van ezzel az egész Tankcsapda, és talán ez a sikerünk titka. Számunkra önkifejezés a zenélés. Ha ma látok egy fiatalt dobolni, kapásból megmondom, ki a tanára. Kibaszott képzettek technikailag, de stílustalanok. Mintha sorozatgyártásban készültek volna. Félreértés ne essék, senkit nem akarok megbántani, mert én igazán nagyra becsülöm a képzett zenészeket, csak azt mondom, hogy a szigorú képzés kiöli az x-faktort az emberből.

Azt nyilatkoztad egyszer, hogy neked csak szerelem-vállalkozásaid vannak, vagyis zenélni és enni-inni szeretsz a legjobban.

Azért még a szexet is nagyon szeretem, bár pornóval kapcsolatos vállalkozásom most nincs. Szívesen vállalkozom mindenben, ami érdekel. Rengeteg ötletem van, csak energiám nincs már annyi, hogy megvalósítsam azokat.

A Covid lenullázott – mondtad a járvány kellős közepén. Költői túlzás volt, vagy tényleg nagyon megszenvedted?

Egyáltalán nem volt túlzás. A koronavírus-járvány pont azt fingatta ki, amiben én utazom. Leállt a Tankcsapda, bezárt a Roncsbár, a Paripa csárda. A bevételi forrásaim elapadtak, ami komolyan odavágott. Örömteli azonban, hogy a járvány végeztével rendkívül komoly startot vettünk, az összes vállalkozásom százszázalékon pörög immár.

Te vagy a Tankcsapda finánca. Kineveztek?

Én csak dobolni jöttem a zenekarba, tehát az eredeti tervben ez nem volt benne, hanem folyamatosan alakult ki, mert a társaim – finoman szólva – nem igazán racionális emberek a pénzügyek terén. Laci és Sidi igazi művészlelkek, de ugyanilyen volt korábban Cseresznye is. A színpadon szárnyalnak, kiváló zenészek, de a kulisszák mögött a stratégiai, anyagi döntésekben nem igazán jeleskednek. Nem azért csinálom én, mert ez nekem valamiféle fétis, hanem azért, mert nincs más menedzsertípus a zenekar környékén. Nagyon szívesen átadnám valakinek. Azért meg kell jegyezni, hogy nem minden csak rám hárul. Korábban évekig Őri Ferenc volt a jobbkezem, újabban pedig Bakó Csaba van nagy segítségemre, aki Ferihez hasonló menedzserszemléletű. Félreértés ne essék! Nem tartom én magam nagy menedzsernek vagy pénzügyi szakembernek. Én csak a vakok vagyok között a félszemű. Sokat hibázom én is, csak ezekből a hibákból gyorsan tanulok.

Ha át kéne adnod a Tankcsapda menedzselését, mivel kötnéd le magad?

Rengeteg tervem van, bárcsak győzném fizikailag és lelkileg megvalósítani mindegyiket. Régi vágyam például az, hogy megszervezzem Magyarország legjobb fesztiválját, teljesen más alapokon, mint amilyeneken ma szervezik a fesztiválokat országszerte.

 Az én fesztiválom nem a tizenéves-huszonéves korosztályt célozza meg, hanem az én korosztályomat, mert ezt ismerem igazán. Nincs bajom a fiatalokkal, tudom, övék a jövő, de én nem ismerem például Azahriah-t, így nem fogok vele foglalkozni, amikor összeállítom a tartalmat.

Ez fricska a Campus Fesztiválnak?

Egyáltalán nem, én nagyon jóban vagyok a campusokkal, mint ahogyan mindenkivel jóban vagyok. Csak az utál, aki nem ismer. Kell a Campus, nagy sikere van. Én csak egyszerűen valami mást szeretnék.

Keith Richards nem emlékszik a hetvenes évekre, Robbie Williams a kilencvenes évekre. Neked minden megvan?

Kristálytisztán! Droggal nem élek, a piát meg elég jól bírom.

Az is egyfajta siker, hogy rockzenészként elvonóra sem kényszerültél ennyi idő alatt!

Azért nagy kanállal faltam az életet, akadtak meredekebb időszakok is. Mivel a családomban egészen komoly hagyománya van az alkoholizálásnak, a felmenők közül is sokan egészen szépen szűrtek, szerintem jó genetikát kaptam. Engem nem láttak soha az utcán fetrengeni, vagy összehányva mulatozni. Megesett, hogy túltoltam, de abból is tanultam. Innék én többet is, csak az a baj, hogy a terveim megvalósításában az alkohol visszafog. Szeretem a jó piát, a jó társaságot, szívesen rúgok be időnként, de ha naponta, rendszeresen tenném, akkor az a vállalkozásaim és a zenei karrierem rovására menne. Azt nem engedhetem meg magamnak! A droggal ugyanez a helyzet, szeretném, ha még nyolcvanévesen is állna a pöcsöm, hogy élvezzem a szexet. 

Dobosként kapsz tőlünk egy tízest, üzletemberként is jár ennyi. No de hányast adnál saját magadnak családapaként?

Kétszer váltam, tehát férjként jelesre aligha tudnék vizsgázni. A gyerekeimmel bensőséges a viszonyom. Mindkettőt imádom. A nagyobbik fiammal együtt is élünk, és együtt is dolgozunk, és amikor itthon vagyok Debrecenben, akkor a kicsi is javarészt velem van.

Ők is lázadnak a világ ellen?

Én sokkal szerencsésebb vagyok, mint a szüleim. A fiaim jó tanulók, és maguktól jók, rendesek és fegyelmezettek, és maguktól azok, mert én aztán semmiféle korlátot nem állítottam eléjük. Már most mondom, hogy a kicsi sokkal jobb dobos lesz, mint én, a nagyobbik pedig a Tankcsapda látvány- és fénytechnikusa. Nagy szerepe van abban, hogy zenekar megjelenésben, színpadi látványban a világon bárhol megállja a helyét. Kisujjában van a szakma, 21 évesen a Rocksuliban idősebbeket tanít. Egyébként nincs is mi ellen lázadniuk, hiszen tőlem igazán nagy szabadságot kapnak. Csak attól óvom őket, hogy rossz társaságba keveredjenek, egyébként azt csinálnak, amit akarnak.

Játszol a gondolattal, mi történne, ha igazgatói telefonokat kapnál apaként?

Nehéz gondolat ez. Mit tudnék mondani nekik? Mintha azt hajtogatnám, hogy ne csinálj tetoválást, miközben én szét vagyok varrva. Ha nagy ritkán panasz volt rájuk az iskolában, akkor én inkább nem mentem oda. Hiteltelen lett volna eljátszani ott a gondos szülőt. Négyszemközt a fiúkkal meg tudunk beszélni minden ügyet. Én egyébként sem az a típus vagyok, aki a szülői értekezleten az első sorban ül, vagy szülői munkaközösségben fontoskodik. Általában az ilyen családokban vannak a legnagyobb gondok.

A párkapcsolati x-faktor hiányzik belőled?

Egyáltalán nem, vagy legalábbis én úgy gondolom, hogy semmi sem hiányzik belőlem. Most is egy kurva jó párkapcsolatban élek. Az első házasságomba túl fiatalon, tapasztalatlanul mentem bele, ezért sem működött, de két szép fiú a kapcsolat gyümölcse, tehát nagy kár lett volna kihagyni. A második házasságom jól indult, aztán az idő valahogy más értékrend felé terelt minket. Végül annyira különbözőkké váltunk, hogy a kapcsolat működésképtelenné vált. Én pedig úgy vagyok vele, hogy ami rossz, azt semmi értelme folytatni.

Azt tudjuk rólad, hogy nagy pálinkarajongó vagy, és saját főzésű pálinkával tudod meglepni a barátaidat. Március 15-én, az ötvenedik születésnapodon hány felest ittál meg?

A napján egyet sem. Tudniillik másnap volt a bulim, arra tartogattam magam testileg-lelkileg. Kétszázötven vendégemmel kellett koccintanom, nem volt egy könnyű este fizikailag, de remekül telt.

Meghívtad a magyar rockzenei élet apraját-nagyját?

Pont zenészből volt a legkevesebb a buliban. Én ugyanis nem csak szakmabeliekkel barátkozom. Több olyannal is szoros baráti kapcsolatot ápolok, akik a Tankcsapdát nem szeretik, és úgy általában a rockzenét sem kedvelik. Róluk biztosan tudom, azért szeretnek, aki a magánéletben vagyok, és nem azért, mert a Tankcsapdában játszom. Ez azért fontos számomra, mert a sikeres embereket – vagy ha úgy tetszik, a rocksztárokat – nagyon sok álságos seggnyaló veszi körbe, és a józan ítélőképesség könnyen eltorzulhat. Ezek az emberek ugyanis nagyon hangosan röhögnek a szar poénodon is, vagy ha rosszul játszol, akkor is megdicsérnek. Majd amikor már nem vagy menő, otthagynak a szarban. Ilyen emberek nem voltak ott a buliban! Meghívtam továbbá az üzleti partnereimet, a rokonság javát, de van nekem motoros brigádom, hajós társaságom, régi horgászos baráti köröm. Igazán színes társaság jött össze.

A lelki szemeid előtt milyennek látod magad tíz év múlva?

A rajongóknak mit üzensz az utolsó szó jogán?

A társadalmi dogmák helyett alakítsanak ki saját filozófiát és vallást. Mindenkinek magának kell felépítenie a saját hitét, és abban legyen következetes. Ne vallási vagy spirituális vezetők mondják meg, hogy kell élni. Aki rájuk hallgat, vesztes. Természetesen sokat kell olvasni, tájékozódni, majd kitartani a meggyőződés mellett. A múlttal nem kell foglalkozni, menni kell előre!
Cs. Bereczki Attila