Dánielfy Gergő a palánkok alatti küzdelem helyett végül a színpad világát választotta

A Civil a pályán rovatunkban közismert emberek sporthoz való viszonyát mutatjuk be. Ezúttal a debreceni zenei élet egyik legtehetségesebb művészét, számos sláger előadóját, Dánielfy Gergőt kérdeztük. A 24 esztendős fiatalemberről érdemes tudni, hogy nemcsak zenészként, hanem színészként is láthatja őt a közönség a Déryné Társulat előadásain, illetve az M2 Petőfi televíziós csatornán a Friss című műsor egyik házigazdája. Ezek után sokakat érdekelhet a kérdés: egy művész embernek mennyi köze lehet a sporthoz? Az interjúból kiderül, Gergő korosztályos válogatott kosárlabdázó volt, így nem meglepetés, hogy Michael Jordan- és Kobe Bryant-poszterek lógtak a szobája falán. S azt is megtudtuk, hogy az énekes kedvenc futballistája Cristiano Ronaldo, illetve a Forma–1-et unalmasnak tartja. 

Sokak gyerekkorának meghatározó eleme a sport. Téged már akkor beszippantott a színpad világa, vagy te is mozogtál rendszeresen? 

Mint minden átlagos fiatal, én is fociztam, de nem versenyszerűen, hanem csak a haverokkal vagy az iskolában. Akkor azt hittem magamról, mint lényegében mindenki, hogy nagy király focista vagyok. De aztán lehet rájöttem, hogy mégsem, és szép fokozatosan kikopott az életemből a labdarúgás. 

Találtál más sportágat, amiben valóban király voltál? 

Azt hiszem, igen, ugyanis kosárlabdában korosztályos válogatott lettem. 11 évig játszottam, s ez idő alatt viszonylag szép sikereket értünk el. A több mint egy évtizedes pályafutásom alatt több edző is egyengette a karrierem, de Cserfalvi István volt rám a legnagyobb hatással, nagyon szerettem őt. Amikor el kellett mennie a csapattól, ami a DSI ’97-es gárdája volt, akkor írtam egy dalt, amit a srácokkal közösen adtunk elő a búcsúztatásakor. A refrénre ma is emlékszem: „Pista bá’, mi szeretünk”, ezt énekeltük a srácokkal. Végül abbahagytam a kosárlabdázást, mert a zenészi-színészi pálya mellett döntöttem. 

Maga a sportág mennyire maradt meg az életedben? 

A kosárlabda örök szerelem maradt, most is követem az eseményeket, főleg az NBA mérkőzéseit. És szerencsére barátokat is kaptam a sportágtól, Baranyi Kristóf és Valner Kristóf személyében. 

A napjaidban mennyire játszik fontos szerepet a testedzés? 

A sportolást fontosnak tartom, például az elmúlt időszakban napi rendszerességgel edzettem: a futást, a konditermezést és az úszást váltogattam a hét során. Aztán a színházban a főpróbaidőszak következett, ami lényegében naponta reggel 10-től este 10-ig tart, s bevallom, emellett már nem maradt energiám edzeni. De tervben van, ha már nem lesz ennyire szoros a napi időbeosztásom, újra belevetem magam a sportolásba. 

A konditeremben milyen edzésmódszert alkalmazol? Személyi edző irányítja a munkát? 

Bevallom, a Google volt a személyi edzőm, kikerestem egy olyan edzéstematikát, ami szimpatikus volt számomra. Lehet, hogy nem túl profi, de nekem bevált. 

Haverokkal sem jársz már le dobálni? 

Hiányzik a kosárlabdázás, de egyszerűen nincs rá időm. 

Kívülállóként azt gondolja az ember, hogy egy énekesnek szüksége van egy átlagon felüli fizikai kondícióra, amivel bírja tüdővel, s nem utolsósorban lendületet visz a koncertbe, akár 90 percen keresztül. 

Ez így van! Muszáj edzeni ahhoz, hogy jól érezd magad a bőrödben a színpadon. Akadt már olyan fellépés, ahol éreztem, hogy kifulladok, és nem volt kellemes érzés. Rájöttem, hogy a fröccsök emelgetése kevés a jó kondihoz. 

Amit a kosárlabdázás adott neked anno, abból át tudtál menteni valamit az életed további részére? 

Szerintem a csapatmunkát át lehet ültetni az élet szinte minden területére. Például csapatjátékosként működök most zenekari szinten, a Dánielfy Gergő és az Utazók formációban, s egyértelműen a kosarasmúltból merítek ennél a munkánál is. 

Volt a sportolók között példaképed? 

Gyerekként Michael Jordan- és Kobe Bryant-poszterek voltak a szobám falán, és mint sok kortársam, én is gyűjtöttem a kosaraskártyákat. Kobe-t nagyon szerettem, éppen ezért engem is tragikusan ért a hír, amikor meghalt a lányával együtt egy helikopter-balesetben. Kobe játékát csodáltam, de példaképeim sosem voltak. Vallom, hogy önmagunk példaképeinek kell lennünk, s ehhez szükséges mindig magunkat előtérbe helyezni. Erre törekszem most is. 

Milyen versenyeket, meccseket nézel a televízióban? 

Nem vagyok nagy fan, nincs olyan, hogy valamelyik csapatnak szurkolnék, és annak a meccseit mindig megnézném. Sokkal inkább magamra koncentrálok. Egyedül a labdarúgó Bajnokok Ligája döntője az, amit várni szoktam, és meg is nézem. 

A futball világában ki a kedvenced? 

Az új klasszisokat nem ismerem, ezért – tudom, hogy túl mainstream, de – Cristiano Ronaldo játéka tetszik. El kell árulnom, nem tudok senkihez sem igazán kötődni, ezért nincs igazából favoritom vagy példaképem. 

Gyerekként sem rajongtál egyetlen focistáért sem? 

Játékosért nem kifejezetten, viszont a Lokinak szurkoltam. A kereszta­pámmal és az unokatestvéremmel jártunk ki meccsekre, még a Bajnokok Ligája-mérkőzéseken is ott voltunk. Ez szép időszak volt, nagyon szerettem. Szurkolok a Lokinak, hogy legyenek ismét nagyon jók, és újra éljék át a szurkolókkal együtt azokat a felejthetetlen élményeket, mint mi 2009-ben. 

A Forma–1 az egyik legnépszerűbb sportág a világon. Neked bejön a száguldó cirkusz versengése? 

A kocsikat szeretem, vezetni is imádok, de a Forma–1-et nagyon unalmasnak tartom. Egyszerűen nem tud lázba hozni, ahogy egy hosszú pályán köröznek az autókkal. 

Ha már kosárlabda és zene: mi lenne a reakciód, ha a DEAC vezetése felkérne a csapat indulójának elkészítésére? 

Szerintem nem mondanék rá nemet. Természetesen kell az ihlet, de nem hiszem, hogy ez gondot jelentene. Sőt, most már kíváncsi vagyok, mi sülne ki belőle! 

Boros Norbert