Leckék

Petrik József

Éveken keresztül a Tatabánya férfi-kézilabdacsapat képviselte az EHF-kupa, majd az Európa Liga csoportkörében a magyar érdekeket, és Matics Vladannak, a tatabányai kék-fehérek akkori vezetőedzőjének együttese olykor egészen kiváló produkcióval rukkolt elő. Igaz, a szkeptikusok többsége most leginkább arra a sorozatra mutogat, amikor a Bányász tíz mérkőzésből egyet sem megnyerve esett ki a csoportjából, ám ha tényszerűek akarunk lenni, akkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a még Grundfos Tatabánya néven futó gárdán – két héttel a kupaküzdelmek előtt – úgy vonult át a Covid, hogy a tizenhatos keretből tizenhárom játékost elért a vírus. 

Így aztán az első Európa Liga-meccseken a Kék Tigrisek becenévre is hallgató társaság nagy része csak kóválygott a küzdőtéren.

 Arról már nem is érdemes beszélni, hogy ez idő tájt a Tatabánya pénzügyileg is szinte teljesen ellehetetlenült. A következő nemzetközi kupafellépésre viszont már Dragan Djukic vezette a meglehetősen toldozott-foltozott gárdát, és nem vallott szégyent…

Ezek után minden magyar kézilabdadrukker boldog volt, hogy az új szezonban – szinte példátlan módon – három magyar gárda is beverekedte magát az Európa Liga csoportkörébe. Ez hangulatilag is nagyon jól jött a sportágnak, hiszen eközben, illetve időközben a magyar bajnok Szegedet óriási meglepetésre négyszer is elpáholták a Bajnokok Ligája csoportmérkőzései során.
Visszakanyarodva az EL-érdekeltségeinkre, a Balatonfüred alapból csoportkörös lett, miközben a Fejér B.Á.L. Veszprém vagy „kis” Veszprém és az FTC is remek teljesítménnyel jutott a csoportba… Aztán sajnos mindhárom csapatunk szembesült a valósággal. A Fejér B.Á.L. Veszprém egy 76 gólos meccsen kapott leckét a német Göppeingentől, a Balatonfüredet a spanyol Granollers oktatta. Ezt azért írhatjuk le nyugodtan, mert a Balaton-partiak ötgólos veresége ugyan nem tűnik nagynak, ám aki a meccset látta, az tudja, hogy a elejét leszámítva ennél csak nagyobb volt a két gárda közötti tudásbeli különbség is. A végére hagytam a Fradit, amely négy góllal megúszta Izlandon, a Valur otthonában. De ez az eredmény is a fővárosi zöld-fehérekre nézve hízelgő, különösen annak ismeretében, hogy a szigetországi alakulat félprofi. Azaz az vérprofi FTC felett a civil életben cipészként, órásként vagy könyvelőként tevékenykedő sport­emberek arattak sima győzelmet.

Annak azért örülhetünk, hogy ez csak csoportmérkőzés volt, így bizakodhatunk a jobb folytatásban…