Két fronton

Sztanyiszlav Csercseszov a maga módján udvarias ember. Profi nyilatkozó, aki mestere annak, hogy miként lehet megkerülni az egyenes választ kicsit is kényesebb témát érintő kérdésekre, a közhelyeket is a jó érzékkel tudja adagolni, és mindeközben a sorok közé azért csak elrejti, hogy mit is gondol valójában.

Iskolapéldája ennek az, amit vasárnap, a Kisvárda elleni bajnoki meccs után mondott, amelyen a csapata 3–0-ra legyőzte az előző évad ezüstérmesét: „Ennek a mai találkozónak semmi köze nem volt a csütörtöki, Monaco elleni Európa-liga-találkozóhoz. Ez a győzelem a bajnokság szempontjából volt jó, erős rivális ellen szereztünk három pontot.” Mondom, udvarias és rutinos egyszerre: 

Pedig így van, sajnos nagyon is. Emlékezzünk csak azokra a nyilatkozatokra, amelyeket a selejtezőkben elbukó csapatok játékosai szoktak tenni, legutóbb például a német Köln elleni párharcban alulmaradt fehérváriak: itthon nem szoktunk hozzá ehhez a tempóhoz, szokatlan az ellenfél sebessége és agresszív harcmodora. Ezen a rácsodálkozáson akár mi is elcsodálkozhatunk, hiszen itthon sincs benne a versenykiírásban, hogy tilos nagyobb tempóban, sebességgel és agresszivitással futballozni, de ez egy másik történet. Most elég csak nyugtázni a tényt, hogy miközben az érintettek bizonygatják – és nem feltétlenül ok nélkül –, a magyar élvonal színvonala fejlődött az utóbbi években, továbbra sem alkalmas arra, hogy komoly nemzetközi sikerekre felkészítse a legjobb csapatainkat.

Így akár gondot is okozhat Csercseszov mesternek a Fradi szembeszökő dominanciája, bár ez nem példa nélküli Európában, gondoljunk csak a Bayern München, a Real Madrid és a Manchester City közelmúltjára. Ugyanakkor az is tény, hogy ők jóval erősebb bajnokságokban végeznek olykor utcahosszal a tabella elején, ott az átlag színvonala jóval meghaladja a mi élmezőnyünk szintjét is, ezért a Ferencváros mesterének nagyobb kihívás helytállni mindkét fronton. Ezért van szükség a rotáció lehetőségére, a szinte kétcsapatnyi légiósra, mert a színtiszta magyar közeg – benne természetesen az utánpótlás-neveléssel – képtelen megalapozni az ilyen sikereket. És, ha ezt így nézzük, akkor a Ferencváros nem csupán az eredményeivel lóg ki a magyar mezőnyből. Olyan, mintha teljesen független lenne tőle.