Interjú

2019.11.05. 12:41

Schuster Lóránt: megtanultunk gúzsba kötve úszni, háton, forró zsírban (videó)

Ha az olümposzi istenek mintájára akarnánk megszemélyesíteni a hazai rockvilág legendáit, Schuster Lórántot minimum Zeuszként kellene behelyettesítenünk a zenei mitológiában. Ötven éve folyamatosan uralja a színpadot, és szórja a villámokat, a P. Mobil megállíthatatlan.

Pataki Tamás

– „Hont foglalni alkalmas a kard, s annak védelmezésében hasznos. Megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával. Hont veszejt ki másra bízza a munkát.” Felismeri az idézetet?

– Persze, még MIÉP-képviselős koromban ez volt az egyik választási szlogenem. Wass Albert Kard és kasza című regényéből választottam ki. Nemcsak nekünk magyaroknak, hanem egész Európának megszívlelendő gondolat.

– Karácsony Gergely, Budapest új főpolgármestere nemrég lenácizta az írót, bár utána bocsánatot kért.

– A lenácizásra mit lehetne mondani? Ostobaság. Nekem megvan az író életműve, és másokkal ellentétben el is olvastam az egészet. Szerintem Wass Albert nemcsak író és költő, hanem fegyver is. Az ő munkássága egy létező fegyver, amit használni kell, hisz nem véletlenül mondta, hogy a magyar népből újra nemzetet kell faragni, mert a néppel bármit meg lehet tenni, a nemzettel viszont nem. Aki ismeri az élettörténetét, az tudja, hogy nemcsak lejáratni, hanem többször meggyilkolni is próbálták. De mit várhatnánk ettől a liberál-bolsevista bagázstól?

– Nehéz önnek újat mondani… Ilyen volt a hangulat akkor is, amikor ön a fővárosi közgyűlés tagja volt 1998–2002 között?

– Min lepődjek meg? A választás éjszakáján olyan emberek álltak Karácsony Gergely mögött, akikről azt hittem, hogy többé sohasem lesz fontos szerepük a közéletben. A fiatalabbak is az ő almukból valók, elég ha Donáth Annára gondolunk. Amikor fővárosi önkormányzati képviselő voltam, láttam hogyan játsszák át a fővárosi közműveket a francia cégek kezére, a liberális városvezetők ugyanis olyan szerződéseket írtak, amivel csak a magyar fogyasztó járhatott rosszul. A cégek pedig nemcsak akkor kaptak több pénzt, ha nem volt elég bevételük, hanem akkor is, ha igen. De van egy jó eset, ami megvilágítja az ő gondolkodásukat. A szocialista Kósáné Kovács Magda azt nyilatkozta egyszer, hogy neki a rend szóról a fasizmus jut eszébe. Akkor azt válaszoltam neki, hogy szívesen elmennék és megnézném a konyháját, kíváncsi lennék, mi van benne: fasizmus vagy kommunizmus? A rend fasiszta? Egy hangyabolyban is több észt és értelmet lehet találni, pedig ott a tudat kollektív.

– Mit gondol, visszatérhetnek ezek az idők?

– Grósz Károly a halála előtt azt nyilatkozta, hogy fogunk mi még meglepetéseket okozni. És igaza volt, hisz mindenhová beépítették az embereiket, főleg a kultúra és a tudomány területére, ezek pedig komoly utóvédharcokat folytatnak, a mostani választás eredménye pedig azt bizonyítja, hogy nem eredménytelenül. Ezekhez a területekhez nagyon is ragaszkodnak, pedig esélyed sincs, hogy visszaszerezd az országot, addig amíg a kultúra és tudomány állásait nem foglalod el. Emlékszem, amikor Dörner Györgyöt nevezték ki az Újszínház igazgatójává, mindennek elmondták, tüntettek ellene, az új főpolgármester pedig már most, nyilvánosan elküldte neki a selyemzsinórt. A kultúra területén is legalább egy kiegyenlített szintet kellett volna elérnünk, ám erről szó sincs. De az is biztos, hogy egy politikai programot csak hiteles emberekkel lehet hitelesíteni, hisz az teljesen mindegy, hogy ki mit mond, az a fontos ki mit cselekszik.

– Egyszer azt nyilatkozta, hogy a P. Mobil mindig kilógott a sorból. Vagy be sem álltak?

– Nekem egyik rendszerhez sem volt közöm, de az általam tisztelt vezetőknek sem hízelegtem soha. Teszem a dolgom, nem könyörgök pénzért, szerencsére a közönségünk eltart minket, persze nem világszínvonalon, de ez nem az ő hibájuk. Cseh Tamás egyszer azt mondta, hogy kétfajta zenekar létezik: az egyik elmegy fellépni majd felveszi a pénzt, a másik pedig azért megy el, hogy elmondjon valamit. A P. Mobil mindig ez utóbbiak közé tartozott. Például a Honfoglalás szvitünket akkor találtam ki, mikor még senkinek sem jutott eszébe, hogy mennyire számít az, hogy magyar vagy. Pedig hol volt akkor még az István, a király vagy a nemzeti rock?

– Gondolom ennek különösen örült a kádári kultúrpolitika.

– Olyannyira, hogy Erdős Péter főcenzor, a zenei világ Aczél Györgye ezt tíz évig nem engedte kiadni. Akkoriban volt a magyarok budapesti világtalálkozója, ahová a világ minden tájáról jöttek magyarok, kivéve a környező országokból, mert nekik nem engedték… Akkor írtuk a Honfoglalást, és amikor először eljátszottuk az Ifiparkban 3–4 ezer ember térden állva hallgatta, pedig senki sem kérte őket erre. Erdősék meglátták, meghallották, és eldöntötték, hogy ez nem kell nekik.

– Jövőre lesz Trianon századik évfordulója. Készül valamivel ez alkalomból a zenekar?

– Mi a Kádár rendszerben megtanultunk gúzsba kötve úszni, háton, forró zsírban, és az elszakított országrészek magyarjai is ugyanezt tették. Soha, semmit nem adhatunk fel, minden nap tenni kell valamit a magyar nemzetért. A nemzeti összetartozás éve alkalmából kiadjuk a Honfoglalás határok nélkül című DVD-t, amelyen rajta lesz a Honfoglalás szvit összes változata, a szimfonikusok is, és a magyarságról szóló összes szerzeményünk.

– Mit gondol a rockzene mai helyzetéről?

– Nem az az érdekes, hogy egy kereskedelmi tévé vagy rádió mit játszik, mert pro forma a saját pénzükön azt csinálnak, amit akarnak. De az MTV-n vagy a közszolgálati Petőfi rádióban szerintem minden magyar műfajnak helye kell, hogy legyen. Hogy többek között a magyar rocknak még sincs helye? Azon el kell gondolkodni. Ezért hoztuk létre a Mobil Rádió Budapestet, amely világhálón működik ugyan, de minőségi rockzenét közvetít, amit bárhol lehet hallgatni. De olyan szempontból jobb a helyzet, hogy az NKA nagyon sok kiadvány megjelenését segíti, és sok kisebb klub kap támogatást egy koncertre, ami azért fontos, mert lehet, hogy pont azon a 100 ezer forinton múlik az előadás. Amikor Tunyogi Péter meghalt, azt hittem, hogy legalább posztumusz elismerik a munkásságát a Fonogram – Magyar Zenei Díj szakmai életműdíjával, de nem tették. Helyette nemrég Abella Miklóst, a Republic egykori menedzserét viszont kitüntették. Aki nem tudná, ő rendőrfőhadnagyként belügyi tiszt volt a kommunista diktatúrában, aki a szakmát figyelte. És a jobboldal impotenciáját jelzi, hogy még Göczey Zsuzsa, a Klubrádió zenei szerkesztője is életműdíjat kapott. Pedig ő sem akárki! Hurrá!

– A P. Mobil az utóbbi években több új lemezzel jelentkezett, tehát nem vált önmaga tribute zenekarává. Nem lenne egyszerűbb havonta többször eljátszani a régi slágereket?

– Könnyen lehetne az ember önmaga tribute zenekara. A mostani zenésztársaimmal már majdnem tíz éve dolgozunk együtt, de ha mi is csak a régi P. Mobil-számokat játszanánk, mint ahogy ezt az országban több, mint 400 zenekar teszi, akkor mi is csak egy tribute zenekar lennénk. A mostani felállás onnan kezdve vált P. Mobillá, amikor megcsináltuk az első közös anyagunkat, a Farkasok völgye – a Kárpát-medencét 2014-ben. Vannak még olyan kiadványok, amikkel tartozunk a mobilosoknak. Olyan anyagaink, amik nem jelenhettek meg, vagy nem abban a formában, színvonalon, amiben akartuk. Ezeket most újra kiadjuk. Karácsonyra jelenik meg a Fradi-pályás koncertünk DVD-n, jövő tavaszra a Csoda történt CD nagylemez változata és az új felvételeket tartalmazó Aranylakodalom.

– Csiriz című nemrég megjelent könyvében nemcsak a zenekar történetét, hanem korrajzot is olvashatunk. A könyv olyan akár egy Rejtő-regény: a dobost behívták katonának a koncert előtt, vagy a másik dobos disszidált és telefonált, hogy a hétvégén már nem lép fel a bandával. Miről fog szólni a harmadik?

– A Faszög című kötet most készül, és reggelig tudnék hasonló rejtői epizódokat mesélni. Egész életemben egy nagy megoldó voltam, és mindig úgy éreztem magam, mint egy porondmester: bejönnek az oroszlánok, összepiszkítják a manézst, én azt feltakarítom, utána jönnek a medvék, azt is és így tovább. Mindig eltakarítottam a szemetet, de ahogy a Wass Albert-vers is szól: mindig újra fel kell építeni a hit oszlopát, akárhányszor lerombolják. A Faszög a rockzene és a politika viszonyáról szól. A miépes korszakomat írom meg benne, és persze folytatódik a zenekar története az élettörténetemmel együtt.

– A politizálás negatívan hatott a zenekar működésére?

– Igen, megnehezítette a munkánkat, mert senki ne számítson arra, hogy értelmes vitákba bonyolódhat az ember. Rád ragasztanak mindenféle címkéket, nekem pedig sosem volt időm pereskedni. Végre túl kellene lennünk azon, hogy csak az számít, amit ők mondanak. A látszat csal. A Faszög is egy érdekes, anekdotikus felütéssel kezdődik, akárcsak a Csiriz. Amikor fővárosi képviselő voltam, akkor még lehetett alkoholt kapni a közgyűlés büféjében. A Zwack révén volt ott egy csomó Unicum és pálinka, amiből az SZDSZ-es politikusok ingyen ihattak. Hogy miért, arra most nem térek ki. A lényeg az, hogy egy dologgal nem számoltak, mégpedig azzal, hogy a büfés is miépes volt. Tehát többször oda mentünk és kértünk egy kávét, ő pedig kávéscsészékbe töltötte ki a likőrt, még a kis kockacukrot is mellé rakta, a látszat kedvéért.

– A látszaton túl: könyvéből az is kiderül, hogy rengeteg ávós hemzsegett a rockzene körül. Amellett, hogy felügyelték ezt a „lázadó” területet, mit kerestek ilyen pozíciókban?

– Rengeteg ávós rohadékot ültettek ezekbe az intézményekbe, mert nem kellett dolgozniuk, jó volt a pénz, és még csajozni is lehetett. Szóval ezek ültek vezető pozícióban a rádióban, a tévében, az Interkoncertnél, az Ifjúsági Rendezőirodánál és sorolhatnám. Kéri Edit a „Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban? című könyvéből kiderült, hogy a lemezgyár igazgatója, Bors Jenő – aki egyébként Landler Jenőnek, a Tanácsköztársaság nevű bűnszövetkezet népbiztosának volt az unokája – is fent volt az egyik tetőn és belelőtt a tüntetőkbe. Akkor amikor tárgyaltunk vele, még nem tudtuk ezt, de szépen lassan kiderült minden. A rendszerváltás után többször javasoltam, hogy készítsenek egy Ki kicsoda volt? című könyvet. Egyszerűbb lett volna eligazodni az új világban, mert mindenütt ők tűntek fel újra. Ahogy ma is, a magyarokat gyilkoló bűnbandák unokái. Nézzük csak meg a Momentumot, máris nyeregben érzik magukat. A tekintetükre van írva, hogy ők is képesek arra, mint a nagyszüleik. A vér nem válik vízzé.

– Idén ünnepelte a hetvenedik születésnapját, a zenekar is ötvenéves. Meddig működik még az örökmozgó?

– Sokszor csodálkozom, hogyan sikerült mindennek ellenére fél évszázadig fennmaradnunk. Az Omegán kívül még csak pár magyar zenekar büszkélkedhet ezzel, hisz nemzetközi viszonylatban is kevés olyan zenekar van, aki ennyi idő után is folyamatosan alkot és lemezt ad ki. Most, hogy megoperálták a két térdemet, megkérdeztem az orvost, mi lesz annak a jele, amikor már protézist kell berakni. Azt mondta akkor, ha a fájdalom már elviselhetetlen. Én is addig fogom csinálni, amíg elviselhetetlenül nem fáj. Lemmy Kilmister, a Motörhead énekese is azt mondta, hogy ha úgy érzed öreg vagy a rock ’n rollhoz, akkor öreg vagy a rock ’n rollhoz. Én még nem tartok itt!

Borítókép: Schuster Lóránt

Ezek is érdekelhetik