Nincs jobb náluk a helyszínelésben

Debrecen - A Debreceni Rendőrkapitányság balesethelyszínelői nyerték meg a Szécsényben megrendezett VIII. Országos Balesethelyszínelő Versenyt. Pénzes István rendőr törz­s­zászlós és Nagy Szabolcs rend­őr főtörzszászlós már évek óta összeszokott párost alkot, amelynek jó hasznát vették a megmérettetés alatt is. A Hajdú-bihari Naplónak beszámoltak a versenyről, a felkészülésről, valamint meséltek a szakmájuk szépségeiről és nehézségeiről is.

Az Országos Rend­őr-főkapitányság Országos Balesetmegelőzési Bizottságának felkérésére a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság szeptember 18-a és 20-a között rendezte meg a VIII. Országos Balesethelyszínelő Versenyt. A megmérettetés fő célja a baleseti helyszínelők szakmai ismereteinek bővítése, a kreatív feladatmegoldás fejlesztése és a szakemberek közötti tapasztalatcsere volt. A három napos versenyen a megyékben megrendezett helyi versenyek nyertes csapatai vettek részt, így összesen 19 megye és a Budapesti Rendőr-főkapitányság csapata mérhette össze tudását. Hajdú-Bihart Pénzes István törzszászlós és Nagy Szabolcs főtörzszászlós párosa képviselte, akik az elmúlt esztendőkben több alkalommal is kimagasló eredményt értek el, és évek óta a megyei selejtezőkön is a legjobbak között vannak. Idén Istvánt megelőzve Szabolcs nyerte a megyei selejtezőt.

– Én tavaly voltam először, akkor negyedik helyezést értünk el – árulja el István. – Az idei versenyt mind hangulatában, mind feladataiban nagyon jónak tartottam. Profi módon volt megszervezve minden, a korábbi versenyekkel ellentétben itt nem csak arról volt szó, hogy két napon keresztül pörögjön az agyunk, hanem próbáltak beiktatni olyan feladványokat is, ami kikapcsolja az embert. A vezetéstechnikai feladatot például gokarttal kellett abszolválni, az intézkedéstechnikai részt pedig lézerpuskás harccal váltották ki, de a többi megmérettetés az kőkemény elmélet és gyakorlat volt.

Számos csavar a feladatban

Az összetett feladatok között szerepelt egy-egy beállított baleseti helyszín pontos dokumentálása, KRESZ és szakmai tesztlapok kitöltése, gokart pályán megrendezett vezetéstechnikai feladat megoldása, továbbá a Magyar Vöröskereszt segítségével lebonyolított elsősegélynyújtó versenyszámok teljesítése. A verseny lebonyolítására Szécsényben, többek között a turisztikai látványosságként is elismert Forgách-kastély előtti téren került sor.

– Minden egyes feladványra 90 percet kaptunk. Az első napon csak vezetéstechnikát teljesítettünk, másnap viszont már nem volt kegyelem: hat helyszínen kellett bizonyítani a tudásunkat hat különböző felállással: volt, ahol KRESZ tesztlapot töltöttünk ki, máshol pedig szakmai tesztlapot. Az egészségügyi helyszínen öt különböző feladatot kellett megoldani, leginkább olyanokat, amik a munkánk során is előfordulhatnak. A szakmai gyakorlati részen egy beállított helyszín volt, ami első ránézésre egy szimpla kerékpáros balesetnek tűnt, de rengeteg csavar volt benne. Észre kellett venni, hogy ez nem szimpla baleset, hanem közúti veszélyeztetés. A munkánkat beépített emberek nehezítették, például odajött egy részeg, aki igyekezett volna a viselkedésével minél több időt ellopni tőlünk, őt nagyon gyorsan kitereltük, sőt, a szemle végeztével a bicikli elszállítását is rábíztuk, mert mint kiderült, egy rokonáé volt – mosolygott István.

A KRESZ mint biblia

A párosnak ezután másfél óra áll rendelkezésére, hogy írásban feldolgozza a szemlét. Azzal a szervezők is tisztában voltak, hogy ennyi idő alatt ez nem fog sikerülni, de arra voltak kíváncsiak, hogy az egyes duók meddig tudnak eljutni a papírmunkában. Egy vagy két csapat kész lett, de pont ők voltak a legfelületesebbek, így ők kapták a legkevesebb pontot. A hajdúságiak az alapokat tudták megcsinálni, de azt nagyon tényszerűen, ledokumentálva, így a zsűri úgy látta, hogy a debreceni páros végezte a leghatékonyabb munkát, mivel a szemle során minden fontos dolgot észrevettek.

– Mi nem csak az elmúlt években, hanem már korábban is dolgoztunk párban, de az idősebb kollégák nyugdíjba mentével csoportvezetői szintek üresedtek meg, ezért mindkettőnkre rábíztak egy-egy csoportot, így ideiglenesen különváltak az útjaink, de a kapcsolatot akkor is tartottuk – világítja meg a harmonikus munkakapcsolatuk egyik titkát Szabolcs. – Intenzíven 5-6 napot tudtunk készülni a versenyre a szabadidőnket is beáldozva, mert egy helyszínelőnek minimum tíz jogszabállyal kell tisztában lennie. A KÖHÉM rendeletet fújni kell, a KRESZ a bibliánk, aki nem tudja oda-vissza kívülről, ne jöjjön helyszínelőnek! A mi fejünk sem káptalan, egy ilyen versenyen nem arra kíváncsiak, hogy mit tudsz, hanem arra, hogy mit nem tudsz. Vannak olyan dolgok, amiket nem használunk napi szinten, azokat át kellett néznünk, mert például légi balesettel, vízi balesettel, és vasúti balesettel is mi foglalkozunk. Mindenkinél van egy kisokos, ami a helyszíneléseknél segít, hiszen, hála Istennek, például légi balesethez mi viszonylag ritkán megyünk, de ha megtörténik, akkor ott is szakszerűen kell ellátnunk a feladatunkat. De a versenyen egy ilyen kisokost nem lehet elővenni, így ott a megtanult és berögzült dolgokra tudunk csak hagyatkozni.

Debrecen az ország második legnagyobb városa, ennek megfelelően az átlagnál mi többször vonulunk ki, így a tapasztalatunk is segített elérni ezt az eredményt.”

Mindent rögzítenek

Az évek alatt pontosan kialakult, hogy a szemle során a páros tagjai közül ki melyik feladatokat látja el, ilyenkor az egyikük csak a dokumentálással foglalkozik, míg a másik fél a technikai részt végzi.

– Tények, adatok, nyomok rögzítése – ez a helyszínelés. Ítéletet mi nem hirdetünk, arra ott van a szabálysértési hatóság és a bíróság, nekünk az a dolgunk, hogy tényszerűen mindent rögzítsünk, amivel később meg tudjuk könnyíteni, vagy éppen nehezíteni az adott hatóság munkáját. Egy baleset helyszínelésénél mindig mi vagyunk a felelősek, hozzánk tartozik többek között a forgalom korlátozása, a balesetben részt vevők, a bámészkodók koordinálása. Mindent le kell publikálni egymás között, a jegyzőkönyvben muszáj mindent feltüntetni, emiatt szorosan összedolgoznunk.

Ha valaki baleseti helyszínelőknek megy, tudja, hogy ez a hivatás folyamatos műszakot igényel, nem számít a hétvége, az ünnepnap.

– Tizenkét órás szolgálatban vagyunk – ismerteti István. – A standard felállás az, hogy az első nap dolgozunk reggel nyolctól este nyolcig, másnap éjszakások leszünk, azaz este nyolctól reggel nyolcig, majd a szolgálat leadása után van kettő nap pihenőnk. A „legegyszerűbb” balesetnél egy-másfél óra minimum a szemle, plusz legalább ugyanennyi az alapfeladatok leparírozása. De ezen kívül egyéb feladatok sokasága is bele tud szólni a műszakunk végeztének időpontjába.

Szükséges az érettség

Egy helyszínelőnek nagyon szerteágazó tudással kell rendelkeznie, korábban már volt szó a különböző jogszabályokról, rendeletekről, de emellett például a fizika törvényeivel is muszáj tisztában lennie az illetőnek.

– A fizikai ismeretek több mindenben segítenek: az ütközési pontok meghatározásánál, vagy éppen az elváltozásokkal, rongálódásokkal kapcsolatosan a helyszínen, hogy azokból mire tudunk következtetni. Például, hogy a baleseti helyszín koholt-e, vagy az érintettel elmondása alapján a baleset egyáltalán abban a formában megtörténhetett-e. Van, amikor szándékosan akarnak megtéveszteni a résztvevők, de a legtöbbször arról van szó, hogy ők másképp élik meg, vagy éppen látják a dolgokat. Észre kell venni azokat az apróságokat, amelyeken az illető elmondása megbukik – ez mind-mind tapasztalatot igényel. Ezért is van szükség – amennyiben nem sért kegyeleti okokat – az elhalt helyszíni megszemlélésére, mert a testén keletkezett sérülések számunkra információval szolgálnak – hívja fel a figyelmet Szabolcs.

– Ehhez a hivatáshoz szükséges egyfajta érettség is – veszi vissza a szót István.

A lelki dolgokat el kell viselni, és jó, ha rendelkezik emberismerettel is egy helyszínelő. A munkámban két dolog a legrosszabb: a hozzátartozók kiértesítése és az elhunyt szemléje. Ezeket nekünk magunkban muszáj elrendeznünk, hiszen nem szabad, hogy kihassanak a magánéletünkre. Otthon nem beszélünk arról, hogy mi történt a szolgálatban, annyi pont elég, ami megjelenik a médiában. Bár nem ez a legnépszerűbb munka a rendőrségen belül, aki ráérez az ízére, az általában itt is ragad.”

MSZ