Könyvajánló

2019.11.21. 14:29

Bár a kávé csodákra képes, az alvás még többre!

“A zene valóban hatalom, és az ember felel érte, hogy ezt a hatalmat a jó vagy a gonosz szolgálatába állítja” – mesél új könyvének, A dallam című regény történetéről Garam Tamás, alias Garamvölgyi Tamás.

A Könyv Guru kiadónál most megjelent kötet szerzője az interjúban beszél a háttérkutatásokról, a hajnali munka előnyeiről és arról, hogy miért fontos manapság egy írónak facebookos kampányt csinálni és mozgóképes előzetest gyártatni a regényéhez.

- Második regénye is végső soron démoni erőkről, mások leigázásáról, hatalomról szól, bár egészen másképp, mint a három éve megjelent Angéla. Miért vonzza ez a tematika?

- Talán az izgalmak miatt. Amikor az író elkezd unatkozni írás közben, akkor az olvasó is becsukja a regényt. Szóval, azt kell elérni, hogy az olvasó a széke szélén üljön az izgalomtól, szinte a körmét rágja és ne merjen lefeküdni addig, amíg a regénybeli fő gonoszt az író biztonságos helyre nem záratja.

- Honnan jött az ötlet, hogy a zene általában nemesnek és felemelőnek tartott hatását ilyen ördögi befolyás szolgálatába állítsa?

- Valójában a zene is tud ördögi lenni, gondoljunk csak a sátánista rockzenék lélekromboló hatására vagy a techno zenék enyhe tudatmódosító befolyására. A zene valóban hatalom, és az ember felel érte, hogy ezt a hatalmat a jó vagy a gonosz szolgálatába állítja. A regényemben azt mutatom be, hogy milyen ha egy zenezseni bedühödik és ennek tetejében még gonosz is.

- Patrick Süskind „A parfüm” című regényét említette egy rádióinterjúban A dallam ihlető forrásaként. A parfüm hangulatán kívül volt még valami, amit esetleg (szerkesztési elvben, jellemábrázolásban vagy cselekménybonyolításban) ellesett Süskindtől? Rajta kívül kik vagy mik hatottak még az Ön stílusára?

- Süskind zseniálisan dolgozott a képekkel és a jellemábrázolásokkal a regényében, és olyan irodalmi légkört alkotott a regényben, ami páratlan, holott alig szerepel dialógus a szövegben. Süskind az akkori Párizs illatarzenálját tárja elénk a Parfümben, szinte érezzük azokat a gyomorforgató szagokat vagy éppen pompás illatokat, amiket leír. Regénye erőssége, nem a vég nélküli párbeszédek, vagy váratlan fordulatok, hanem egy magával ragadó döbbenet, ami az egész regényét áthatja. Az emberi lélek mélységei okozzák ezt a döbbenetet. Élő íróként nagy hatással voltak rám Ken Follett regényei, különösen a Katedrális című, de a kedvencem Flaubert Bovarynéja. Gyönyörűen megkomponált remekmű. Furcsamód a olvasólistám elején szerepel Gárdonyi Géza, Egri csillagok c. műve, amit évenként 1x legalább elolvasok.

- Regénytől szokatlanul jegyzetek is könnyítik az olvasást, megértést. Milyen (zenei) kutatómunkát kellett végeznie a regény hitelessége érdekében? Kért tanácsot (vagy kritikát) esetleg szakértőtől?

- Jómagam is gitároztam 6 évig és zongorázni, dobolni is tanultam. A kották világa nem ismeretlen előttem, ami pedig a szakmai részt illeti, meg kellett kérdeznem egy zenét tanító egyetemi tanárt a részletekről.

- Mi okozta a legnagyobb nehézséget A dallam megírása során? Hogyan lendült át eze(ke)n?

- A legnagyobb nehézséget talán a korhű ábrázolás okozta, hiszen vissza kellett mennem az 1700-as évek végére gondolatban. A legtöbb munkát pedig az irodalmazás jelentette.

- Biológusként indult, és jelenleg vállalkozása mellett ír – említette egy korábbi interjúban. Mikor tud időt szakítani az alkotásra, és milyen körülmények között megy a legjobban az írás?

- Általánosan igaz, hogy reggel fog legjobban a fej. Nem hiszek a hajnalokig tartó, kávétól és cigitől bűzlő íróbarlangokban. Bár a kávé csodákra képes, az alvás még többre. Egyszóval reggel szakítok időt az írásra.

- Azért rövidítette le a polgári nevét a szerzői nevéhez, hogy könnyebben megjelenhessen az angolszász piacon, vagy voltak más szempontjai is a névválasztásban?

- Igen, az angol nyelvterület miatt lettem Tamas Garam, illetve egy kis trükköt alkalmaztam. Ha külföldön a nevemet egymás alá írják akkor egy egységet alkot. Mindkettő 5 betű.

- Honnan jött az ötlet, hogy mozgóképes előzetest állítson össze a regényéhez, és milyen anyagokból állította össze a kis filmet?

- Köztudott tény, hogy a videós hirdetések látványosabbak és jobban megnézik őket az emberek egy facebookos reklámban. A film összeállítása profi videóst és narrátort igényelt, a 4K-s felbontású videó nyersanyagot pedig az interneten vásároltam. A videó itt tekinthető meg:

- Emellett komoly marketingmunkát folytat a Facebookon, a rendszeres posztoláson túl a 7000. követőjének például hatputtonyos tokaji aszút küldött ajándékba, az aranykonyv.hu-n az Angélára szavazók között pedig tabletet sorsolt ki. Miért tartja fontosnak egy író számára a jelenlétet a közösségi médiában?

- Az írók legfontosabb marketingeszközévé napjainkban a Facebook vált. Így megtanultam használni, élek a lehetőségeivel, aminek egyik népszerű fogása, ha az oldal követőket játékba vonjuk és valamilyen nyereményért cserébe megosztásokat kérünk. Ennek eredményeképpen a jelen pillanatban éppen 8100-an kedvelik az oldalamat, aminek nagyon örülök.

- Milyen szempontok alapján keresett kiadót második könyvének? Tapasztalatai alapján mit tanácsolna kezdő szerzőknek, hogyan keressenek kiadót?

- Én olyan magánkiadót kerestem, amely megbízható, állja a szavát és kapcsolatban van a fontosabb könyvesboltokkal és online áruházakkal. Az Ad Librumnál ezt megtaláltam. Kezdő íróként az első lépés a magánkiadás lehet, persze érdemes tájékozódni a felkeresendő kiadóról. Ne próbáljunk horrort bemutatni romantikus kiadónak vagy ne küldjünk el pszichológiai kéziratot gyerekkönyvek kiadására specializálódott kiadónak. Nem sül el jól.

- Készül már a következő regénnyel? Ha igen, lehet-e tudni valamit a témájáról?

- A következő regényem szintén történelmi ízű thriller lesz, sci-fi elemekkel. Egy napjainkban játszódó sztorit köt össze egy középkorival, különleges módon.

Akinek felkeltette az írásod az érdeklődését, hol szerezheti be?

- Azt hiszem ez mai online korunkban mindössze pár kattintás. Én a bookline.hu vagy a libri.hu webáruházakat javasolom, de beszerezhetőek a nagyobb könyvesboltokban is.

 

Borzongás a 18. századi Bécsben. Mit tesz a meg nem értett zseni, ha elhatalmasodik rajta az őrület? Mi lesz a fiatal lányokkal, akiket célba vesz? Vajon van menekülés a számukra? És hogy jön mindehhez a zene?

Ízelítő Tamas Garam, A Dallam című izgalmas pszicho-thrilleréből:

Egy olyan fékevesztett zseni történetét meséljük itt el, akinek hangok iránti őrülete önnön és mások tragédiájába torkollt. Végződhetett volna az élete dicsőségben, tisztességben és abban a megnyugvásban, melyre az ember szíve titkon vágyik, ha megöregszik, mégsem így történt.

Hősünk, becsületes nevén Leopold Hundertwasser undorító és vérlázító tettei korántsem azért merültek feledésbe, mert kevésbé volt gonosz, önhitt és kéjsóvár, mint a korabeli bűnözők. Ellenkezőleg. Ausztria történetében talán soha nem volt visszataszítóbb alak nála. Az ok, amiért munkássága nyomtalanul eltűnt, az, hogy páratlan lángelméjének lenyomatát – melyet kottákra jegyzett le – elégették, mint zenei eretneksége bizonyítékát. Leopold kortársai, Mozart, Haydn és Beethoven a klasszikus zene fénylő üstökösei voltak, míg őt észre sem vették.

A 18. századi Bécsben a klasszicizmus pezsgő zenei élet középpontjává tette a várost. Az operák, a balettestek, a daljátékok, az álarcosbálok, a tűzijátékok, a zenés kirándulások és a nyáréjszakai szerenádok mind számtalan alkalmat kínáltak az önfeledt muzsikálásra. Egymásba olvadtak és harsány egyveleget alkottak a koncerttermekből kiszűrődő vonósnégyesek, kvintettek szívszorító hegedűfutamai és az utcai muzsikusok fülsértő kornyikálása. Nyers énekszó áradt a templomokból, melyet túlbúgott az orgona, a hívek többször és hangosan felköhögtek a mindent átjáró tömjénfüst illatától. A kántor krákogott, a templomszolga a padlóra köpdösött, az emberek pedig folyton vakaróztak a ruhájukban tanyázó bolhák miatt. A templomtornyokba és a házak padlásaiba galambok dúcolták be magukat, szüntelenül kaparásztak, búgtak, a templomkertben pedig macskák vertek tanyát éjszakára, éktelen virnyákolást csapva, ha összeverekedtek.

A leghangosabb nyüzsgés és zaj azonban a belvárosban volt: hatvanezer lélek zsúfolódott össze itt abból a kétszázötvenezerből, ahányan Bécsben laktak az ezerhétszázas évek vége felé. Mivel helyszűke miatt a házakat nem tudták oldalirányban bővíteni, megszülettek az első emeletes házak: előbb két-, három-, majd négyemeletesek. Ennek az építészeti módszernek később az lett a következménye, hogy az épületek időnként összerogytak, mint az ájult ember, palacsintává lapítva az alsó szinteken lakókat. Az emberek eleinte azt hitték, hogy valamilyen titokzatos, halálosztó angyal járkál a városban, és ha rámutat egy épületre a varázspálcájával, az nyomban öszszeomlik. Mások úgy vélték, hogy a tragédiák isten csapásai lehetnek a házban élők bűneiért. Az összeomlott épületek előtt a vallásosabb emberek Szűz Máriához fohászkodtak, míg a babonásabbak sót szórtak a romokra, vagy élő kakasok vérével hintették be azokat, hogy elűzzék a rontást a városból. Ha volt is építészeti megbeszélés egy-egy újabb emelet megkezdése előtt, az építészek aggodalmait elnyomta az építtetők szüksége. A házak bizarr kőgombaként nőttek az ég felé. A szedett-vedett emeletek miatt a messziről jött utazó azt gondolhatta, hogy Bécs több városból áll, melyek egymásra épültek. Állandó volt a kőművesek szitkozódása, a kőműveskalapácsok kótogása és az emelőcsigák csikorgása, amikor a rajtuk átvetett kötéllel mind feljebb és feljebb vonszolták a habarcsot, a téglákat és a szerszámokat.

A helytakarékos építkezésnek köszönhetően hosszú, szűk, középkori jellegű utcácskák és apró terek alakultak ki az aránytalan házmonstrumok tövében. Amikor beborult, volt valamilyen szörnyen nyomasztó érzése annak, aki a város utcáin sétálgatott: mintha az épületek a járókelők fölé magasodva élve eltemetnék őket.

A sikátorokban iszonyú bűz terjengett. A bajt csupán tetézte, hogy az utcákon hangoskodtak, tolakodtak az emberek, és feltorlódtak a szekerek. A kocsisok szünet nélkül pattintgatták az ostoraikat, ordibáltak és szentségeltek, miközben megpróbálták átszuszakolni lovas szekereiket a kísérteties utcácskákon. Jaj volt annak a kocsisnak, aki nem volt elég tapasztalt, vagy elvétett egy utcát, és beszorult a házfalak közé. A morgó-haragvó városlakók egykettőre bosszút álltak rajta, amiért elzárja az utat. Megesett, hogy az odakinn őgyelgő csőcselék felgyújtotta a házfalak között rekedt szekereket, amíg gazdájuk segítség után kutatott.

1770. december 16-án egy dohos, penészvirágos pince mélyén született meg Leopold Hundertwasser. A szükséglakássá átalakított, föld alatti kamra két sikátor kereszteződésénél feküdt a külvárosban. Parányi ablaka előtt rendszeresen ölre mentek a szembejövő szekerek hajtói, és szüntelen volt a lódobogás. Leopold anyja örömlányként dolgozott, és születendő gyermeke nem volt más számára, mint egy balesetből származó jövedelemkiesés. A harminc év körüli asszonynak ez volt a második terhessége. Éppúgy rettegett tőle, mint amikor az első gyermekét szülte. Akkor a csecsemőt az apára való kegyetlen megemlékezés gyanánt a folyóba dobta. Egyszerűen gyűlölte azt az apró, tehetetlen és üvöltő porontyot, aki belőle szakadt ki, csakúgy, mint azt a dunai hajóst, aki többször is megerőszakolta a saját bárkáján. Úgy vélte, hogy ezzel sikerül megbosszulnia a férfi gyalázatos tettét. Először saját, iszákos nevelőapja erőszakolta meg, mint mondta, nő utáni sóvárgása miatt.Elhatározta, hogy gyűlölni fogja a férfiakat. Aznap éjszaka megszökött hazulról, távozóban felgyújtotta az otthonukat. Mostohaapja részegen szenderegte át magát a halálba, mert a felesége nem bírta kicibálni a magatehetetlen férfit a lángok közül. A tűz után senki nem kereste a lányt, talán még örült is a mostohaanyja, hogy a fattyú bennégett.

Leopold anyja azóta egyedül élt, és a tisztes megélhetés reményében egy bordélyházban keresett menedéket, egy heti járóföldre porrá égett otthonától. Megvetette az összes férfit, kizárólag hasznot húzott belőlük. Kimondottan csinos, szívós teremtés volt: kiheverte a tüdőbajt, túlélt két abortuszt, no meg egy hatméteres zuhanást a padláslétráról. Időnként feltörő köhögőrohamait, egy kis köszvényt és szifiliszt leszámítva makkegészségesnek látszott. Ha még élnék tíz esztendőt egy gazdag kereskedő feleségeként, alaposan kizsákmányolnám és boldogan halnék meg, mondogatta a barátnőinek.

 

(PR cikk)

Ezek is érdekelhetik