Nincs más: hátra!

Az óraátállítást jó néhányan a pokol farára kívánjuk. Szintén nem kevesen pedig – kemények lévén – elintézzük egy vállvonással, chö, mi az nekünk! Fábián György írása.

Viszonyulásaink, mondhatni, szokványosak.

Az viszont már annál kevésbé, ahogyan az előbbi tábor számára derű gyúlhatott az elmúlt hetekben, hónapokban. Röviden összefoglalva, egy uniós állampolgári konzultáció nyomán az Európai Parlament, majd az Európai Bizottság is felkarolta az évszaktól függő óraátállítgatás megszüntetésének ügyét.

Lássuk be, ez az európai kezdeményezés annyira jónak tűnik, hogy – szinte gyanús. Az öntudatos polgár ilyenkor, mielőtt engedné, hogy átjárja a buzgó lelkesedés, kételkedik. Választás jön, s ki tudja, miféle ármány lapul a csábos javaslat hátterében. Jó lesz vigyázni. Éberség!

Sőt, menjünk elébe a hátsó szándéknak! Tegyünk bizonyságot, hogy tényleg a Kozmosz fiai vagyunk, húzzuk ki magunkat, forduljunk szembe, és emeljük a tétet! Hazánkban legyen az évi kettő helyett inkább négy időszámítás-váltás! De ne is álljunk meg itt! Mutassuk meg, hogy a magyar családok ebben is különbek! Mindenki vállaljon önkéntes óra-visszaállítást, akár havonta egyet, vagy ha bírja, többet! Naponta!

Ha elég elkötelezetten csavargatjuk a mutatókat, rövidesen évtizedeket nyerhetünk vissza az elfuserált magyar sorsból. Ugye? Először sápadtan figyelnénk visszasötétülő fürtjeinket. Majd a megifjodó autónkat, párunkat. Aztán Fifit, ahogyan előmászik a kert végén a földből. Utána a boltban ocsúdnánk nehezen: megint 3.60 a kenyér! Később az utazási irodák kínálatán akadna fenn a szemünk, amikor belföldi túrákat ajánlanának Kolozsvárra…

Csak arra vigyázzunk elszántságunkban, nehogy kétesebb messzeségekbe fordítsuk vissza időnk kerekét. Esetleg könnyen a fán találnánk magunkat…

- Fábián György -

[related-post post_id="4013783"]