Papírforma

Igaz, az utóbbi időben többször elhangzott a játékosok szájából, hogy a svájciak semmivel sem jobbak nálunk, csak éppen az a fránya eredmény, a lőtt gólok száma, az mutat teljesen mást. Ugyanis az kerül majd be az évkönyvekbe, hogy tovább jutott a Young Boys, kettős győzelemmel, no meg a három gól a hét ellenében.
Anélkül, hogy menteni akarnám a fiúkat, mindenkit óvnék attól, hogy a torkuknak ugorjon, elvégre nem történt más, csak bejött egy több évtizedes papírforma. Kérem tisztelettel, akkor kellett volna felháborodni, amikor ez a nálunk oly virágzó sportág elkezdett rohadni, mondjuk úgy hatvankilenc táján, amikor a sorozatos sumákolás és bundázás egy csehszlovákok elleni 1–4-ben (már megint) csúcsosodott ki Marseille–ben. Vagy amikor hetvenháromban egy bizonyos Edström felhőfejesével kiselejtezett bennünket a vébéről, vagy amikor a szovjet elvtársakra meg a mákos tésztára fogtuk mind a hat bekapott gólt egy lidérces irapuatói hétfőn. Mexikó után már becsúszott egy–egy szoros vereség Cipruson, egy görcsös zakó Málta ellen, kupacsapatainkat egyaránt tönkreveri itthon a Stuttgart, a Fener vagy a Vaduz és attól tartok, itt még korán sincs vége.

Ne lepődjünk hát meg és főként ne húzzuk rá a magyar foci vizeslepedőjét a Debrecenre, hiszen a svájciak elleni kínlódás csupán egy csúf végterméke volt az egész hanyatlásnak, ami a szemünk előtt zajlik jó negyven éve. Ez a papírforma.

Tamás Nándor
E-mail: [email protected]