2021.03.08. 15:29
Így vélekednek a nőnapról a Napló újságírói
Van, aki szereti, van, aki nem rajong érte, de mindenkinek van egy gondolata ezzel kapcsolatban.
Fotó: Illusztráció / Shutterstock
Ma már szinte mindennek van „ünnepe”, a sör, a pizza, a rágcsálók és minden egyéb más világnapjának kavalkádja között a nemzetközi nőnap talán még nem annyira elcsépelt. Ha igen, akkor mi tettük azzá. Mintha kőbe vésett szabály lenne, hogy virággal kell köszönteni a – már nem is annyira – gyengébbik nem képviselőit ezen a napon, a virágárusok legnagyobb örömére. Persze mindenkinek jólesik egy illatozó tulipáncsokor ilyenkor, de akkor lenne csak igazán szívmelengető, ha nem kötelességtudatból kapná.
Kiss Dóra
Az anyák napjához és a gyermeknaphoz hasonlóan március 8-án is felmerül bennem a kérdés: mi a helyzet az év többi napjával? Már évek óta nem akarok bizonyítani a világnak, amely elvárja, hogy március 7-én és 9-én férfiként irányítsuk az életünket, küzdjünk meg kis és nagy feladatokkal, míg a két nap között törékeny udvarhölgyhöz hasonló pukedlivel tegyük vázába a virágcsokrot. Sokkal, sokkal több ilyen nap kellene, hadd legyen okosan szeretve és kedvességgel vezetve ez a bolond világ.
Szakál Adrienn
Számomra nagyon kedves ünnep a nőnap, bár inkább szentimentális okokból. Én ezen a napon azokat a körülöttem lévő erős nőket ünneplem, akikre felnézek. Nem kell sokat keresgélnem, ugyanis mérhetetlenül büszke vagyok édesanyám, a húgom és a barátnőim sikereire is. Persze az érzelmi oldal mellett jólesnek a figyelmességek is. A hétköznapokban három fiútestvérem és édesapám sem lovagiasságáról híres, de a nőnapon mindig kedveskedtek nekünk egy kis csokival vagy virággal. Mára ezt a „feladatot” átvette a férjem.
Debreczeni-Kondás Eszter
Hogy miért is fontos a nőnap nekünk, nőknek, arra csak gimnazista koromban és egyetemi tanulmányaim során jöttem rá. Számomra március 8-a nem a vágott virágról vagy a kedves szavakról szól. Sokkal inkább az elmélyülés napja, amikor belegondolok, a 20. század szüfrazsettjeinek köszönhetem a mai társadalmi jogaimat. Én egészen kicsi korom óta minden nőnapon kapok valami apróságot apukámtól, és ezt a gesztust igyekszem én is viszonozni minden évben, a férfiak napján.
Berecz Dorina
Rendhagyó lesz az idei nőnap, félreértés ne essék, virágból és csokoládéból nem lesz hiány, sokkal inkább az őszinte mosolyból. Palástolhatjuk az érzelmeinket, megköszönhetjük az ajándékokat – ettől függetlenül azt a megannyi kérdőjelet, ami most bennünk lakozik, semmi nem fogja tudni kitörölni. Ámde a köszönet minden egyes olyan férfinak jár, aki a mostani időszakban is gondol a gyengébbik nem tagjaira – azokra, akik sokszor a legerősebbnek mutatják magukat, mindeközben pedig csak arra vágynak: nőként bánjanak velük.
Nagy Emese
Szeretem az ünnepeket, a közösségekre szabott tradíciók érzelgős pillanatait, de az időzített figyelmesség nem áll közel hozzám. Meghagyom másnak a nőnapi rajongást. Virágot és hódolatot nem kapni az év bármely napján számomra pont annyira közöny, mint a kijelölt (me)nőnapon. Az idegen férfi egyszeri elismerése zavarba ejt, hálálkodásra kényszerít. Az áron felül vett virág helyett meghat egy váratlan bók, és erősít nőségemben, ha hallják a hangom akkor is erőről, és akkor is, ha gyengeségről árulkodik.
Bucsi Bernadett