Nem semmi teljesítmény

2022.08.19. 17:30

Pénteken felmondott Angliában, szombaton elindult biciklivel Nyírmártonfalvára

Forrás: Bodnár Tamás

Bodnár Tamás szülőfalujában – a vidéki lakosságra jellemző módon – szinte mindenhova biciklivel közlekedett. Talán ő sem gondolta akkor, hogy felnőtt korában ilyen hosszú túrára használja majd kétkerekűjét: az angol Banbury városából egészen Nyírmártonfalváig tekert. Élményeiről és az őrületes utazás ötletéről a Haonnak beszélt.

– Fiatal korom óta érdekeltek a sportok. Nyírmártonfalván fociztam, játékvezető voltam, majd futni kezdtem. Több félmaraton van már mögöttem. A kerékpár az inkább csak kiegészítő elem volt, nem sportként éltem meg. Mindenhova azzal jártam, a barátokkal ráadásul egy-egy Tisza-túra, Balaton-körbetekerés erejéig is elővettük a bringákat – mondta Bodnár Tamás, aki öt, az angol autóiparban eltöltött év után eldöntötte, hazateker. – A túra előtt egy héttel vettem a kerékpáromat. Életre szóló élményt akartam szerezni az utazással. Egy pénteki napon befejeztem a munkát, szombat hajnalban elküldtem haza a cuccaimat, majd délután elindultam a biciklivel Banbury városából.

Forrás: Bodnár Tamás

30 nap alatt 3100 kilométert tett meg, mindösszesen néhány nap pihenőidőt engedve magának. Naponta átlagosan 100, de volt, hogy 163 kilométert is maga mögött tudott. – Egy jó nyereg a szakboltokból hatalmas előnyt jelenthet. Lemérik az ülőcsont távolságát és az alapján ajánlják a számodra legkedvezőbbet. Na, én ezzel az opcióval pont nem éltem – említette nevetve.

– Kinéztem egy biciklit, a túra előtt egy héttel – mikor már minden terv készen állt – megvettem, és gyorsan ki is próbáltam. Az átvételi ponttól 50 kilométert tekertem vele vissza, Banburybe. Amikor elindult a túra persze a párnázott biciklis ruha sem segített, kitörte a nyereg, amit ki kellett. Végül futónadrágban hoztam le a szakaszokat – fogalmazott.

London és Birmingham között helyezkedik el Banbury, onnan ment a világjáró magyar doveri kikötőig. Kompra szállt, és Franciaországban, Dunkerque-nél kötött ki. Onnan a francia partoktól északra tekert a belga partokhoz, majd a Bruges-Brüsszel-vonalon haladt tovább. Hollandiában egy kis csücsköt érintve Köln felé vette az irányt, aztán a Rajna-folyó folyásirányával ellenkezőleg, felfelé kerékpározott, egészen Strasbourg, majd Basel állomáshelyekig. Zürich után a Svájci Alpok volt az úticél. – Két hágón tekertem át 2383 méteres magasságban, onnan érkeztem Olaszországba, Merano közelébe, ahol édesanyámat leptem meg. Direkt így terveztem az útvonalat, ott pár napig pihentem is, regenerálódtam. Később Innsbruck, Linz következett, majd Budapestig kísértem a Dunát. Bécs után Pozsony, és Esztergomnál léptem át a magyar határt. Onnan Vác, a Tisza-tó majd Hajdúszoboszló, míg végül Nyírmártonfalvára nem értem. Kerékpárutak hiányában a magyar szakasz nem volt egyszerű, mert forgalomban kellett tekerni.

Szabad ég alatt

Bár hatalmas kalandként élte meg, mint mondta, voltak nehéz pillanatok, és szállásnak sem többcsillagos szállodákat választott. – Angliát pont akkor érte el egy hőhullám, amikor elindultam. Nem egy sík terep, így nem esett túl jól a hirtelen jött meleg idő. Minél hamarabb el akartam hagyni a szigetországot, szenvedés volt az a 4 nap a kezdetek elején, mind fizikailag, mind lelkileg. Belgiumban két esős periódus miatt csak félnapokat tekertem. Ausztriában szintén egy nap esőszünet jött, ott már esőnadrágba, esőkabátba burkolóztam én is. A svájci hegyekben egy murvás kavicsos szakasz nagyon nehéz volt, hamar rájöttem, hogy azok az emelkedők már olyanok, amire nem való a kerékpárom. Kimentem hát a főútra, ez persze utólag nem biztos, hogy jó választásnak bizonyult. Több 10 százalékos emelkedők voltak, több mint 100 kilométer napi adag után. Ott éreztem először a combomban, hogy ezt így nem fogom bírni, mert másnap komoly erőpróba következik. Felültem egy vonatra, de 20 perc, és 3 megálló után le is szálltam, és folytattam az utam 1500 méteren. Mondjuk legalább megúsztam azt a pár nehéz emelkedőt – mesélte nevetve.

 Nomád életet éltem, de egyébként is szeretek kempingezni, főleg vadkempingezni. Általában az erre alkalmas helyszíneket néztem ki, akár a nagyobb városok közelében. De akadt, amikor egy mezőgazdasági területen, kukoricás mellett, erdő szélén álltam félre, ha nem értem el a kiszemelt célállomást. A vége felé, a Duna-parton már 5 napig csak vadkempingeztem, a szép látvány és horgászok társasága mellett.

Csodás helyeken járt 
Forrás: Bodnár Tamás

Bodnár Tamást útja során sokan megcsodálták. – Angliában találkoztam magyarokkal, akik érdeklődtek. De a helyiek is kérdezgették, merre megyek ennyi táskával a biciklin és frissítővel, csokival kínáltak. Akadt, aki csatlakozott is hozzám egy-egy szakaszon. – Strasbourg előtt például megálltam ebédszünetre, és egy brit srác – aki már látott előtte tekerni – csatlakozott hozzám. Ő Sheffieldből indult, és 5 hét alatt a Genfi-tóhoz ment, hogy találkozzon a barátokkal, illetve a hófödte francia hegyekben mászkáljon, mielőtt visszaindul a biciklivel. 90 kilométert együtt tekertünk, Basel előtt váltunk el. Olaszországban szintén kaptam kíséretet. Komárom előtt pedig egy német-pakisztáni kerékpáros talált meg a gáton, beszélgetésbe elegyedtünk, majd kiderült, hogy előttünk pár száz méterre egy brit tekert, akihez csatlakozva hárman folytattuk az utunkat. Utóbbi nagyon örült, még videót is készített velem, hogy megmutassa, nem ő az egyedüli elvetemült, aki Nagy-Britanniából biciklizett el eddig. Voltak kedvenc epizódok is:  

A kedvenc helyem talán a francia-belga, homokos tengerpart volt, azt a látványt sosem felejtem el, ahogy a Svájci Alpok miliőjét sem, a csobogó patakokkal. Az egyik kedvenc pillanatom pedig az, amikor Hajdúszoboszlóra megérkeztem, ahol a családom és barátaim megleptek engem, és együtt ünnepeltük a biztonságos hazatérést.

Forrás: Bodnár Tamás

A magyar utazó elismerte, izgatottság fogta el az utolsó métereken. – Tudtam, hogy nemsokára vége, családtagok, barátok várnak a befutónál, újra találkozhatok velük – felemelő érzés volt. Utolsó nap Nyírmártonfalvára érkeztem, ahol rendőri felvezetéssel bajnokként üdvözölt a lakosság. Tiszteletemre fogadást szerveztek, ahol a polgármester és a kedves ismerősök köszöntöttek. A biciklit azóta sem vettem elő, – egy jó szervizelés után – örökre velem marad – hangsúlyozta, hozzátéve, egyelőre nincs következő úti célja, most egyhetes regenerálódás következik. Mint azt kiemelte, bátran ajánlja a könnyebb kerékpáros szakaszok teljesítését másoknak is (például: Köln- Basel Rajna menti szakaszát, valamint a Passau /Linz-Budapest Duna menti szakaszát. Ha pedig közelebbi helyszínben gondolkodnánk, a Balaton vagy a Tisza-tó is tökéletes választás.) – Mozogni jó. Bringára fel – üzente Bodnár Tamás. 

PSZ

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!