A vég helyének kezdete

Debrecen - Utánajártunk, hová vezetett az utolsó út a köztemető létrejötte előtt a cívisvárosban.

1932. július 15-én nyitotta meg kapuit a város első köztemetője a Nagyerdőben, amikor végleg bezárták a városi tulajdonú és egyházi kezelésű református temetőket és a katolikusok sírkertjét. A vallási hovatartozástól független városi köztemető létesítéséről 1909-ben döntött Debrecen képviselő-testülete.

– Sikeres országos tervpályázatot hirdettek ki: a vasúttól keletre, a Kincseshegy lakatlan homokdombjain épülhet a köztemető, de a háborús anyagi helyzet miatt még a nyertes tervek karcsúsításával sem sikerült a szükséges költségeket előteremteni – fogalmazott Papp József Kós Károly- és Podmaniczky-díjas helytörténet-kutató. Hozzátette: költségtakarékosság miatt a városi közgyűlés úgy döntött, saját tervező gárdája hozza létre a temetőt a Nagyerdőn. A cívisvárosba került Borsos Józseffel – aki Hódmezővásárhelyen volt főépítész – és Aczél Géza főmérnökkel később együttműködve álmodták meg a megyeszékhely első sírkertjének helyét.

Felügyelt is

A ravatalozó különlegessége, hogy Borsos József a létesítmény külső homlokzatának méltóságteljes megjelenéséhez különleges építőanyagot használt: a cívisvárosban akkor épült új klinkertéglagyár színezhető, illetve zománcos dísztégláit, mázas tetőcserepeit és zománcos kéményfejeit. Nemcsak tervezője és főmérnöke a ravatalozónak, hanem ő felügyelte az építést is. Volt példa rá, hogy visszabontatta és újrarakatta a rosszul felhúzott falazatokat.

A központi épület

A ravatalozó előkészítő és szertartási helyiségeit a tervezett időben átadták, ám a vele egyszerre megépített és berendezett halotthamvasztót főhatósági engedélyek híján nem vehették használatba. A város vezetősége két évtizeden keresztül újból és újból kérvényezte a kihasználatlan krematórium üzemelési engedélyét, mely végül 1951-ben érkezett meg.

A helytörténet-kutató hangsúlyozta, máshol nagyon szürke és komor a ravatalozó épülete, a debreceni ünnepélyes. Majd így folytatta: – Az épület külsején a bordó téglaszín dominál, a kapualjat kiemelő aranyozás a napfényben még szebben csillog. Az egyetlen dísz a homlokzaton a város címere. A ravatalozó tetején az Attila korából származó nagyszentmiklósi leletről, a bikafejes ivócsanakról mintázott dísz van.

A fogadtatás

A temető főbejárati kapujánál a háromalakos Krisztus-kompozíciót csodálhatjuk meg, ami Némethy László debreceni művész keze munkáját dicséri. Érdekesség, hogy az alkotó az első világháborúig banktisztviselőként dolgozott. A bejárat után közvetlenül a ravatalozó előtti tükörtóhoz érkezünk, mely szintén Borsos József nevéhez fűződik. A tó partján a vámospércsi születésű Nagy Sándor János „Halas fiú” néven ismert bronzszobrát láthatjuk. Az alkotó a Dóczy Intézetben tanított, és korának egyik legtöbbet foglalkoztatott debreceni művésze volt. – A nyolc és fél évtizede fennálló épületen a kivitelezés eredeti nehézségeiből mára semmi sem látszik. A beruházó város, a tervező építész és munkatársai, a helyi kivitelezők és képzőművészek kiváló alkotása ma is büszkén idézi az 1930-as évek Debrecenének szédületes fejlődését – összegezte a helytörténet-kutató.

Manapság már élet virul

Korábban felekezeti temetők voltak a város szélén. Papp József elmondta, hogy az 1920-as években még háznál ravatalozták fel a halottat. Tudunk a Péterfia és a Hatvan utcához tartozó sírkertekről, de a Homokkert felé is létezett egy nagyobb temető; nagyjából fél tucat lehetett Debrecenben. Olyan temetőket is létre kellett hozni, ahová a járványokban elhunytakat és a katonákat hantolták. Ezek ma zömmel lakott területek – ismertette.

- Nagy Dóra -

[related-post post_id="4036266"]

[related-post post_id="4035032"]