360 fokos videó: tanárai eleinte nem hittek benne, de Dani megmutatta, mit tud

Debrecen - Nem híres akarok lenni, szeretnék valamit adni az embereknek a zenémmel, valamit közvetíteni – vallja Faragó Dániel, a 19 éves zeneszerző. A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola diákja a Zeneakadémia zeneszerzés-tanszakára készül, nemrég önálló szerzői estet adott, és már csaknem 30 darabot komponált.

Már egészen fiatalon zenélni kezdenek azok, akiknek a jövőben nagy terveik vannak ezen a téren. Faragó Dániel azonban csak hetedikes korában lépett erre az útra, eredetileg fuvolázni szeretett volna, de nem voltak meg a testi adottságai ehhez a hangszerhez, így végül a rézfúvósoknál kötött ki, és harsonásnak állt.

– Mivel későn kezdtem el tanulni, nem volt sok lehetőségem hangszert választanom. Úgy döntöttem, a harsonát veszem fel. Amikor elsőnek találkoztam a tanárommal, mondtam neki, hogy igazából nem szeretnék harsonázni, nekem ez hangszer nem tetszik, én lírai lélek vagyok, a harsonások pedig csak türkölnek és hangosan fújnak – fogalmazott Dani.

Aztán jött a zeneszerzés, és a döntés, hogy filmzenéket szeretne írni. Amint felvették a Kodályba, konzultált a zeneszerzéstanárral, hogy felvételizni szeretne a szakra.

– Nem volt nagy alapképzettségem szolfézsből, zeneelméletből, amelyek az alapjai a zeneszerzésnek, valamint zongorából sem, kilencedikes koromban kezdtem el zongorázni. Felvettek végül zeneszerzésre, így 10. osztályos koromtól el is kezdhettem ezt a szakot. A tanárai eleinte nem hittek benne, de Dani felzárkózott, s egy év múlva a Sugár Rezső Zeneszerző Versenyen első helyezést ért el.

Dallamot kötni egy tárgyhoz

Daninak igen nehéz volt arról beszélnie, hogyan ír meg egy darabot. Nem lehet úgy komponálni, hogy leül a zongora elé és ír, de vannak olyan helyzetek, amikor akkor is produktumnak kell lennie, ha nincs ihlet. Az inspiráció bárhonnan jöhet, séta közben, buszon vagy egy álmatlan éjszakán. A május 31-i szerzői estjén az első darab, ami megszólalt, az Aggteleki fantázia címet kapta, ennek keletkezéséről beszélt:

– Ez egy zongoradarab, amit egy aggteleki cseppkőbarlangi kirándulás ihletett. Először kicsit féltem a barlangtól, a föld alatt lenni ennyi ideig, és a cseppkövek formája is bizarr volt nekem, nem tudtam hová tenni, hogy a természet ilyet alkot.

De ahogy lementünk a barlangba, valahogy megihletett, és amint visszatértünk a kirándulásról, le tudtam ülni zongora elé, és dallamot tudtam írni arról, ami eszembe jutott éppen a cseppkőbarlangról.”

Tehát a lényege az egésznek, hogy valahogy egy dallamot hozzákötni egy tárgyhoz, egy helyhez, egy személyhez.

A cikk folytatása elolvasható a Hírek360.hu-n.

- Kiss Dóra | Hírek360.hu -