Debrecen hírei

2018.04.11. 13:43

DESZKA: örök a harc egy kultúra- és hitmentes bolygón

Debrecen - „Az öncélú művészet, a szellemi tudomány, az érzelmi komplikációk kultusza, eltűnt” e sci-fiben, s nagy baj jött.

Debrecen - „Az öncélú művészet, a szellemi tudomány, az érzelmi komplikációk kultusza, eltűnt” e sci-fiben, s nagy baj jött.

Emelje a magasba gázálarcát az, aki sosem érezte még, hogy adott élethelyzetben szívesen teremne hirtelen inkább egy másik bolygón. Senki? Vagy nincs épp kéznél egy a világháborús kiállításokról ismert maszk, s ez akadályozza a lelkes kézlendítést? Már ez az egyetlen apró momentum megérteti a különbséget a mi mindennapjaink és Elza élete között. A 18 éves lány úgy veszi fejére az utcára lépéskor a mustárgáztól védő eszközt, mint ahogyan mi a karunkra akasztunk egy retikült. Sorsát a Deszka Fesztivál negyedik napján, a Víg Kamaraszínházban ismerhettük meg késő este a Miskolci Nemzeti Színház előadásában.

A színlap ígérete szerint, Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényét felháborítóan megbolygatta a két fiatal alkotó (a darab író-rendezői) Benkó Bence és Fábián Péter. A fővárosi k2 Színház művészei saját kreativitásukon túl a társulat alkotó energiáira is számítottak. A rengeteg közös ötletből épült fel a 160 perces „hadművelet két részben”.

Relatíve „élnek”

Épp azt valósították meg, ami a darabbéli szürreális világ, félelemtől elrobotosodott embereiből hiányzik: az együttgondolkodást. A kezdőjelenet már mutatja, hogy mit művel a háború a ma – békeidőben – normálisnak vélt emberi értékekkel. Egy katonaruhás férfi várakozásával nyit a mű. A szülőszobából a csuklóig véres doki két rossz hírrel jön ki. Egy: fiú. Kettő: makkegészséges.

Az apa nyüszít dühös fájdalmában, és az orvos segítségét kéri. A kezébe nyomott „titkos” prospektusból aztán kiválasztja a megfelelő csonkítócsomagot. Amivel megrövidítik ugyan a végtagokat, de minden bizonnyal hosszabbítják az életet. Az örök harc korában ugyanis minden egészséges férfi hadkötelezett, minden nő katonák szülésére hivatott, aki épp nem hord a szíve alatt kisbakát, az szintén a frontra megy. A leg­elfogadhatatlanabb mégsem a csatázás ténye, a föld alatti bunkerekben vegetálásé, hanem az embertelen viszonyok időtlensége. A háború végének reménye éltető erejű lehetne, de itt a harcolók már elveszítették az ideológiákat, amelyekért érdemesnek vélhetik vérüket adni. A háború célja itt a háború. A reménytelen helyzetben van egy szerelmes lány, Elza, aki filozófusok, költők, írók eszményképein cseperedett, s hite van abban, hogy a világa – a kultúra erejével (!) – az értelmes kommunikációval megváltoztatható.

A játszók dicsérete

A nyitány megalapozza a következő 160 percünk hangulatát. A pergő ritmusú dialógusnak olyan jó a humora, hogy alig fogjuk fel, itt egy kisbaba láblevágásáról van szó. A szöveg és színészi munka egyaránt élvezetes. Nehéz kiemelni bárkit a játszók közül, de ha visszagondolok az előadásra Fandl Ferenc képe tűnik fel elsőként. Ő Cencit, a bejárónőt és Babits Mihályt, a Nyugatos kémet formázza meg. Utána Harsányi Attilát, a szülészorvost említeném, és nem utolsósorban Prohászka Fannit, aki bizonyított már a Deszka színpadán: 2015-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatójaként járt itt osztályával. Borbély Szilárd Nincstelenek című könyvét dolgozták fel. Külön dicsérendő még Farkas Sándor teljesítménye; ő hét szerepben áll helyt.

Fényévekre a végkifejlettől

A dráma bonyodalmáig viszonylag hamar eljutunk: Elza 18. születésnapjára meglepetést szervez báránylelkű apja. Az ünneplésre az anya – mindenki tudtán kívül – elhívja a születésekor többszörösen megcsonkolt Radostyán Tihamért és egy papot is, hogy az ajándékbontás mellékzöngéjeként gyorsan összeadja a másba szerelmes Elzát a kalóznak gúnyolt férfival. Az apa és az ifjú tiltakozik, de mindenki tudja: a kérő bunkermágnás, megsértése esetleg együtt járhat azzal, hogy a családot kiteszik a csinos kis „pincéből”, odakint pedig a biztos halál vár rájuk. Elza keze, s méhe tehát a család életben maradásának záloga.

Ekkor akár hihetjük, hogy a drámák kötelező eleme, a bonyodalom itt hever előttünk kibontakozva, tetőpontostul, jöhet a végkifejlet (a katasztrófa vagy megoldás). De ettől ekkor még fényévekre vagyunk. Ugyanis annyi bonyodalom, fordulat következik még sorra, mint egy krimiben. Belép a képbe egy új törvény, Babits Mihály, néhány más kém, egy felfedezetlen univerzum, egy űrhajó, egy újabb terhesség, számos emelkedett, filozofikus gondolat, versidézet, a hit kérdése és rengeteg poén. A kimunkáltaktól kezdve, a remek játékból, karakterformálásból adódóakon át a szópoénokig sokféle.

A darab dinamikáját segítő és a néző figyelmét folyamatosan fenntartó remek ötlet, hogy a színészek ki-kiszólnak a színpadról. A nagymama például gyermekkori emlékeként mesélt színházi estje gyanúsan hasonlít arra, amit épp nézünk, s kritikát is megfogalmaz a történetében a nagyi. (Bátor és mindig szimpatikus lépés az önkritika, bár – szerencsére – nem tudtam vele egyetérteni.) Az őrület egy pontján pedig Elza kijelenti ez a darab rosszul (nem ilyen enyhén fejezi ki) van megírva, és drámaszerkezeti ismerteivel alátámasztva részletezi is, hogy miért. Sokáig váltják egymást a reményteljesen és a teljesen reménytelen pillanatok, az utolsó pillanatig nem tudjuk eldönteni katasztrófa vagy katarzis settenkedik már a kertek alatt gázálarcban. Arra azonban rádöbbenünk: mennyire hasonlóan hangzó szavak a világvége és a világbéke.

HABE


A DESZKA Fesztivál április 16-ig tart és számos ingyenes programot tartogat még. További információkat a rendezvény honlapján találhatnak.


[related-post post_id="3824701"]

[related-post post_id="3822759"]

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!