Zsenik a „hátoldalon”

George Martin
George Martin - © Fotó: AFP
Nem egy, talán két további együttes kitelne azokból az ötödik Beatlesnek nevezet valaha volt tagokból, szessön zenészekből, producerekből, akiket e kitüntető, ugyanakkor (általában) nem sok dicsőséget hozó jelzővel illettek. T. Szűcs József jegyzete.

Most, hogy elhunyt Sir George Martin, első zenei producerük, szomorú, de szinte kötelező alkalom, hogy a világ valaha volt leghíresebb együttese karrierjének apropóján levonjunk néhány olyan tanulságot, amely talán még manapság sem nyert teljes mértékben polgárjogot. Az talán elfogadott, hogy minden kimagasló sport, művészi, s egyéb teljesítmény mögött a háttérben a kiválasztott útját egyengető csapat szakértelmét, önfeláldozását is látnunk kell. Ezért örülök annak, amikor például egy sikeres sportoló edzői, avagy a kiemelkedőt produkáló diák tanárai szintén megkapják az őket megillető elismerést. Ugyanakkor az kevéssé közismert, hogy a világsztárok, zsenik mögött akár olyan segítők is állhatnak, akik maguk sem maradnak el tehetségüket, s egyéb adottságaikat tekintve protezsáltjuk mögött. Vagy legalábbis nem sokkal. S méltán érdemelnének külön fejezetet az emberiség kultúrtörténetében. Saját, alanyi jogukon is. Kora ifjúságomban persze én sem értettem, mit keres ez az öreg fószer (Sir George Martin) kedvenceim körül. Nem tudtuk, az akkor hírcseppekből nem is nagyon lehetett kikövetkeztetni, hogy talán azok legfontosabbika volt, akik a hamburgi pince-kocsmákban zenélő bőrdzsekis (angol) vidéki srácok útját akként egyenesítette, hogy felszínre törhessen a Paulban és Johnban az akkor még ugyancsak mélyen rejtőző muzsikus zseni. Ő hallotta meg a rivális lemezkiadóktól kiebrudalt fiúk demó-felvételeiben a spirituszt. Holott neki sem tetszettek. De ráérzett bennük valamire, s a többit már tudjuk. Vagy ha nem, elolvashatjuk. Igazán megérdemli. De példának okárt a maga nemében zseniket „teremtő” zseninek nevezhetjük első menedzserüket, Brian Epsteint is. Akit nagyon bosszantott, hogy a lemezboltjában nem tud a sosem hallott együttes felvételéből (el)adnia egy lánynak. S nem azért mert kifogyott volna. Eleve nem volt belőle. Nála sem. Nos, Epstein aztán tett róla, hogy rövid egy-két év alatt a világ mindörökre legismertebb bandájává válhassanak. Hallatlan érzék kellett hozzá, hogy éppen őket válassza a legígéretesebbnek és támogatásra érdemesnek a Merseybeat színes és hangos forgatagából. Pedig a Beatles akkor aligha lehetett jobb, mint sok más helyi vagy manchesteri együttes. Szerencsére Epstein látnoki képességgel rendelkezett.

Visszatérve Martinhoz, ő konkrét zenei mesterfogásokkal is gazdagította a zenekar életművét. S mint nekrológokból kiderül, sok, egy-egy dalukban örökre fennmaradó, s a hallgatónak szinte reflexszerűen beugró akkordot, hangzást, váltást, instrumentális kíséretet neki, s nem Beatles valamelyik tagjának köszönhetünk.

Köszönjük meg hát személyén keresztül azoknak a háttérbeli, számunkra többnyire ismeretlen szakemberek, nem ritkán szintén óriások munkáját, akik a rivaldafénybe vágyó, sokra hívatott tehetségek útját ma is a háttérből egyengetik. Per aspera ad astra.

– T. Szűcs József –








hirdetés