Zöldfelület: inkább fogy, mint gyarapodik

Miközben egyre több magyar városban számos zöldtetős épület van, Miskolcon egy ilyen sincs.

Elszomorodásában és felháborodásában írt levelet Czifrusz Natáliának egy Észak-olvasó. A keddi cikkünk miatt ragadott tollat, kemény kritikával illetve a városháza kertészmérnökét.

A téma: Miskolc zöldterületeinek fogyása és növekedése. Hogy tudniillik egyrészt fogy a biológiailag aktív felület, másrészt nő. A növés nem pótolja a fogyást, ám ez nem tűnt ki a cikkből. (Kitűnt viszont az egy nappal korábban közölt grafikából.)

Nem elvadult 

Czifrusz Natália a levélírónak több mindenben igazat ad, mindenekelőtt abban, hogy valóban csökken(t) a gondozott területek nagysága. Az újságírói pontatlanságból fakadt, hogy „elvadult” részekként említette volna – nem így említette – az eddig zöld, sőt, gondozott, de valójában beépítésre kijelölt, és most, vagy a (közel)múltban beépített területeket, amelyeket valóban nem lehet pótolni. Ilyen például a Corvin-Uitz-sarok és az Arany János tér.

A Szinva teraszt a szakember is el tudja képzelni zöldebbnek, ha másként nem, dézsásnövényekkel. De így is zöldebb, mint volt parkolóként. Hogy a város mely területeket és milyen feltételekkel ad el, arra nincs ráhatása.

Amit követendő példának tart: egyre több magyar városban épülnek úgynevezett zöldtetős házak – irodaházak, bevásárlóközpontok, szállodák –, ilyen, tudomása szerint nincs Miskolcon.

Sz.G.

Az olvasó leveléből

„A sportcsarnok előtt levő terület rendezésével csak csökkent a „zöld”, mivel a gyönyörű tíz-tizenöt éves fenyőfákat kivágták!! A csarnok előtti részen nem növekedett a zöldterület érdemben!!… A zöld nekem egyenlő a park gyeppel, bokrokkal, fákkal beültetve! Az Ön olvasatában úgy tűnik, hogy a zöldterület = műkőburkolattal ellátott terület virágládákkal és az aljzatbetonba benyomorított fákkal!… 2004 áprilisában a házunk előtt még gyönyörű kis teret, parkot láttunk, és hallottuk a madarak csicsergését! A fákat a környék lakói ültették, locsolták, gondozták, igaz akkor még önkormányzati tulajdon volt. A területet a városvezetés értékesítette, figyelmen kívül hagyva az ott élők érdekeit. Elnevezték a „gyermeket” intézményterületnek, hogy az utolsó négyzetcentiméter is beépíthető legyen, így az illetékes hatósági osztály építési engedélyt adott ki! És így a kivitelező megalkothatta a maga förmedvényét a zöldterületre!”








hirdetés