Ződ pázsiton át az Úristenig

Berecz András
Berecz András - © Fotó: Matey István
Debrecen – Teológiailag kikezdhető, de bizonyosan Istennek tetsző mesékkel érkezett Berecz András.

Amit mondok nem kell, hogy elhiggyétek, elég ha látjátok magatok előtt – eresztette ki a „fogi rései” között Ződ posztó című estjén Berecz András szerdán a Kölcsey Központban. Ebből mindjárt tudtuk, hogy legalább két foga van. – Mert völgye is csak két hegynek lehet – mutatott rá története egy szereplőjével kapcsolatban a mesélő, akinek különben nagy bajuszától nem tudtunk volna megbizonyosodni fogai számáról. Szavaival nem csak ez alkalommal adott sokkal többet, mint, amit a szemünkkel a helyszínen felfoghattunk.

„Mikor a két kaszát elrúgtam”

A kezdő bölcseletet mesterétől, Hazug Pista bácsitól hallotta, aki egy igazi „tanyító”, úgy alkatilag. „Olyan a jövőképe neki, hogy állítja, ha majd 99 éves lesz Szent Péter fentről csak 66-nak nézi és eszébe se lesz még az Úr mellé vinni. Ez az ember ismer, látja rajtam, hogy van itt még csiszolnivaló, s olyankor kérés nélkül nekifog és tanít. Tudod-e András, mi a „puff” – kérdezte egyszer tőlem. Hogyne – válaszoltam és az ülőkére gondoltam, de ő nem.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Amikor a két kaszát elrúgtam – kezdte, s ez annyit jelentett, hogy a két kasza alakú számjegyen, azaz hetvenhét éves korán túl volt – udvaroltam egy kicsi özvegy­asszonynak, mer’ annak érdemes volt. A fehérnép házát kerülgette még egy ember és miután három év múlva is ott sirülgetett a kapu körül, megütköztünk. Nem értette meg a beszédemet, hát szembekerültünk egymással az erdőn, na akkor kapott jobbról-balról akkora puffot, hogy alig bírt utána létrejönni – emlékezett Berecz András a tanításra.

Két szereplő: mesélő és az arca

Az okító szándék szép hagyományát a mesélő is tovább vitte, a történetek zöld fonalát összecsippentette ujjaival az előadó, ha olyan szóhoz ért, amelyet a közönség nem ismert és érzékletesen magyarázta el a jelentését, hogy a cselekményt aztán újra útjára engedje. Az út pedig pázsitzöld görög szigeten, magyar falvakban, verekedős kocsmai zenészek előtt, szelíd háziember kapuján át, mérges asszony kemencéje mellett egészen az Úristenig vezetett. Közben a színpadon álló folyamatosan reagált a körülötte történtekre, a mimikájával mókázott az őt vevő kamerának, amit kivetítőn követhettünk. A megcsörrenő telefonra úgy szólt, hogy abban a legkisebb bántó szándék sem volt tetten érhető.

– Tessék gyorsan felvenni és bárki hívta mondja neki, hogy most figyeljen, mert nagyon fontos rész jön a mesében – kérte a mobil gazdáját. Eztán közös éneklésre hívta a megjelenteket.

Telik-e az este szép csendesen?

E ponton kételkedtem a sikerben, de gondoltam egy „Süss fel, nap” egyszerűségű dalban talán az első sorban ülők követik őt. A felvezetésben oly közvetlen stílusban beszélt a közös nótázás csodaélményéről, hogy a 11. sorban figyelve elhatároztam nem maradok ki, de miután előénekelte az Esik eső, szép csendesen, tavasz akar lenni kezdetű gyönyörű, ám nem túl könnyű katonadalt, már biztos voltam benne, hogy itt ma csak Berecz András gégéje lesz laza.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Pár perc múlva a Kölcsey Központ megtelt nagytermének minden jelenlévője – velem együtt – másként határozott és szájtakargatásnak, szemlesütésnek, zárt ajkak mögötti dúdolásnak nyoma sem volt.

Ez a kicsi ember szavaival és viselkedésével olyan atmoszférát teremtett, amiből nem lehetett és senki nem is akarta kivonni magát. Egy kalapos, pálinka-trükkel később a vissza tapsnál az Erdő, erdő című nóta már bemelegített hangszálakkal és a megvalósíthatóság kérdése nélkül zúgott fel a helyszínen. Útravalónak mindenki egy cikk „aranyalmát” kapott, de az épp csak annyira volt kézzelfogható, mint a rendezvényen „osztott” többi igen értékes kincs.

HBN–Horváth Borbála


Egy valós mesevilág „ződ posztója”
Debrecen – Berecz András Kossuth-díjas mesemondó Ződ posztó című előadásával lépett fel szerdán a Kölcsey Központban, a közönség elé tárva – ahogy a kedvcsinálóban is idézik – egy valós mesevilágot, a csodálkozó mészárossal, a megszabadult marhával, a meghökkent kocsmalegénységgel, az elillant pálinkával, az elcsendült madársereggel és a szűkszavú asszonynéppel…









hirdetés