Zenekaralapító tehetségkutató

Akt.:
The Pollux
The Pollux
Debrecen – Választott versük, Arany János Vigasztalója, hitvallásuk lehetne, arról szól, hogy alkotni öröm.

A Kedv, remények, trillák pályázatot sokféle jelzővel illethetnénk a hozadékait kutatva: költészetnépszerűsítő, versbefogadást segítő, újraértelmezésre lehetőséget adó, tehetségkutató, s az idei egyik győztes csapat nyilatkozata nyomán immár formációalapító. A The Pollux zenekar jelen felállásában a Debreceni Művelődési Központban rendezett eseményen debütált. S nyomban ki is érdemelte a legjobb Wass Albert-versmegzenésítésért járó díjat az április 13-i döntőn a „Non Inutilis VIXI” című költemény feldolgozásáért.

sandor-es-gergelyjobbra-a-zsurivel-1Sándor és Gergely(jobbra) a zsűrivel

A csapat alaphangjait Izsák Gergely pendítette meg bő fél éve. Ő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott. Írt néhány klasszikus gitárra szabott művet fogyaszthatóbb, könnyedebb stílusban, de úgy érezte, ütős hangszerkísérettel teljesebbek, színpadképesebbek lehetnének a művek. Ezért régi ismerősével, a jazzkedvelő dobossal, Ercsei Sándorral próbálgatták a dalokat kis rendezvényeken. Alkottak olyan számokat is, amelyek énekszólamért kiáltottak, ám mivel szövegírásban nem érezték erősnek magukat, költők szavait kölcsönözték. Ekkoriban akadtak rá a debreceni pályázatra, s gyűjtötték maguk köré Sorbán Fanni Luna énekest, Harmath Soma szintetizátorost és Maár Gergely basszusgitárost.

„Értékkérdés”

– Azért jelentkeztünk, mert valamiféle visszajelzést szerettünk volna arról, hogy amit csinálunk, képvisel-e értéket mások számára is – fogalmazott Izsák Gergely.

Erre nem is kaphattak volna motiválóbb választ, mint az egyik kategória díját, pedig izgatottsággal indultak a megméretésre és nem csak azért, mert ebben a formációban Debrecenben álltak először a hallgatóság elé. Bár Gergelynek és Sándornak sem volt idegen a reflektorfény, ez a fellépés mindkettőjüknek hozott tenyérizzadós pillanatokat. – Rég szerepeltem könnyűzenei produkcióval, más élmény ez a lazább színpadi jelenlét, előadói stílus – vallotta be Gergely. Sándor egy emlékezetes pillanatot idézett: „Korábban is játszottam hasonló méretű színpadon, de most a kezdés előtt, amikor beálltunk a fényekbe, elkezdtem nagyon izgulni.” Volt is miért, a csapat a győzelemmel magáénak tudhatja a Debreceni Művelődési Központ díját, egy 80 ezer forint értékű hangtechnikai eszközbeszerzést, és két cívisvárosi fellépést: szeptember 8-án az Incognitó Clubban, illetve egy még nem egyeztetett alkalommal az Éva Presszó előzenekarként. Az érdeklődők ezen esteken a versmegzenésítéseken túl klasszikus gitáros dalokat is hallhatnak dobkísérettel.

HaBe


Abbahagyhatatlan…

A zenészekkel arról is beszéltünk, mit ad nekik a zene. – Egyszer egy tanárom azt mondta, hogy aki abba tudja hagyni, az hagyja is. Az maradjon ezen a pályán, akinek a zene létszükséglet. Valahogy így vagyok vele én is – fogalmazott Gergely. Sándor egyszer már letette hangszerét, de annyira hiányzott neki, hogy újrakezdte a próbákat. Bár szereti az informatikus szakmát, amiben dolgozik, gyakorta megfordul a fejében, hogy érdemes volna első helyre tenni a zenélést. „Olyasmit tudok kifejezni vele, amit szavakkal nem.”