Zarándoklat a hajdú múlt megőrzéséért

Akt.:
Megkoszorúzták a Bocskai-emlékhelyeket.
Megkoszorúzták a Bocskai-emlékhelyeket. - © Fotó: Nyírő Gizella
Erdély – A résztvevők hanem hitet tettek amellett, hogy a jövőben is folytatni kell a zarándoklatot.

Éppen tíz éve startolt el az első Bocskai zarándoklat, amelyet a fejedelem gyulafehérvári végső nyugalomba helyezésének – ez 1607. február 22-én történt – 400. évfordulója alkalmából szervezett Szólláth Tibor, akkori megyei közgyűlési alelnök. Az idei zarándoklatot is Szólláth Tibor, ma már mint Hajdúnánás polgármestere szervezte. Az emlékezők öt településről – Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Vámospércs, Hajdúnánás – érkeztek. Első állomásuk Kolozsvár volt, a Sapientia Tudományegyetem, amelynek épületében Bocskai István született. A 17 fős delegációt Murádin János kancellár barátokként fogadta. A kancellár megemlítette, hogy nincs a világon még egy olyan város, ahol pár méternyire egymástól két uralkodó született. Kolozsváron Mátyás király és Bocskai egymás szomszédságában lévő épületben látta meg a napvilágot. A zarándokok elhelyezték a megemlékezés koszorúit a lépcsőházban lévő Bocskai-mellszobornál, illetve az épület falán lévő domborműves emléktáblánál, melyet a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat adományozott néhány éve az egyetemnek.

A szórvány magyarok közt

Következő megálló a Fehér megyei Csombord volt, ahol a szórványmagyarság számára a hajdúnánási amatőr Naná Színház társulata a Hajdú rege című zenés történelmi táncjátékot adta elő. A darab érdekessége, hogy Bocskai szerepében Szólláth Tibor játszott.

A csoport a színtiszta magyar településen, Magyarlapádon szállt meg, ahol a vendéglátó, Borbándi András református lelkész beszélt a térség magyarságot érintő legégetőbb problémáiról. A megye lakosságának négy százalékát kitevő magyarság vészesen fogy, a vegyes házasságokkal, az oktatási intézmények bezárásával a teljes asszimiláció fenyeget. Látogatást tettek a szomszédos román faluba, Fugadra, ahol megtekintették a Bánffyak egykori kúriáját.

img_4846

Bocskai szerepében Szólláth Tibor polgármester. Fotó: Nyírő Gizella

Útban Gyulafehérvárra, Nagyenyeden megkoszorúzták az 1849. január 8-i népirtás emlékhelyét.

Gyulafehérváron, a református gyülekezeti házban, a vendéglátó Gudor Botond lelkész köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a hajdú-bihariak nem felejtették el Bocskait, akinek Nyugat-Európában köztéri szobra van. „Az önfeladás, a lemondás, a térdre hullás, a depresszív gondolkodás, a vegyes házasság a legnagyobb veszély! Ám a maradék mindig gerjeszt! Sose szabad feladni identitásunkat!” – nyomatékosította a lelkész.

Képes volt egyesíteni

A Naná Színház az 1916-ban épült művelődési házban teltházas közönség előtt adta elő a Hajdú regét, amelyet vastapssal, állva köszönt meg a hálás nézősereg. A római katolikus székesegyházban folytatódott a megemlékezés, ahol Horváth István kanonok elmondta, nemcsak Bethlen Gáborra, Fráter Györgyre és Bocskaira emlékeznek, hanem a múlt év szeptembere óta ott nyugvó Márton Áron püspökre is. Szólláth Tibor méltatta Bocskai Istvánt, aki képes volt egyesíteni a magyarság színe-javát, s a köz javára uralkodni. Utalt a fejedelem politikai végrendeletére: „Amit gondolunk, azt kell cselekednünk!” Bocskai és letelepített hajdúvitézei nem várakat, hanem templomokat, iskolákat építettek, amit folytatni nekünk is kötelességünk – fejtette ki.

Gudor Botond lelkész mint fogalmazott, Bocskai sokat tett népéért, öröksége a létezésünk, a jövőnk záloga. „Hit, lelkiismeret, a múlt emlékezete tart meg bennünket. Ingyen semmittevéssel nem lehet távozni, valamit tenni kell az életben a hazáért!” – hangsúlyozta a lelkész.

Vasárnap a delegáció a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemre érkezett, ahol a rektor-helyettes, Flóra Gábor és a Partiumi Művelődési Céh elnöke, Pintér István fogadta a zarándokokat. A vendéglátók és Szólláth Tibor is hálával emlékeztek nemcsak Bocskaira, a váradi kapitányra.

HBN-Nyírő Gizella








hirdetés