Vonulni, együtt vagy külön

Kedvem lenne megkérdezni a kormánytól, de ne kormányozzunk itt, írjuk egyszerűen, a miniszterelnöktől, hogy kis hazánkban hány embert fizet – így, úgy, amúgy – a közmédia rubrikában, illetve rubrikából. Réti János írása.

Alkalmazottként, szerződésesként, honorárium formájában vagy csak, ahogy jön… Ideírom, hogy miről van szó: nincs olyan nap, hogy valamelyik csatornának vagy rádióállomásnak valamely informáló műsorában, akármelyik sávban ne cserélnének közreműködőt. Hogy hány hírolvasó, műsorvezető, kommentátor, időjárás előrejelző jelenik meg a képernyőn Úgy, hogy másnap már nincs sehol, és megint friss arc mosolyog ránk. Ha újra rendeznénk retro május 1-jét, felvonulással, kívánságműsorral, integetéssel, biztosan külön vonulnának a rádiósok és külön a tévések. Azon belül a munka zászlóval kitüntetett, meg a csillaggal megjelölt egységek külön masíroznának, külön táblák alatt. Elöl az időjárásjelzők, mögöttük a hírolvasók, majd a sportriporterek. A tudósítók nem alkotnának csoportot, mert ők éppen eseményen volnának szanaszét, hogy megtudjuk, hogy áll a szingaléz hereverőtorna! Az a vigaszág és még kijuthatunk Rióba! Mármint a magyar hereverők! A dolog pikantériája az, hogy kiről, kikről derülhet ki vajon és hogyan egyetlen adás alapján, hogy nem alkalmasak időt jósolni, hírt olvasni vagy közölni, mi van éppen a migránsokkal? Hogy azért tanulnak, gyakorolnak évekig, hogy végre megmondhassák, holnap esős idő lesz, meg köd, az ország északkeleti részén. És ennyi! Itt vége. A miniszterekkel, pontosabban a miniszterelnök utánfutóival, töltényadogatóival bezzeg nem így vagyunk, többüket hagyjuk lubickolni a végtelenségig. Cáfolja meg, aki tudja! Pintér Sándor például már Rákóczi belügyminisztere volt és labancok után nyomozott…

– Réti János –








hirdetés