Vonatok

Hogy mi minden jut eszébe az embernek az őt teljesen belepő migráns-híráradatról! Szeretné magát kivonni belőle, mert nem tesz jót a léleknek az állandó emberi készenlét, végre figyelne az élet egyszerű dolgaira is, melyek mostanában annyira jelentéktelennek tűnnek. Aztán újra és újra berobban egy lassan már soha el nem induló, ki tudja hová tartó vonat híre, s megint eljelentéktelenednek a hétköznapi dolgok. Égerházi Péter jegyzete.

Az ember képtelen kiverni néhány sort a fejéből, amely ott zakatol Szabó Balázs és bandája zenéjével együtt: Én csak utazom/ felhevült, hazátlan utakon… Nem tud tőle szabadulni, mert annyira groteszk ami történik, hogy vonatok indulnak valahonnan valahová, aztán mégsem érkeznek meg. S az még hajmeresztőbb, hogy ehhez a már-már kafkai fordulathoz is a bevándorlási hullám, pontosabban annak az egyre nyilvánvalóbb kezelhetetlensége kellett. Mert amilyen események tanúi lehetünk a mai Magyarországon, arra nincs forgatókönyv, pontosabban nem készült el a menetrend, hogy az utazásnál maradjunk, amely alapján rendezetten lehetne kezelni a helyzetet. Ezért aztán ad hoc történek a dolgok, már ha megtörténnek, úgy, mint az el nem induló és meg nem érkező vonatokkal.

– Égerházi Péter –








hirdetés