Vízvezeték törés Hajdú-Biharban

Vízvezeték törés Hajdú-Biharban

Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy
van-e még értelme ezt a buta pókot
dolgozni hagyni, s nem járnánk-e jobban, ha
fognánk egy seprűt,
kitakarítanánk a sarkot, és
hagynánk, hogy egy új pók, új
hálót szőjjön.


Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy
beszűkült a problémamegoldó
képességünk. Bármi
történik, annyira
rágörcsölünk a megoldásra,
hogy közben nyilvánvaló dolgokat
hagyunk figyelmen kívül.


Jó példa erre a mostani,
Hajdúhadházat, Bocskaikertet és
Téglást érintő
csőtörés. Szeretném azt
gondolni, hogy csak azért nem
biztosított elegendő
mennyiségű vizet a
szolgáltató, mert olyan gyorsan és
hatékonyan szerette volna
elhárítani a problémát,
hogy nem is feltételezte,
szükség lehet rá.


Bár az már szinte érthetetlen
(legalább is nekem), hogy a
gerincvezeték ismételt
törésekor sem gondolták át,
hogy elég-e
településenként egy-egy
lajtoskocsinyi víz, hisz akkor már
tudniuk kellett, hogy a javítás
még tovább fog tartani.

De nincs is mit csodálkozni ezen. Ha
megfigyeljük a válságkezelő
döntéseket, sőt az elmúlt
évek politikai döntéseit, akkor
észrevehetjük, hogy mindig csak egy adott
lokális, vagy kis területet
érintő problémát
próbáltak kezelni, nem sok figyelmet
fordítva annak távolabbi
hatásaira.


Olyan ez, mintha a buta pók esete, ami
úgy szeretné megjavítani a
hálóját, hogy a szétszakadt
szálakat összeköti, de nem akarja
tudomásul venni, hogy a fonál
rugalmatlansága miatt minden
csomó egy újabb szakadáshoz vezet.
Épp úgy, mint
túlszabályozott országunk
szociális hálója. Ha valahol
erősíteni akarnak, akkor egy másik
helyen rögtön lyuk keletkezik.

Hogy mi lehet a megoldás? Ezt sajnos
nálam kompetensebbek sem tudták
eddig megmondani. De, talán érdemes lenne
elgondolkodni azon, hogy van-e még
értelme ezt a buta pókot dolgozni hagyni,
s nem járnánk-e jobban, ha fognánk
egy seprűt, kitakarítanánk
a sarkot, és hagynánk, hogy egy új
pók, új hálót
szőjjön.
Fabók Ágnes

agnes.fabok@naplo.haon.hu