Virtuális generáció

Virtuális generáció
© Illusztráció: Getty Images
Remélhetőleg az évek számát tekintve több van előttem, mint mögöttem, hiszen csak nemrég léptem magam is a felnőtté válás útjára, azért néha, egy-egy nehéz nap után mégis azt kívánom, bárcsak ismét gyerek lehetnék. Pálfi-Tóth Zoé írása.

Ilyenkor arra gondolok, mennyivel könnyebb dolgom lenne, hiszen nem kellene minden tettemért felelősséget vállalnom, a tanuláson kívül más feladatom se lenne, egész nap a barátokkal lóghatnék… De várjunk csak! Tényleg olyan jó volna? Sokan jönnek a „Bezzeg az én időmben!” szlogennel, pedig ha a szívem mélyére nézek, egyáltalán nem szeretnék ma fiatal lenni. Valljuk be, az oktatási rendszer az összeomlás szélén áll, teljes bizonytalanság övezi a jövőjüket, ugyanakkor az elvárások velük szemben óriásiak – nem csodálom hát, hogy a virtuális világba menekülnek, ahol minden cukormázzal van bevonva, csak éppen azoknak a szoros társas kapcsolatoknak árt, melyekkel később túlléphetnének egy-egy nehéz életszakaszukon. A technika fejlődése sok mindenben megkönnyíti a fiatalok helyzetét, az igazán fontos dolgokban azonban mintha mégis hátránnyal indulnának a többi generációval szemben. Ez alapján talán mégsem olyan jó ma gyereknek lenni…?

– Pálfi-Tóth Zoé –








hirdetés