Vili, az átvert rabszolga

Debrecen – Egy állami gondozásban nevelkedett, rászedett, kifosztott, hajléktalan fiú története.

Viliben ma is olyan filmszerű az egész: ahogy a 18. születésnapján a gyermekotthon titkárnője leszámolja a kezébe az állami apanázst, 2 millió 246 ezer 381 forintot a komádi OTP-ben, ahogy beül a két férfi autójába, akiket pár hónappal korábban ismert meg egy intézetis kis barátja révén, s akik el-elvitték kocsmázni, ide-oda szórakozni, szép házat, munkát, nőt ígérve neki.

Mennek az autóval – pereg előtte a kép –, a táskájában a suska, amennyit sosem látott azelőtt, s Péter, az idősebbik férfi megszólal, „Te Vili, vigyázz, a faluban elveszik tőled a pénzt, de meglássad, kettévágom, aki megpróbálja”. És csak duruzsolnak a fülébe, hogy ki mindenki akarja majd agyoncsapni, leszúrni, ha megtudják, hogy milliók vannak nála. Addig mondogatják, míg Vili odaadja nekik a táskát, vigyázzanak rá ők, náluk jó helyen van, ő megbízik bennük.

Persze.

A bihari faluba való megérkezés után a fiú néhány hétig az egyik, majd a másik férfinél lakik; semmibe nézik, szidalmazzák, ütik. Aztán leadják egy pasasnak, valami vállalkozó. Van egy kis munka, amit meg kéne csinálni, mondják. Vili így kőműves munkákban segédkezik, teszi, amit kérnek. Fizetség nincs, éjjelente egy pincébe zárják, az ajtót rácsukják. Ha pisilnie kell, a sarokba végzi.

Pár hétbe belekerül, mire leesik számára a húszfillér: rászedték. A pénzből egy árva fityinget sem lát. Most mit csináljon? Ha elszökik, biztos lőttek a két és fél milliónak, és igazából nincs is hová mennie – a családja sose kereste. Marad. Mint egy rabszolga. A vállalkozó még egy hitelügylethez is felhasználja, papírokat ír alá, névleg nagyobb összeget vesz fel egy pénzintézettől. Fizetni persze sosem fog – senki.  

A hatóság félrevezetője 

A vállakozó szomszédjának feltűnik, hogy valami nem stimmel ezzel a gyerekkel, s hiába tiltják tőle a „gazdái”, Vili a kerítésen keresztül elmondja, mint járt. A nő útja a falu polgármesteréhez vezet, utóbbié a püspökladányi rendőrkapitányságra. A feljelentés nyomán büntetőeljárás indul. Tartói életveszélyesen megfenyegetik Vilit, aki abszurd módon a történtek ellenére sem megy sehová. Az ügy már bírói szakban jár, amikor Vilinek egyre sűrűbben mondogatják “jótevői”, hogy a faluban meg akarják ölni, amiért eljárt a szája. Vili fél, Vili a bíróságon visszavonja a vallomását, mire a hatóság félrevezetése miatt immár ellene kezdenek eljárást.

Ekkortájt eldönti, hogy odébb áll. Hosszúpályiba megy, az apjához, aki sosem nevelte. A találkozás nem épp szívderítő: a férfi mindenféle hülyének elmondja, amiért nem neki adta a pénzt. Vili egy percet se marad ezután. Debrecenben köt ki, a hajléktalanszállón. Mostanság is a cívisvárosban cselleng, ha van egy kis pénze, porból hígított kólát iszik. És nagyjából sejti, hogy a pénzét sosem szerzi vissza. 

 Anyamese

Nem tartozik szorosan a történethez, de muszáj elmesélni. Vili azt mondja, a nyáron a debreceni hajléktalanszállón megismerkedett egy asszonnyal, aki egy ideje már kerülgette őt. Nem úgy. De látszott, hogy a nőnek nem közömbös a fiú. Kiderült: a nő prostituált, a 4-es főútra jár. És Vili édesanyja, amit papírokkal igazolt a fiúnak. „Meglepődtem, mint százmilliárdon. Három-négy napot beszélgettünk – jegyezte meg a fiú –, de utána nem nagyon találtunk közös témát. Aztán börtönbe került, a bíróság elzárta tiltott kéjelgésért”

 

Címkék: , , , , , , , , , ,







hirdetés