Világversenyek várják őket

Akt.:
Felvételünkön: Mile Kolos, Eigner Bendegúz és Papp Márk Máté
Felvételünkön: Mile Kolos, Eigner Bendegúz és Papp Márk Máté - © Fotó: Matey István
Debrecen – Az Agóra csapata aranyérmet nyert a Magyar Ifjúsági Robot Kupán februárban.

Eigner Bendegúz, Mile Kolos és Papp Márk Máté huszonnégy másik csapattal mérkőzött meg Rescue Line haladó kategóriában, s győzelmükkel kvalifikálták magukat az Európa-bajnokságra és a világbajnokságra is. Hozzájuk lestünk be az élményközpontba.

Mi a pálya?

A robotot, melynek alsó részén egy optikai érzékelő helyezkedik el, elhelyezik egy kezdőpozícióban. A pálya első részén egy vonalat kell követnie. Itt különböző nehézségű akadályokkal, kanyarokkal, lejtőkkel, emelkedőkkel, kereszteződésekkel, megszakításokkal néz szembe, egy kapuval is; mindezt azért tudja megtenni, mert számos érzékelőt építettek bele. Ennek ellenére a robot nem lehet bármilyen méretű, a pálya része egy kapu is, azon át kell férnie. Majd egy ezüst csík keresztezi az útját, itt kezdődik a második rész. A robot a menekítő zónába jut, ahonnan áldozatokat kell kimentenie a gyűjtési pontokra. Az áldozatokat képviselő labdák között „élők” és „holtak” is vannak, a robotnak pedig különbséget kell tennie, mert több pontot ér, ha előbb az élőket viszi ki. A versenyen a pálya akármilyen lehet, a robotnak fel kell ismernie, mikor mi a feladata. Nos, minderre a fiúk tanítják meg.

Mile Kolos és Eigner Bendegúz | Fotó: Matey István

Nem csak a laikus gondolja, hogy ez nehéz feladat. Soha Rudolf Ferenc, a fiúk mentora szerint is az, aki látogatásunkkor elmondta, a fiúk tulajdonképpen teljesen önállóan dolgoznak. Már olyan tudással rendelkeznek, hogy alkalmasak a problémamegoldásra, maguk fejlesztik a robotot is, ami nem kis szó.

A fiúk eközben elmélyülten vizsgálták a hatalmas aktív táblát, tologatták-cserélgették a laikus számára ismeretlen egységeket, alig mertem őket megszólítani. Mentoruk viszont azzal biztatott, ha megvárom, míg végeznek, csak júliusban tudok velük szót váltani. Így aztán megzavartam őket.

A csapat

Eigner Bendegúz a Szoboszlói Úti Általános Iskola nyolcadikosa, és három éve jár az Agóra klubjába. Több versenyen vett már részt egyénileg, és az iskolával is, mint mondta, szerzett tapasztalatokat, ez adta az alapot az RCJ-hez. – Ez a legdurvább verseny azok között, amiken eddig részt vettem, és az is megfogott, hogy eljuthatunk egy külföldi versenyre – fogalmazott őszintén. Programozó, mérnök vagy repülőgép-fejlesztő szeretne lenni. A munkáról is meglepően felnőttesen nyilatkozott. – Csapatban dolgozni azért jobb, mert tudjuk, kinek mi az erőssége, gyengesége, és tudunk egymásnak segíteni.

Mostanában hetente egyszer találkoznak az Agórában, de a verseny előtti időszak sokkal intenzívebb, előfordult, hogy hajnalig dolgoztak a srácok. Mert ne legyenek kétségeink, ez kemény munka. Bendegúz azt is elárulta, megtörtént, hogy nem boldogultak valamivel, s a bennük lévő feszültséget feloldandó, félretették a robotot egy félórára; a pihenő után sikerült túllendülni a holtponton.

Papp Márk Máté a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola hetedik osztályos diákja. Ő a csapat legfiatalabb tagja, a robotikába ezzel a csapattal kóstolt bele. Szavaiból kiderült, nagyon szereti és komolyan veszi a dolgot, tudásán túl kitartásának köszönheti, hogy a csapat tagja lehet. Márk boldog és büszke, hogy megnyerték a versenyt. – Ez nagyon nagy dolog, eszméletlenül nehéz egy ilyen robotot megépíteni – fogalmazott. Bár a robot testét legóból építik, pusztán ennyi köze van a játékhoz, a programozás egy felnőttön is kifogna. A fiatalember tavaly egy táborban sajátította el az alapokat, és mióta a csapat tagja, nagyon gyorsan és rengeteget tanult, mert a két tapasztaltabb, idősebb fiú támogatta a fejlődését. – Már tudom, mi mire való, össze tudom rakni a programot, de azért még gyakorolnom kell – foglalta össze szerényen.

Fógel László felkészítő tanár, Mile Kolos, Eigner Bendegúz és Papp Márk Máté | Fotó: Matey István

Mile Kolos kilencedikes a Fazekas Mihály Gimnázium hatosztályos matematika tagozatán. Ő az a fajta kisfiú volt, aki szeret szerelni, forrasztani, bütykölni. Az Agórába hatodikos korában kezdett járni, még abban az évben kipróbálta a versenyzést is, és megtetszett neki. Lelkesedése és fejlődése azóta is töretlen, többféle robotot programoz, és nem csak a klubban, otthon is ezzel foglalkozik.

– Apukámnak sokat köszönhetek. Ő is mérnöki beállítottságú, szokott programozni, és sokszor ad tanácsot. Vannak területek, amiben én jobb vagyok, mert ő nem ismeri ezt a programkörnyezetet, de a problémák megoldásában nagyon jó ötleteket tud adni – magyarázta Kolos, aki úgy gondolja, mivel ő a legidősebb a csapatban, olykor előny lehet, hogy tanult olyasmiket az iskolában, amiket a két másik fiú nem. Bár ahogy bölcsen hozzátette, itt az iskolai mateknak, fizikának vagy informatikának a gyakorlati alkalmazása a fontos, nem a konkrét tananyag.

Távlatok

Júniusban az European RoboCup Junior Competition Hannoverben, az Európa-bajnokságon, júliusban pedig a messzi Sydney-ben, az International RoboCup Junioron, vagyis a világbajnokságon fog ismeretlen pályarendszereken bizonyítani az általuk programozott robot.

PtkI