Világ- és családtörténés a színpadon

Akt.:
Roman Polak (jobbra)
Roman Polak (jobbra) - © Fotó: Matey István

Debrecen – „Örülnék, ha a magyar közélet nem élné túl Esterházy Péter hiányát. Ha érzékelné annak a beszédmódnak a hiányát, hogy szabadon szólhatunk dolgokról és nem kell tévedhetetlennek lennünk.” – így fogalmazott Visky András, a Deszka Fesztivál díszvendége a szerdai Mercedes Benz című előadás kapcsán.

Az erdélyi magyar író a rendezvény házibölcseinek egyikeként véleményezte a Szlovák Nemzeti Színház előadását, ami a tavaly elhunyt Kossuth-díjas Esterházy Péter utolsó színpadra szánt írása.

A rendező Roman Polak mesélt a kezdetekről: 2014-ben találkoztak először az íróval, közös témakeresés végeredménye lett a galántai kastély, amely Esterházyaké volt egykor. Fél évvel később találkoztak újra, rengeteg jegyzettel érkezett a rendező. Később – amikor megtudta, hogy súlyos beteg – nem erőltette a dráma megírását, de az elkészült. Egy éven át töprengett Roman Polak a szöveghez illő színpadi stílust, mire kiforrott a mai változat, ahogyan ő fogalmazott ehhez a színházi, társadalmi, filozófiai esszéhez.

_l2a9683
Fotó: Matey István

A bölcsek a darab szereplőinek játékán – különösen a Lucifert alakító Robert Roth-én – túl ezt a színházi formát dicsérték. Ami Magyarországon nem sikerült maradéktalanul sok színházi szakembernek, Esterházy korábbi drámáival, (például a Vígszínháznak a Daisyvel), azt véghez vitték most a Csokonai Nemzeti Színházban bemutatott drámával. „A szöveg hozta létre a színházat, a színház pedig szolgálta ezt a szöveget és nem akart elébe állni.” – magyarázta észrevételét Nánay István kritikus. Osztotta Visky András mondandóját, hogy Esterházy Péter drámáit nehezen kezelte a színházi szakma.

Az erdélyi magyar író azt mondta:

Minden drámáját megbuktatta a magyar színház. Ő maga Esterházy-drámák hívőjeként várt egy ilyen előadást, mint a mostani. Ebben a történelem és a kommentárok ütközéspontjában van a néző. Nem is tud kimaradni belőle. Az előadás figyelmeztet: alanyként, s nem elszenvedőként vagyunk jelen a történelemben.

Ezt kiemelte egy a beszélgetésen résztvevő néző is. Elhangzott mindemellett, hogy az előadás szabadon váltakozó többnyelvűség – a főkén szlovákul mondott szövegben felcsendül magyar, osztrák, és német részlet is – adta az igazi erejét a darabnak. Ha magyarul hallottuk volna, csak egy történet lett volna az anyanyelvünkön valamilyen témáról, így viszont benne feszült a nyelvtestben frusztráció az identitás körüli kétely – tette hozzá a felszólaló néző. A diskurzus végén Roman Polak megköszönte Esterházy Péter gondolkodásának megértését. Hangsúlyozta: sejtették, hogy itt Magyarországon erősebb visszhangja lesz a műnek. Próbálják erősíteni magukban, hogy a történelmük a magyar történelem része, s boldoggá tenné őt, ha ezt fordítva is így gondolnák a magyarok – zárta.

HBN–HABE



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés