Vikingváró

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: Getty Images
Tavaly a nyár július 15-e, délután fél háromra esett. Nem nálunk persze, hanem a sajátos humoráról közismert szigetországban. A finoman szólva is szeszélyes időjáráshoz képest azért elég sok magyar látogat oda. Igaz, nem az évi néhány perces valódi nyár kedvéért. Így nem az ottani időjárás melegétől, hanem inkább a külhonban vállalt munkától izzad(hat)nak meg. T. Szűcs József írása.

Igaz, a magyarok sokak által tömegesnek vélt külföldi munkavállalása a hivatalos propaganda szerint korántsem annyira tömeges. Ám ezen most nem fogunk összeveszni. Ráadásul, ahogyan esik szét felé Európa, s begubóznak saját határaik mögé a pár éve még öröknek vélt szövetségben egyesült baráti és testvéri (uniós) országai, amúgy sem sokáig lesz lehetséges külföldi munkavállalásról, letelepedésről beszélni. Merthogy az elzárkózásban egymást túllicitáló államok szép lassan, egyre több akadályt állítva egymás állampolgárai elé, egyszerűen lehetetlenné teszik. Pedig, esetleg éppen mi következnénk a kívánatos célországok sorában. Mert komoly érv látszik kirajzolódni, előrevetítvén, hogy nemsokára például sok örökké ázott izlandi halász, söprögetésbe belezsibbadt svéd közmunkás, lumbágóval küszködő finn favágó dörömbölhet majd Hegyeshalomnál, bebocsájtást kérve országunkba. Netán sokan közülük még a Lajta tajtékos vizének áthágását is bevállalják, csakhogy az ígéret földjére léphessenek. Illetve előbb (k)úszhassanak. A vikingek, s esetleg más északi, nyugati nációk lehetséges inváziója, beleértve a nem uniós norvégokat is, azonban hogyhogy nem, mégsem az egyre olajozottabban működő magyar reformok, netán a hazájukban szokásosnál nagyobb itteni szakmai megbecsülés és kibontakozás lehetősége, a páratlan egészségügyi ellátásunk, s általában a magyarokat állampolgári jogon megillető egyéb vívmányok, s életszínvonalunk okán várható. Pedig ezek, akár külön-külön, önmagukban is irigylésre méltóak lehetnek egy északnyugat-európai polgár szemében. Ám őket mégis egyre páratlanabb, s egyre tipikusabban magyaros időjárásunk vonzhatja majd hazánkba.

S ha számukra kincset érő (szinte) állandó napfényre vágynak, mint nyaralásaik színhelyeiből arra következtethetünk, rövidesen célkeresztbe kerülhetünk. Nemcsak egy röpke vakáció idejére, hanem akár több hónapos, állandó, ittlétre. Hisz idén is április legelején rontott ránk a nyár. S nem június közepén, ahogyan a naptár szerint illenék. Az északi zimankóban ilyentájt még javában ázó-fázó vikingek még nem tették meg velünk ugyanezt, de lehet, hogy csak idő kérdése, hogy ők is megérkezzenek. Elvégre kalandozó őseiket ugyancsak elsősorban az időjárás késztette arra, hogy meg sem álljanak a melegebb égtájakig. Például Bizáncig vagy Szicíliáig. Megeshet tehát, hogy mai utódaik, már ki is néztek bennünket maguknak. S ha csak és kizárólag a Celsiusaink egyre magasabbra ívelő adatsorát érzékelik, aligha fognak csalódni a magyarok országában…​​

– T. Szűcs József –








hirdetés