Kecskemaszkban vidámkodtak Hajdúdorogon

Hajdúdorog - Ügyelnek a pásztorok, hogy ne derüljön ki, ki viseli a jelmezt; a kecske emberi hangot nem ad.

Az ünnep alkalmával egykor szokásos, de ma már csak igen ritkán látható hagyományt, a Kecskézést is előadtak a karácsony szentestéje délutánján megtartott Szállást keres a szent család című élő betlehem után a hajdúdorogi hagyományőrzők. A szokás olyan értékkel bír, hogy része a hajdú-bihari megyei önkormányzat értéktárának is. Az ebben szereplő leírás alapján tárjuk fel a Kecskézés részleteit.

A főpásztor vezeti

A kecskemaszkos alakoskodás valójában egy humort sem nélkülöző, improvizációt is alkalmazó játék, amibe régen a ház népét is bevonták. Az előadás során egy szereplő alakítja a kecskét, a többiek a pásztorok. A Kecskézés azzal indul, hogy a szereplők bekopognak az épp felkeresett ház ajtaján. Először a főpásztor lép be, köszönti a bent lévőket. A többiek kint várakoznak. Bebocsátást kér a többi pásztor és a kecske számára. Miután a házigazda közli, hogy fogadja őket, a pásztorok belépnek, de a kecske csak hosszas kérlelés után hajlandó bemenni a lakószobába.

A pásztorok a karácsonyi énekeket adnak elő. Egy-egy ének elhangzása között zajlik maga a játék, amelynek természetesen a kecske a központi szereplője. A juhászbundába burkolt szereplő az előadás során előre hajlik, egyik kezével maga előtt tartja a fából faragott nyélre erősített kecskefejet. Természetesen nem látható, ki viseli a jelmezt, az előadás során a pásztorok ügyelnek is rá, hogy az ki ne derüljön. A kecske emberi hangon nem szólal meg. Az elhangzó karácsonyi énekeket mozdulataival, feje jobbra-balra mozgatásával, állkapcsa csattogtatásával követi. Az énekek befejeztével a pásztorok – többségében tréfás – kérdéseket tesznek fel a kecskének, szórakoztatva ezzel a ház lakóit. A kecske ezekre különféle módon reagál, például örömében ugrándozik, vagy ha nemtetszését akarja kifejezni, valakit megdöf a szarvával, vagy rázza a fejét.

A házaknál a játék a pásztorok imájával fejeződött be: „Hála legyen a Szent Úrnak, hogy hagyta elérni Krisztus Urunk születése napját. Áldja és szentelje minden óráját, melyben koronát nyerhessen. Ámen.” Ezt követően szokás volt a kecskemaszkos alakoskodás minden szereplőjét megvendégelni. A házigazda borral és kaláccsal kínálta őket. A kecskét a főpásztor etette meg, vagyis a bunda alá benyújtotta az ennivalót és az innivalót.

Csengő, szalag a szarvra

A pásztorokat alakító szereplők a kecskejáték során juhászbundát és prémsapkát viseltek, az sem volt ritka, hogy juhbőrből készült bajusszal vagy szakállal takarták el az arcukat, hogy ne lehessen felismerni őket. Kezükben juhászbotot tartottak, amit éneklés, játék közben megráztak, így a rajta levő fémkarikák csörögtek.

A kecskét alakító személy jelmeze a hátára borított juhászbundából és a kecskemaszkból állt. A kecskemaszk fából készült, a koponyarészét és a hozzá tartozó felső állkapcsot egy hosszú botra erősítettek. Ehhez egy mozgatható, csattogó hangot kiadó alsó állkapocs is tartozott. A koponyarészt juhbőrrel borították, abból két szarv emelkedett ki, erre színes szalagokat, olykor csengőt is kötöttek. Az alsó állkapocshoz kenderből készült szakállt is erősítettek. A kecskejáték résztvevőinek jelmeze és a kellékek otthon, családi körben készült el.

Éjfélkor irány a templom

A Kecskézés egy népi dramatikus játék, amelyet felnőtt férfiak adtak elő, jobbára 16-18 évesnél idősebb legények, de akadtak közöttük házasemberek is. December 24-én, a karácsonyt megelőző napon (melyet Hajdúdorogon vilia napnak neveznek) 6-8 fős csoportokba összeállva járták a települést, sorra felkeresték a házakat, elsősorban azokat, ahol lány is lakott, illetve ahova valamelyik legény udvarolni járt. Este 8-9 óra körül indultak el az előre meghatározott házakba.

Karácsony előtt mintegy két héttel megszervezték csoportjukat, próbákat is tartottak maguknak, esténként valamelyik szereplő házánál gyakoroltak, tanulták az énekeket és a prózai szöveget. Hajdúdorogon az sem volt ritka, hogy karácsony előestéjén tíz-tizenkét csoport járta végig a település házait. Általában nem jutottak el minden házba, ritkán fordult elő, hogy valamely családot egynél több kecskéző csoport is meglátogatott. A kecskemaszkos alakoskodók éjfélig jártak előadni játékukat, majd amikor megszólalt a harangszó, a szereplők, abban a ruhában, amelyben látogatták a házakat, együtt mentek el az éjféli misére. A templomban a szentmise idején az oltár előtt foglaltak helyet, majd ki-ki a saját családjához tért haza.

HBN