Messzire hallatszik a hajdúk hagyománya

Hajdúböszörmény - A pusztán ha cserdült a karikás ostor vége, kilométerekkel távolabb is felkapták a fejüket a szürke marhák. A hajdúböszörményi magyar szürke bika meg se rezzent a körülötte szombaton gyülekező ostoros legények és leányok láttán. (Szobor lévén ez aligha kérhető számon rajta.)

Méltóságteljesen magasba emelt szarvval indította útjára a Böszörményi csergetés résztvevőit. Átvonultak aztán Bocskai István szobrához, ahol összecsapták csizmájuk sarkát a Bocskai Néptáncegyüttes tagjai. A műsor vége felé egyre másra emelték fel tekintetüket a várakozók, a téren álló templom tornyára. A terelőeszköz nyelére fonódott ujjakkal lesték, mikor áll az ég felé a két mutató. A déli harangszót követően mintha az évváltás éjjelén lennénk újra, s petárdázók sora gyújtana robbanó rudat: belendítették ostorukat a cifraszűrös, pásztorruhás hagyományőrzők, a civilben érkező polgárok, és csergetni kezdtek. Nagy robajjal hirdették, hogy a hajdúk fővárosának mai lakói, nem felejtették el a névadó ősök, a marhapásztorok hagyományait.

A zajos múltidézés után a Bürkös zenekar tartotta távol a főtértől a csendet. A rendezvény vendégei pedig az orruk irányába indultak felfedezőútra: kit egy levendulás szappan, kit a hurkapite illata hívogatott. Az eseményen kézművesek kínálták portékáikat. A Hajdúsági Múzeumba betérők megtekinthették a múzeum megújult állandó kiállítását, A csengők királyát.

HABE