Veszíteni tudni kell
M. Magyar László
A magukba roskadt emberek, a könnyes tekintetek, a döbbent arcok arról árulkodtak, hogy a kezdetben még oly lelkes drukkerek nemzeti katasztrófaként, tragédiaként élték meg a vereséget.
Mintha a szurkolók elfelejtették volna: a futball csupán játék, a labda pedig gömbölyű, s ami nem sikerült most, majd összejön legközelebb. Egyedül egy kis ország, Írország szurkolói emelkedtek felül a vereségen, s az utolsó pillanatig buzdították egy emberként vesztésre álló csapatukat. Úgy szárnyalt a gdanski stadionban az írek dala, mintha több góllal vezetett volna a csapatuk, holott megsemmisítő vereséget mértek rájuk a spanyolok. Megható volt hallani, ahogy a stadiont betöltötte a szimpatikus ír drukkerek éneke, amely jelezte: a vereség ellenére is csapatuk mellett állnak.
Lélekben egy voltam az ír szurkolókkal, s arra gondoltam: bárcsak egyszer mi is ilyen szépen búcsúztathatnánk el a magyar csapatot egy nagy versenyen. Mert ha már odáig eljutottak focistáink, történjen is bármi, nem szabad őket bántani. Elvégre ők a mieink…
