Vészhelyzet

A készséges együttműködési hajlandóságáról messze földön híres – vagy, ahogy pártkommunikációban mondani szokás, Európa-szerte példaértékű – parlamentünk tegnap úgy döntött, hogy kétharmados többségi bólintáshoz köti a terrorvészhelyzet kihirdetését. Ez ugye egy olyan szituáció, amelyben nem hátrány, ha villámgyorsan döntés születik például a Magyar Honvédség bevetésének lehetőségéről. Horváth Borbála írása.

Sajnos emellett akár alapjogok korlátozásáról, a kijárási tilalomról, az internet és a média ellenőrzéséről is. Hetekig ment a huzavona (és itt nem a jobbikos képviselőre teszek utalást, aki egyébként egy egészen logikus javaslatot tett ez ügyben) „nehogymár”-földe elsőségei között arról, hogy a kormány ne határozhasson önmaga a vészhelyzetről. Arra azonban csak alig irányult figyelem, hogy az alaptörvényt módosító tervben tulajdonképpen nincs meghatározva, mi számít terrorvészhelyzetnek, vagy közvetlen fenyegetettségnek. Ennek konkretizálása, pontosítása nélkül mindegy, hogy kormánynak vagy „kétharmados többségnek” hívjuk a döntést meghozókat, visszaélésre kapnak lehetőséget. Utóbbinál úgy hiszem, egy mérce van: mekkora valójában az adott vész.

– Horváth Borbála –








hirdetés