Elúszott a hajó? Nem jön a várva várt megaberuházás

Akt.:
Elúszott a hajó? Nem jön a várva várt megaberuházás
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A TATA-projekt rávilágított a város azon hiányosságaira is, amiket mielőbb pótolni kell. Interjú Papp Lászlóval, Debrecen polgármesterével.

A befektetőkért folyó nemzetközi versengésben mellettünk szól, hogy ebben a régióban jelenleg olyan mértékű a támogatási intenzitás, amit a Debrecentől 300-400 kilométerre nyugatra fekvő városok nem mondhatnak el magukról – erről is beszélt a Naplónak adott interjúban az egy éve Debrecen polgármesterévé választott Papp László.

Városi pletykák szerint ha sikerült volna az indiai TATA-konszern autóipari megaberuházását Debrecenbe csábítani, azzal nemcsak a megyeszékhely, de az egész régió foglalkoztatási (és nemcsak a foglalkoztatási) gondjai hosszú időre megoldódtak volna; de úgy néz ki, hogy nem sikerült. Min ment el a hajó?

Papp László: Jelen pillanatban azt sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy elment a hajó, hiszen egyelőre csupán egy szándéknyilatkozatot írtak alá az indiai befektetők a szlovákiai helyszín kapcsán. Debrecennek egyetlen komoly hátránya volt a versenytársakkal szemben, az, hogy 300-400 kilométerrel keletebbre fekszik, mint a TATA-projektre aspiráló többi város. Ez ugyanis egy hosszú távra szóló beruházás kapcsán nyilvánvalóan logisztikai többletköltséget jelent. Jelentkezett már nálunk olyan befektető, akinek a város minden feltételét tudta volna biztosítani, de kikötötte, hogy a beruházás a fővárostól maximum száz kilométerre valósulhat meg ezt nem tudtuk megoldani. Ami többek között mellettünk szól, az a régiónkra jellemző magasabb támogatási intenzitás. Tehát, a befektetők azt is mérlegelik, hogy húsz-harminc éves működés során az itt esetlegesen felmerülő többletköltségek jelentősége, túlmutat-e a nálunk most elérhető nagyobb mértékű támogatáson, vagy az olcsóbb, de jól képzett munkaerőn. Sokat tanultunk ezekből a tárgyalásokból. A TATA kapcsán felvetődött például, hogy rendelkezik-e a város olyan nemzetközi iskolával, ahol a családostól ide települő nagy számú menedzser gyermekei angol nyelven tanulhatnának úgy, hogy a tanulmányokat, bárhol a világon folytathatják, ha továbblépnek. Ennek hiánya olyan versenyhátrány, amit legkésőbb 2017-18-ra, mintegy kétmilliárd forintos kormányzati segítséggel (a Modern Városok Program keretében) igyekszünk orvosolni. A másik fontos szempont a rendelkezésre álló szabad munkaerő. A mi régiónkban Debrecentől egy órányi járásra egymillió munkaképes korú embert lehet elérni, míg a szlovák versenytársunk valamennyivel többet tud biztosítani. Ugyanakkor a 7-8 százalékos munkanélküliségi ráta mellettünk szól, hiszen a befektetőnek nagyobb merítési lehetőséget jelent. Tehát, lehet, hogy a TATA-projekt elment, lehet, hogy nem, de nekünk a stratégiánkat arra kell építeni, hogy ha legközelebb kopogtat nálunk egy hasonló üzleti lehetőség, azt képesek legyünk fogadni és teljes körűen kiszolgálni.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Az Orbán Viktor miniszterelnökkel néhány hónapja kötött stratégiai megállapodás gyakorlatilag kijelölte a város számára az elkövetkező évek irányát. Melyek azok a legfontosabb célok, amelyeket a most kezdődő uniós költségvetési ciklusban Debrecen maga elé tűzött, és hol tart ezeknek a megvalósítása?

Papp László: A már említett nemzetközi iskola remekül illeszkedik majd Debrecen iskolavárosi profiljába. A megállapodás egyik straté­giai területe tehát az oktatás. A másik az ipari területek fejlesztése. A kormány biztosítja a forrásokat e területek megvásárlásához, összefüggő ipari zónák kialakításához, a város feladata pedig ezek közművesítése, fejlesztése. Ugyanilyen fontos dolog (a város jelenlegi gazdasági profiljához kapcsolódóan) az innovációs jelleg erősítése, a technológiai iparágak támogatása, fejlesztése. Itt nem elsősorban a külföldi nagyvállalatok debreceni egységeinek az innovációs programjaira gondolok, hanem a Debrecenben működő, magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások K+F elképzeléseinek a támogatására. A gyógyszer-, az élelmiszer- vagy éppen a gépiparban összegyűjtjük az ötleteket, és ahogy nyílnak meg ezek az innovációs európai uniós források, úgy próbálunk segíteni abban, hogy az a fejlesztési akarat mögé pénzt is tegyünk. De említhetem a város logisztikai szerepének az erősítését is. Ha megnézzük Európa úthálózat-fejlesztési programját a következő 30 évre, akkor azt látjuk, hogy a kelet-nyugati autópálya-vonalak észak-déli metszéspontjai a mi régiónkban rendre a határ túloldalára esnek; gondoljunk csak Szatmárnémetire, Nagyváradra vagy Aradra. Debrecen egy vasúti csomópont, ezt az adottságunkat használjuk is, csakhogy vasúti csomópontból a környezetünkben van rengeteg. Azért fontos a Debreceni Repülőtér komplex fejlesztése (ami szintén az Orbán Viktor miniszterelnökkel kötött stratégiai megállapodás része), mert ha a város ezt a lehetőséget kiengedné a kezéből, és az autópálya-csomópontok is a határ túloldalára esnek, ezzel Debrecen perifériára szorulna a régióban. A repülőtéri légi-vasúti-közúti logisztikai központ folyamatos fejlesztése tehát feltétlenül a siker receptjének egyik összetevője ma; és még inkább az lesz ha a repülőtérről hamarosan el tudunk indítani a fapados járatok mellett egy üzleti célú repülőjáratot; dolgozunk ezen is.

A város gazdaságfejlesztési stratégiájának egyik kulcsmondata a „magas hozzáadott értéket előállító cégek letelepedésének az ösztönzése”. Ugyanakkor lássuk be, hogy bár a hozzáadott érték nagyon fontos, olyan munkahelyekre is szükség van egy ekkora városban, amelyek száz- vagy ezerszám képesek alacsonyabban képzett embereknek megélhetést adni. Másfelől az is érdekelne, hogy a nagyok mellett a mikro- vagy kisvállalkozók is remélhetnek-e kapaszkodót a várostól?

Papp László: Amikor a 90-es években elkezdett leszállóágba kerülni a debreceni feldolgozóipar, akkor jött a stratégiai váltás 2000 körül, ami a technológiai iparágak (gyógyszeripar, egészségipar, orvosiműszer-gyártás, elektronikai ipar, stb.) támogatását irányozta elő, ugyanakkor soha nem tévesztettük szem elől azt, hogy Debrecen hosszú időn keresztül jelentős mezőgazdasági és élelmiszeripari központja volt a régiónak. Arra törekedtünk, hogy ismét munkát találjunk azoknak az embereknek is, akik mondjuk a futószalag mellől kerültek utcára. Ezért fektettünk komoly energiát abba, hogy a dohánygyártás megint prosperáló iparág legyen (a befektető mintegy 500 új munkahelyet hozott létre), ezért dolgoztunk 2 éven át együtt a Frieslanddal azon, hogy a tejipari vállalat hosszú idő után ismét magyar kézbe kerüljön, és ezért dolgozunk azon is, hogy a bezárt húsüzem helyén keletkezett termelési űrt előbb-utóbb valaki betöltse. Ugyanakkor nemzetközi viszonylatban is komoly vállalattá nőtte ki magát a debreceni családi tulajdonban lévő Tranzit, illetve Master Good vállalatcsoport a kacsa-liba és baromfi-feldolgozás területén. Külön szakértői csapat dolgozik azon, hogy a helyi vállalkozókat képbe hozzák a lehetőségeiket illetően, és segítsenek nekik abban, hogy 2020-ra az általunk tervezett 200 milliárd forint gazdaságfejlesztési forrás meg is érkezzen.

Kósa Lajos egy ipari parki rendezvényen arról beszélt, hogy bár fontos minden új cég megjelenése Debrecenben, a távlati cél azonban (hiszen világszerte abban van a komoly profit) egy saját márka (brand) kifejlesztése lehet. Ön szerint mikorra rendelkezhet a város saját márkával, és vajon mi lehet az a brand, amiről a világ legtávolabbi pontján is az jut majd az emberek eszébe, hogy „Aha! Debrecen!”?

Papp László: Azon dolgozunk, hogy ha valaki találkozik a város nevével, akkor minden területen a minőség jusson az eszébe legyen szó a városról, gazdaságról, Debrecenhez köthető termékekről, kultúráról vagy oktatásról. Ezért törekszünk például arra, hogy a középiskolában és az egyetemen is olyan képzést kapjanak a fiataljaink, aminek a segítségével minőségi életet lehet élni. És ezért nem örülünk annak, hogy a szakképzési centrum a szakképzés terén a nyelvórák számát csökkentette, így adva nagyobb teret a szakmai tantárgyaknak. Meggyőződésünk, hogy ez a megoldás zsákutcába vezet; nem véletlen, hogy több érintett debreceni vállalat máris jelezte az egyet nem értését. Ezt a döntést tehát korrigálni kell! Amennyiben anyagi okai voltak, úgy még azt is el tudom képzelni, hogy a város kész anyagi áldozatot vállalni annak érdekében, hogy a nyelvi képzés terén semmiféle visszalépés ne történjen.

A város mindig jó kapcsolatokat ápolt az egyetemmel és a kamarával, de az Ön megválasztása, valamint az új rektor hivatalba lépése óta mintha ez a „trojka” újult erőre kapott volna. Mi volt az a felismerés, ami ennyire közel hozta egymáshoz ezt a három, egyébként külön-külön is befolyásos szervezetet?

Papp László: A közös szerepléseink a tárgyalópartnerek­ben (legyenek azok potenciális befektetők vagy akár külföldi diplomaták) azt a jogos érzetet keltik, hogy ebben a városban a döntéshozók egy nyelven beszélnek, és ez úgymond „megágyaz” a bizalmuknak irányunkban.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Egyik interjúnk során hangzott el, hogy 2015-ben az állam és a megyei jogú városok képviselőinek megnyugtató megoldásra kell jutni a közösségi közlekedés finanszírozásában. Hol tartunk?

Papp László: A megyei jogú városok részéről nincs teljes összhang ebben a kérdésben, márpedig a kormányzat nyilván egységes álláspontot szeretne ismerni ahhoz, hogy felelősen dönthessen. Van város, ahol nem akarják, hogy a közösségi közlekedést az állam átvegye, míg másutt (mint például nálunk) megfelelő garanciák esetén el tudnánk képzelni ezt a megoldást is. De hangsúlyozom: csak akkor, ha Debrecen érdekeit sikerül megfelelő módon becsatornázni az állam általi működtetésbe! Tehát, vagy az lehet a megoldás, hogy az állam minden évben megtéríti a közösségi közlekedés üzemeltetési veszteségét a megyei jogú városoknak, vagy az állam átvállalja az üzemeltetést.

Komoly erőfeszítéseket tettek a debreceni páros hungarikummá nyilvánításáért, kik gyárthatják ezt a védjegyes terméket, mit profitál ebből a város? Más termékkel célba vesszük ezt a védjegyet?

Papp László: Az volt a célunk, hogy a városunk nevét viselő terméket kössük Debrecenhez annak érdekében, hogy a gyártásából származó haszon a helyi vállalkozásokat gazdagítsa. Hiszen az nyilván komoly marketingérték, ha valami onnan származik, ahonnan tradicionálisan származnia kellene. Azt pedig természetesen nem a polgármesternek kell megmondani, hogy a jövőben ki gyárthat debreceni párost. Bárki, aki hajlandó a szigorú minőségi és egyéb kritériumokat vállalni. De újra mondom: fontos, hogy a debreceni gazdaság profitáljon belőle! Idővel pedig más debreceni termék is elnyerheti a hungarikum minősítést, vannak olyanok a városban, amelyek alkalmasak lehetnek erre.

Milyen sűrűn találkoznak Kósa Lajossal, és milyen konkrét ügyekben működnek együtt?

Papp László: Többnyire havonta találkozunk, bár nem mindig tervezetten. Néha egy-egy esemény is módot ad arra, hogy a város ügyeiről szót váltsunk. A nagy fejlesztési projektek ugyanúgy szóba kerülhetnek ilyenkor, mint a hétköznapi városüzemeltetés dolgai. Lajossal egyébként továbbra is kitűnő kapcsolatot ápolunk. Az országgyűlési képviselőink (Kósa Lajos mellett Pósán László és Tasó László is) komolyan lobbiznak a nagypolitikában a város érdekében, az pedig, hogy Kósa Lajost a Fidesz-frakció vezetőjévé választották, Debrecen számára komoly lehetőség.

Melyik megerőltetőbb: a négy, alpolgármesterként töltött év vagy a mostani szerep? Mi a legkeményebb feladat egy városmenedzser számára?

Papp László: Nem lehet összehasonlítani ezt a két időszakot. A négy év alpolgármesterség remek tanulóidő volt (a reptérfejlesztés vagy éppen a stadionprojekt komoly szakmai kihívások elé állított), de a polgármesterség egészen más. Három fontos dolgot kellene folyamatosan összeegyeztetni: a város ügyeinek az előre vitelét, a város polgáraival való kapcsolattartást, valamint a családi életet. Az alpolgármesterek és a hivatalban dolgozó kollégáim rengeteg terhet levesznek a vállamról, de sajnos még így is rendre a család húzza a rövidebbet, hiszen tőlük vagyok kénytelen kölcsönkérni az időt, amit egyszer szeretnék majd visszaadni a feleségemnek és a gyermekeimnek.

– Petneházi Attila –

 








hirdetés