Olvasói levél: Szálltak a gépek, hulltak a bombák!

Debrecen - 1944. június 2-án, péntek reggel városunk egy értelmetlen háborútól már sokat szenvedő lakossága egy még értelmetlenebb szőnyegbombázás okozta véres tragédia elszenvedője volt - kezdi sorait Olvasónk.

Ezen a szép nyári nap reggelén a jajveszékelően vészt jelző szirénák hangjai nem a szokásos próbariadót, hanem a valódi vészt, a felettünk felhőtlen égen, csillogó gépekből hulló, az életünket kioltó bombák sokaságát jelezték. És hulltak a bombák válogatás nélkül a gyönyörű állomásra, a postára és bennük szolgálatot teljesítő emberekre, de az utazásra várakozókra is. Az állomás előtti „Népkertben” lévő óvóhelyekre menekülő emberek százai vesztették életüket. A mai Petőfi tér akkor házak, lakások, üzletek sokaságával volt beépítve, ott volt a Táblabíróság, ezek percek alatt romhalmazzá váltak.

Jutott bomba a vagongyárra és dolgozóira is. Az akkori Késes utca és az Erzsébet utcán lakó nagy szegénységben élő cigány emberek és családjuk százai váltak áldozattá. Az Ispotály utcai református templom tornyát kettévágó bomba, a mellette lévő szegényház lakóiból igen sok halottat követelt. Ezt a senkit és semmit nem kímélő szörnyű bombázást, melynek néhány perc alatt több mint ezerkétszáz halottja és több mint ezer sebesültje volt, a szövetséges csapatok, nem a szovjetek légi ereje követte el. A háború európai sorsa már Sztálingrádnál rég eldőlt. Az angol légierő talán itt gyakorolta a drezdai, szintén kíméletlen szőnyegbombázást. Ott 1945 januárjában két nap alatt 130 ezer ember vesztette életét. 1944-ben a háború végét váró sokat szenvedő lakosságának már elege volt a háború okozta nehézségekből. Márciusban az iskolák bezárása, a „baráti” német megszállás, este sötétítés, reggel sorban állás jegyre a kukoricás/málés kenyérért. A sárga csillagos emberek gettóba zárása, majd a halálgyárba küldése. Májusban naponta próbariadók sokasága.

Június 2., péntek a valóság, a tragédia napja. Teljes kannával a kezemben az állomástól futottam haza a Déli sor 19. szám alá, ahol már a lakásunkat lakhatatlanná tette egy mellé hulló bomba. A nem messze lakó Klára és Éva játszótársaim már a bombatámadás áldozatai lettek. Ezen a napon több száz család vált kibombázott hajléktalanná. Sok gyermek árvává. Ezen az estén nem kellett elsötétíteni, mert az egész város elsötétült és sötét gyászba merült. Most, mikor a hetven éve történtekre, a vétlen, ártatlan áldozatokra emlékezünk, reméljük, hogy ilyen tragédia soha többé nem történik velünk.

- Polyánszky Tibor, Debrecen -

Bombák alakították a várost

Debrecen - Hetven évvel ezelőtt történt a cívisvárost ért legsúlyosabb bombatámadás.