Vendégkommentár: Az én anyukám

Vendégkommentár: Az én anyukám
© Illusztráció: Getty Images
Ha a mai napon lehetőségem lenne újrakezdeni az életem, és életem újrakezdésének kapujában állna valaki, aki feltenné nekem a kérdést, hogy szeretnék-e magamnak új családot választani, vagy szeretnék-e abba a családba születni, amelyikben most vagyok benne, akkor gondolkozás nélkül ismételten a mostani életem választanám. Zavodni Gréta Virág írása.

Nem zökkenőmentes, nem tökéletes, de nem is kell annak lennie, mert elég, ha van mellettünk egy család, aki támogat és segít a nehéz percekben. Nekem ez megadatott. Mindegyik családtagomról rengeteg jót tudnék írni, azonban most anyák napjához közeledve én is az anyukámat szeretném előtérbe helyezni és róla szeretnék ódákat zengeni. Az anyukám az a személy, aki egyben tartja a családot. Ő az, aki büszkén meséli, hogy kiskorunkban mindenhova el lehetett velünk menni, mert sosem hisztiztünk semmiért. Ő az, aki csúnyán nézett, amikor rosszalkodtunk a bátyámmal, de a haragja mindig gyorsan elszállt. Ő az, aki nem erőszakolt ránk soha semmit, hagyta, hogy megvalósítsuk az álmainkat, mert neki csak az a fontos, hogy mi boldogok legyünk. Ő az, aki lemond dolgokról és a háttérbe szorítja magát miattunk. Bárcsak néha egy kicsit önző lennél. Az én anyukám oroszlánként harcolt mellettem, amikor beteg lettem. Töretlenül ült mellettem egy kényelmetlen kórházi széken hosszú hónapokon keresztül, s amikor nagyon elfáradt, egy asztalra hajtotta a fejét és úgy aludt mellettem. Ő volt az, akit éjszaka rémülten hívtam, hogy rosszul vagyok, majd bebújt mellém az ágyba, és ébren őrizte az álmomat. Ő volt az, aki hallgatta a kiborulásaimat, de az is ő volt, akivel olyan jókat nevettünk, hogy a könnyünk kicsordult. Ő öltöztetett, mikor nekem jártányi erőm se volt, én biztattam közben, hogy minden rendben lesz, legyőzöm a betegséget. Legyőztem, de ez nem ment volna nélküle, nem sikerült volna, ha nem olyan lenne amilyen. Az anyukám az én szememben tökéletes. Odaadó feleség, szerető édesanya, törődő egészségügyi dolgozó, szórakoztató barát. Az én anyukám az a nő, aki szombat reggel a kanapén ülve kortyolgatja reggeli teáját, miközben arra vár, hogy a családja többi tagja is felébredjen. Ő az, aki most könnybe lábadt szemekkel olvassa eme sorokat, és én vagyok az, akit ébredésem után hatalmas ölelés fog fogadni. Pedig nekem kéne ölelnem őt, mert nem lehetek elég hálás azért, hogy ő lett az én anyukám. Nálad jobbat nem kívánhatnék! És bár tudom, hogy az anyukákat ünnepeljük, de az apukámnak is jár egy hatalmas ölelés, amiért a legjobb anyuka mellett a legjobb apuka lett.

– Zavodni Gréta Virág –


Szerzőnk A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt című könyv szerzője.









hirdetés