Vendégjegyzet: Pünkösdi gondolatok

Akt.:
Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: HBN
Jőjj, Szentlélek Istenünk, | Add a mennyből érzenünk, | Fényességed sugarát. Bosák Nándor írása.

Édességes vigaszunk,
Drága vendég szomjazunk,
Édes lélekújulás.
(Pünkösdi himnusz. Sík Sándor fordítása.)

Szentlélek Isten szállj le ránk,
Elmét derítő tiszta láng,
Öntsd lelkeinkbe, melyeket
Megszenteltél, kegyelmedet.

Kit Isten, mint vigasztalót
Nekünk ajándokul adott,
Minden javak bő kútfeje,
Lelkünk világa s élete. (H. 102.1–2.)

A Biblia költőien szép képeket ír a Szentlélekről: forrás, szél és tűz. Egyik szebb, mint a másik. Mindegyiket az Úr Jézus mondta. „Aki hisz bennem, annak szívéből, az írás szava szerint, élő víz forrásai fakadnak. Ezt a Lélekről mondta, melyben a benne hívőknek kellett részesülniük.” (Jn 7, 39) Azután: „A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Ez áll mindarra, aki Lélekből született.” (Jn 3, 8). Végül: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna.” (Lk 12, 19) Igaz, itt a Lelket nem említi, de utolsó vacsorai beszédéből tudjuk, hogy „amikor eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra.” (Jn 16, 13)

Érdekes, hogy az ember csodálkozva áll mindhárom jelenség előtt. Órákig képesek vagyunk egy fölbuggyanó forrást elnézni, amint a föld mélyéből, vagy egy szikla hasadékából, ismeretlen mélységekből új és új alakzatokat formálva tör ki. Ezt utánozzák a szökőkutak. Friss csobbanásával, mindig lendületes sugaraival a törhetetlen fiatalságot ábrázolja.

A szél meg metsző élével beletúr a fák koronájába, a tengerek tükrébe és az egek felhőibe, és szeszélyes mozgással ismételhetetlenül hozza létre mindig más és más képleteit.

No és a tűz? Mindig vidám lobogása, láng-hullámainak örvénylő változatossága és színeinek a tűzvöröstől a fehér izzásig terjedő váltása, megtanít a formák és jelenségek mögé tekinteni, és ezeket szemlélve megcsodálhatjuk az élet gazdagságát. Mindezek csodálkozókká, mélyen nézőkké, az élet megsejtett gazdagságának bámulóivá avatnak bennünket.

Így vagyunk a Lélekkel, aki tűz, víz és szél. Csodálatos gazdagságban és változatosságban bontja ki bennünk hatásait. Szent Pál elsorolja: „A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság.” (Gál 5, 22) Hát még ha hozzávesszük a Lélek adományait, karizmáit! Micsoda színpompás világa bomlik ki előttünk és bennünk!

Annál érdekesebb, hogy ennek a gazdag életű Léleknek a befogadása bűnbánatos érzést föltételez. A tűz, a szél, a víz pusztítani is tud. Ezért a Lélek ajándékainak elfogadása mindig a bűnbánattartás érzésével kezdődik. Ez nem hiányozhat soha életünkből és magatartásunkból. Az anyaszentegyház liturgiája is elsőnek teszi a bűnbánatos érzés felindítását a szent titkok ünneplésének elején „Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket!” Hangzik, mintegy belépőként a felszólítás a szentmise elején. Szentáldozáskor is emlékeztet méltatlanságunkra. „Uram, nem vagyok méltó … csak egy szóval mond, és meggyógyul a lelkem.” Ez az őszinteség és alázat szabadít fel önzésünk börtönéből. A Szentlélek a szabadság lelke.

Olyan kár, ha a Szentlélek sugallatára hivatkozva a bűnbánat alázatát és egyszerűségét elhanyagoljuk. Önhittekké válunk a szelídség és szerénység helyett, merevekké és keményekké ítéleteinkben és magatartásunkban a türelem és szelídség helyett. Ezek már nem a bűnbánatot sürgető Szentlélek inspirációi, sugallatai.

– Bosák Nándor –

(Szerzőnk római katolikus püspök, a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora)








hirdetés