Nagy változás: óvodából iskolába

Akt.:
Nagy változás: óvodából iskolába
© Fotó: mirror.co.uk
A tegnapi csengőszó minden korosztály számára mást jelent, de a legnagyobb változást mégis az iskolásokká váló kisgyermekek számára hozta. A szabadabb, kötetlenebb óvodai létből egy szabályokkal terhelt közegbe kerülnek. Az eddig megszokott napközbeni játékidő lecsökken, egy másfajta napirend, életciklus veszi kezdetét. Megváltoznak a családtagok és ismertté válnak az új szocializációs színtér, az iskola elvárásai. Lévai Ágnes Melinda írása.

Az iskolakezdés akár a későbbi időkre nézve is nagy jelentőséggel bírhat, hatással lehet a felnőtté válás folyamataira. Ébren tudja-e tartani a gyermek természetes kíváncsiságát a világ iránt, vagy netán elveszíti érdeklődését? A pedagógusok mellett sokat segíthetnek ebben a szülők, és a kisgyermekek környezetében lévő felnőttek egyaránt. Az újtól és ismeretlentől való aggodalom egy természetes izgatottságot, netán szorongást okozhat, de ezek az érzések a beilleszkedés folyamatával ideális esetben oldódnak. Sok minden átalakul. A jól megszokott és biztonságot, ismertséget nyújtó könnyed óvodai jelenlétből egy nagyobb létszámú, zajosabb, idegen közegben kell leválni a szülőről. Nem mindig könnyű elengedni egy gyermek kezét, mégis azzal tesznek jót az anyukák és apukák, ha az általuk kiválasztott iskola pedagógusainak bizalmat adva átengedik szemük fényét, támogatva ezzel kisiskolásuk önállósodását. Hiszen meg kell tanulniuk az elsősöknek egyedül közlekedni és tájékozódni a hol kisebb, hol nagyobb méretű iskolában, el kell tudnia igazodni a könyvei és felszerelései között, ezért hasznos, ha ez, a kezdeti segítség után, fokozatosan saját feladatukká válik.

Azok a gyermekek, akik otthon is kialakult szokásokkal, életkoruknak megfelelő tettrekészséggel rendelkeznek, könnyebben tudnak alkalmazkodni az új és másfajta elvárásokhoz. A tanulás mellett továbbra is ugyanannyi jelentőséggel bírnak a meseolvasások, az esti beszélgetések. Az új ismeretek elsajátítása közben szerzett élmények mellett érdeklődjünk gyermekeinktől, hogy miként alakulnak a baráti kapcsolatai az új közösségben, kikkel játszik, mi okozott aznap örömet számára. S habár az időkeretek átalakulnak, a hat–nyolc éves korosztálynak ugyanakkora igénye van a friss levegőn töltött szabad játékra, az önfeledt mozgásra, kikapcsolódásra, mint egy óvodásnak. Ezeket biztosítva hatékonyabb lesz a munkavégzése, jobb a teljesítmény. A korábban megszokott otthoni társas, vagy egyéb játékok jelentősége sem csökken, sőt ezekkel kondicionálhatjuk a kicsiket a siker elérésére, a kitartásra, és nem elhanyagolhatóan a kudarctűrésre. Ezért bátran hagyjuk veszíteni őket, ha a játék úgy hozza. Szülőként tanítsuk meg őket arra, hogy ami ma nem volt eredményes, az holnap sikerrel végződhet, s legyünk annak tudatában, hogy a gyermek pozitív önbecsülésének legfőbb forrása a szülő bizalma iránta.

Az önmagukat szerető, pozitív gondolkodású, rugalmas személyiségű gyerekek vonzzák leginkább a sikert. A szülőnek nem kell átváltoznia tanító nénivé, az otthoni többórás együttgyakorlástól – ami rendkívüli helyzetben válhat indokolttá – nem lesz sem hatékonyabb a hosszú távú tanulás, sem erősebb a szülő–gyerek kötelék. Bízzunk a pedagógusok hozzáértésében, hogy a legjobbat akarják tanítványaiknak, és ebben a szemléletben egy együttműködő, egymást kiegészítő, megerősítő szülő–pedagógus kapcsolat kialakítására érdemes törekedni. Szülőként a már említett feltétel nélküli bizalom és szeretetteljes figyelem a leghatékonyabb támogatóerő a gyermek számára. Az elsősök nem a szeptemberi tanórák által válnak igazán iskolásokká, hanem egy olyan folyamat eredményeként, amikor kialakul az iskolai követelményekhez illeszkedő feladattudat, a szabálykövetés és a beilleszkedés az új közegbe. Mindez nagy egyéni ütemben érhet be, különös tekintettel, ha figyelembe vesszük az életkori különbségeket, ki hány évesen kezdi a tanulást. A tanévkezdés az ismeretlen körülmények között még az iskolaérett gyerekeket is megviselheti. Hamarabb válhatnak fáradékonnyá, türelmetlenné vagy akaratossá, ami egy korábbi időszakra emlékeztetheti a felnőtteket. Hagyjunk időt az iskolás számára az új helyzet megismerésére, elfogadására. Szülőként ajándékozzunk sok türelmet az első hónapokban. Hosszabb ideig és tartósabb problémafennállás esetén szükséges csak segítségért fordulni.

Minden, szülővel együtt töltött minőségi idő erősíti a biztonságérzetet a gyermekekben, ami jó erőforrásként szolgálhat majd az iskolában átélt nehezebb időszakban.

(Szerzőnk tanácsadó­ szakpszichológus)








hirdetés