Végső búcsú Kovács I Sándortól, a Tiszteletes úrtól

Végső búcsú Kovács I Sándortól, a Tiszteletes úrtól
Nekrológ – Nyolcvanegy éves korában elhunyt a DVSC egykori játékosa.

A DVSC hívei ezen a nyáron harmadjára gyászolnak, Sidó Csaba és Nagykaposi Elemér után örökre elköltözött közülük Kovács I Sándor, akit a drukkerek Tiszteletes úrként emlegettek.

A többnyire balhátvédet játszó sportember 1931. október 30-án született. A sportág debreceni szerelmesei 1948-ban találkozhattak először a nevével a sajtóban, a Debreceni Vörös Meteor Vendéglátó nevű klub labdarúgójaként. (A fura nevezet a hatóság megtévesztésére szolgált, mert a gárdában többnyire a teológusok fociztak.)

Atya

Kovács I Sándor a Debreceni Lokomotívban 1954. szeptember 5-én mutatkozott be, mégpedig idegenben. A Salgótarjáni Vasas elleni győztes meccsen (4:2) Simonyi helyett küldte be csereként Lyka Antal edző.

Az Atyának is szólított bekk 1956 és 1958 között az újjáalakult DKASE, majd a névváltoztatás után a Vörös Meteor együttesében rúgta a labdát, 1958 tavaszán tért vissza a DVSC-be.

Az NB I-ben 1960. július 31-én debütált. A forró nyári napon a Loki 2:1-re megverte a nagyágyúkkal, Bozsikkal, Bányaival, Kotásszal, Dudással, Tichyvel kiálló Budapesti Honvédot. A 22 ezer néző óriási tapssal köszöntötte a hősöket a Nagyerdei stadionban.

1963. január 24-én a Hajdú-bihari Napló közölte a szezon tizenegyét, amelyet a Népsport osztályzatai alapján állítottak össze. Így festett: Lung Ferenc (Újpesti Dózsa) – Novák Dezső (FTC), Mészöly Kálmán (Vasas), Kovács I Sándor (DVSC) – Palotai Károly (Győri ETO), Sipos Ferenc (MTK) – Nagy Antal (Budapesti Honvéd), Göröcs János (Újpesti Dózsa), Tichy Lajos (Budapesti Honvéd), Komora Imre (Budapesti Honvéd), dr. Fenyvesi Máté (FTC). Hosszú idő után szavaztak be újból hajdúsági focistát csapatukba a zömmel fővárosi illetőségű voksolók!

Példakép

1964. november 24-én, a Tatabánya elleni nyertes bajnoki (3:2) előtt Kovács I Sándor csapatkapitány magasba emelhette a Népszava serlegét, amelyet a lap a legsportszerűbb alakulatnak ajánlott fel.1965. január 1-jén jelentette a Hajdú-bihari Napló, hogy Kovács I Sándor szögre akasztja a futballcipőit.

A megbízható védő, a szilárd jellemű humanista a fiatalok példaképe lett, holott a Kádár-rendszerben nem volt egyszerű református lelkészként az NB I-ben futballozni, sőt nagy népszerűségre szert tenni, ám a kálvinista Rómában a szurkolókat csöppet sem érdekelte a káderpolitika, a Tiszteletes úr mindig is a kedvencük volt. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Sándor Mihály