Vaskereszt és jugoszláv konyak

Az ember szívesen lehajolt, hiszen gyakran megérte… (90-es évek)
Az ember szívesen lehajolt, hiszen gyakran megérte… (90-es évek) - © Fotó: Napló-archívum
Debrecen – Az „átkosban” felértékelődött a használtcikk-piac közösségi szerepe.

Zsibogó vagy egyszerűen csak „zsibi” – a szó évtizedekkel ezelőtt fogalom volt nem csak a debreceniek, de az ideérkezők körében is.

A Vágóhíd utcai használtcikk-piacra bárki kimehetett, leszurkolta a helypénzt, leterített a földre egy pokrócot, melyre kirakta eladásra szánt portékáját. Diákok kinőtt játékaikat, megunt holmijaikat egy kis zsebpénz reményében; bácsikák és nénikék a padlásról lehordott kacatokat, feleslegessé vált ruhadarabokat, esetleg az unokák által rájuk bízott, külföldről behozott cuccokat.

Szabadabban

Aztán ott voltak a nyugatra szakadt rokonoktól rendszeresen csomagot kapók, és a lengyel dolláros boltokból, a Pevexekből nagyobb tétel farmert, egyéb nyugati márkás ruhaneműt hazacsempésző ifjú „turisták”, akiknek a megrendelésen felüli készlete szintén a zsibin váltott gazdát.

Jól megfért az egymás melletti „gyékényeken” a háborús kitüntetés és régi pénz, illetve a Lee, Wrangler, Levi’s farmer és jugó konyak. Kicsit mindenki kereskedővé válhatott, ami jó előiskolát jelentett az isztambuli beszerző körutakhoz, melyek készletének egy része szintén a zsibiben landolt. Az volt a hely, ahol senki nem érezte a „szocializmus fojtogató légkörét”, ezért több volt, mint egyszerű piac.

HBN-ÉP