Dió nagyságú jég is esett a megyében

A naptárhoz képest kissé korán, a mezőgazdaság számára azonban még éppen időben érkezett Medárd: június első hetét az átlagnak megfelelő hőmérséklet és egyre erősödő csapadékhajlam jellemezte.

Kontinensünk légkörében több hete megfigyelhető az átrendeződési folyamat, amelynek során az idei tavaszt meghatározó, rendkívül száraz – hol enyhébb, hol hideg – légtömeg, valamint a magas légnyomás uralma gyengült térségünkben. A népi megfigyelések „esőhozója”, Medárd az áztató csapadékra váró vegetáció és a kultúrnövényeink számára május utolsó dekádjától mind többfelé hozta el az éltető nedvességet, június első hetében pedig már szinte mindenütt megnyíltak az ég csatornái. Az elmúlt héttel kezdődött meteorológiai nyárra jellemző módon a csapadék is egyre inkább záporos – szakkifejezéssel élve konvektív – formában érkezett, így térbeli és időbeli eloszlása igen változékony volt.

Területi átlagban Hajdú-Biharban 15 és 20 milliméter közé tehető az időszak csapadékösszege, a legtöbb esővel a megye középső, délnyugat-északkelet irányú sávjában, a kevesebb pedig jobbára a peremvidékeken. A sorjázó záporok, zivatarok nyomán azonban lokálisan az utóbbi tájakon is előfordultak 20 millimétert meghaladó mennyiségek, míg néhol a megyében 30-40 milliméteres szummát is feljegyeztünk. Ezek többnyire egy-egy heves zivatarhoz kapcsolódó felhőszakadásnak voltak köszönhetők, melyeket sajnos egyéb veszélyes és káros jelenségek, szélviharok, jégesők kísértek.

A leggyakoribb, borsónyi szemcseméret mellett előfordult a megyében komoly károkat okozó cseresznye-, itt-ott dió nagyságú jég is.

Kevesebb volt a párolgás

Habár az időszak hőmérsékletben és napfénytartamban épp az évszakos átlagnak megfelelően alakult, az egyre nedvesebb és fülledtebb levegőben jócskán visszaesett a párolgás mértéke. A héten csupán napi 2-2,5 milliméter közötti párolgási veszteség terhelte talajaink vízmérlegét. Ezt a lehullott csapadékkal összevetve a legtöbb helyen ismét növekedett a növényeink számára hasznos vízkészlet. A tavaszi szárazságra nézve is sokatmondó az adat, hiszen utoljára március végén volt tartósan napi 2-3 liter alatt a négyzetméterenkénti veszteség, ekkortól beszélhettünk vízellátottság- és fagyveszély tekintetében is kritikus légszárazságról a térségben.

Mostanra azonban a növényvédelmi kockázatok léptek elő elsődleges veszélyforrássá a legtöbb kultúrában: a robbanásszerűen csírázó és fejlődő gyomok mellett a gombás és baktériumos betegségek terjedése vált rohamossá a szinte állandóan nedves növény- és talajfelszínen, miközben az immár nyári hőmérsékleten a rovarkártevők szaporodási ciklusa is gyorsult. Érdemes az ellenük való védekezést gondosan tervezni, hiszen a gyakori csapadék, a felázott talaj a beavatkozások időzítését is jócskán megnehezíti.

Debreceni Egyetem, AKIT DTTI. Agrometeorológiai és Agroökológiai Monitoring Központ