Városépítés zenével- valóban sikeres?

Városépítés zenével- valóban sikeres?
Miskolc -Az Operafesztivál „apukája”, Müller Péter Sziámi szombaton lép fel zenekarával. Megkérdeztük, hogyan értékeli a rendezvényt.

Ön is részt vett az Operafesztivál megalakulásában. Hogyan született meg a gondolat, hogy egy Operafesztivált kellene Miskolcon létrehozni?

Veres Enikő

Müller Péter Sziámi: A “Bartók +…” alapító igazgatója vagyok, és az első években ügyvezetője voltam a fesztivált szervező kht-nak. A fesztivál sikere már az első évtől minden várakozást felülmúlt. Szervezését akkor adtam át, amikor már megnyugtatóan stabilizálódott. Először Lovas Károly kollégánk vezette egy évig, majd Bátor Tamást kértük fel, aki már korábban érdemeket szerzett a külföldi fellépők szervezésében, és aki mai napig remekül látja el az ügyvezetői feladatokat. Ami az elhatározást és az ötletet illeti: rendezőként és művészeti vezetőként dolgoztam a színházban, amely a maga páratlanul izgalmas és sokoldalú, frissen felújított, ám részben archaikus tereivel szinte kínálta magát, hogy fesztiválhelyszínként működjön, a városnak pedig égető szüksége volt bármilyen elugrásra, reménykeltő mozzanatra, hiszen eléggé kudarcos és sivár volt itt az élet. Hét év itteni munka után, lélekben már miskolci polgárként én is átéltem ezt a hiányt. Hegyi Árpád Jutocsa volt az, aki kimondta a Nemzetközi Operafesztivál ötletét, ami teljesen abszurdnak is tűnhetett volna, de számunkra épp ezért jelentett vonzó kihívást. Az akkori városvezetés feltételül szabta, hogy én vállaljam a felelős posztot, és – mivel megrögzött szabad értelmiségiként soha odáig nem voltam állásban – nagyon nehezen, de végül rábólintottam. Az ötlet kidolgozásában komoly szerepe volt Nagy Viktor rendezőnek és Lőrinczy György producernek, első sorban a velük, Hegyi Árpáddal és Keselyák Gergővel folytatott brainstormingokban öltött test az elképzelés és a tartalom. A Miskolci Egyetemen született egy komoly megvalósítási tanulmány, sikerült pénzt kapnunk a kormánytól, szponzoroktól és az önkormányzattól, azután belevágtunk. A Lézerpont Stúdióban hozzáértő grafikusok logo-vá rajzolták a fesztivál-violin-hattyú ötletemet, mindenhova kiírtuk a két, azóta is működő, lelkesedés inspirálta szlogent: “OPERAMI!” és a “A zene várost épít.”, aztán belevágtunk, rögtön nemzetközi programmal, rögtön kéthetes hosszban.

Hogyan értékelné az eddigieket?

Mint a Fesztivál “apukája”, talán elfogult vagyok, de végülis eléggé objektíven tudom mérni más, általam kezdeményezett események sikeréhez a “Bartók +…” értékelését. (Talán tudják, hogy én voltam például az azóta szintén mérvadóvá vált Sziget Fesztivál ötletgazdája, egyik kezdeményezője és egyik főszervezője is, talán épp ezért kaptam Miskolcon is bizalmat.) Úgy gondolom, a “Bartók+…” példátlan sikertörténet. Az, hogy ebben a környezetben tizedik éve egyre komolyabb minőséget és egyre nagyobb nézőszámot, nemzetközi- és médiaérdeklődést produkál, maga a csoda. Ha máshonnan nézem: egy-egy alkalommal többen vesznek részt a fesztivál rendezvényein, mint ahányan a szűk esztendőkben összesen elvándoroltak a városból. Moldova György rendkívül elvakult, tőle szokatlanul egyoldalú és igazságtalan Miskolc-monográfiájában a Fesztiválról is cinikusan és csekély értelemmel nyilatkozott, a tények viszont igazolni látszanak, hogy az itt élők számára a “Bartók +…” egyértelműen a város része (jobbik részének része) lett. Nem emelnék ki egyes produkciókat, renhgeteg nagyértékű előadás fordult meg Miskolcon a fesztiválok során. Az első sikernek azt tartom, hogy már a kezdetektől nemzetközi kampánnyal mellénk állt a világ vezető komolyzenei televíziója, és vendégként többek közt fellépett nálunk pl. Cecilia Gasdia, Aki előzőleg még Andrea Boccellivel énekelt a pisai Ferde Torony újranyitásának ünnepségén. Néhány év múlva az angol Opera Now folyóirat főszerkesztője magasztalta a “Bartók +…”-t (igaz, hogy engem valaiért “lánglelkű színész”-ként emlegetett, de a siker az akkor is siker…) Nagyon nagy dolognak tartom azt, hogy a fesztiválok során rengeteg színvonalas saját produkció és koprodukció jött létre – Bátor Tamás ebben is dícséretre méltóan fejlesztette az alapgondolatot.

Miben más az idei fesztivál a többitől? Mi az, amit külön kiemelne?

A jubileumonak mindig van szimbolikus jelentőségük. A “Bartók +…” idén visszavonhatatlanul nagykorú lett. Azok a nagyfesztiválok, amelyek megélték a tizedik évüket, általában az ötvenediket is megélik. Ezt fejezi ki az a gesztus is, hogy idén nem egy másik zeneszerző szerepel Bartók Béla neve mellett, hanem európai kontextusba helyeződik a név és a fesztivál. Ezt tükrözi a merész ívű program is.

Ezen a hétvégén Ön is fellép. Mivel készülnek?

Nagyon örülünk ennek a meghívásnak – a kollégáknak, Szakcsi lakatos Bélának, Kirschner Péternek és a többieknek azt mondtam: hazamegyünk kicsit. Az Isolated zenekar viszonylag új formáció, először a tavalyi Holland Fesztiválon léptünk fel így együt.. Nem tudom, és nem is akarom megtagadni magam, rockzenét játszunk, de azúttal olyat, ami drámaiságával és költői erejével helyet érdemelhet komolyzenei környezetben is. A zenekar nevét is adó dalt, az Isolation-t épp a napokban hívták meg a jövőre London legpatinásabb színházában, a Drury Lane-ben tartandó UNICEF gálára, ahol azt egy kiváló angol szimfonikus zenekarral és egy jazz-bigbanddel közösen adjuk elő.. A Song for Europe című koncert gerincét a Joy Division nevű, rövid életű, ám annál nagyobb hatása manchesteri kult-zenekar (és énekesük, a fiatalon meghalt Ian Curtis) verhetetlen dalai teszik. Készül első magyar nyelvű lemezünk is, néhány számot már erről is beiktattunk a miskolci programba, amelyet vetítés tesz teljessé. Sokan a zenekar egyes tagjaiért, sokan a szokatlanul merész fúziós felállásért és az új távlatokat nyitó, összetett hangzásért járnak az Isolated-re, hiszen a világhírű jazz-zongoristán, Szakcsi Lakatos Bélán kívül az Isolated-ben játszanak az Európa Kiadó és a Másfél zenészei, és rajtuk kívül többek közt a rendkívül tehetséges hegedűs, Duka László és az elektronikus szcénából ismert Duel is.

A jövőben mire számíthat még a közönség? Vannak-e távlati tervek?

A Fesztivál terveiről nem én szeretnék nyilatkozni. Időnként beszélgetünk a jövőbeni elképzeléseiről, amelyeknek – és az ismét nehéz időket élő második szülővárosomnak – tiszta szívemből drukkolok.