Varázspálca vigyázza az új szívet

Akt.:
Csire Zsuzsi édesanyjával
Csire Zsuzsi édesanyjával - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Egy mosolytalan fotója sincs, pedig két év alatt több ezer készült róla, gondolván, bármelyik lehet az utolsó.

Csire Zsuzsika 12 éves, bájos debreceni lány. Ahogyan másnak természetes, hogy az arcán van a szeme vagy az orra, úgy neki a mosoly alapvető része a fizimiskájának. A legsúlyosabb helyzetekben is könnyen nevetteti meg a környezetében lévőket. Szeretne lovasterapeuta lenni, amely hivatást megalapozó pszichológus végzettségig hosszú út vezet. Ezt jól tudja, kitűnővel zárta minden tanévét. Kézügyessége kiemelkedő, már egy nem hivatalos, ám annál népszerűbb „kiállítása” is nyílt. Üvegfestékes rajzai és zseníliadrótból hajlított mesefigurái a fővárosi szívkórház intenzív osztályának csempéit díszítették hónapokig. A felsoroltak nem különleges képességek egy szeretettel körülvett, átlagos gyermektől, az viszont már igen, hogy műtétből ébredezve, félig hunyt szemmel humorizál aggódó orvosával, hogy a tanévet kórházakban, majd otthonában egy steril szobában töltve végezte, és az is, hogy a mellkasán – az új szíve fölött – húzódó vágást varázspálcának nevezi, alakjára utalva.

– Láz nélküli, hasmenéses, később hányásos tünetekkel fordultunk orvoshoz – kezdi édesanyja, Tóthmartinez Beatrix. A gyomorrontást, enterovírust kizártuk, epehólyag-gyulladásra gyanakodott orvosa. Később zihálni kezdett, kórházba került, tíz kilót fogyott. A sokadik vizsgálat után kiderült: a szíve és mája jelentősen megnagyobbodott.

Félévnyi remény

Hetek óta rosszul volt, amikor egy ultrahang után a kardiológus észrevette, hogy csaknem a fél szíve leállt. Akkor azt mondták, nem biztos, hogy megéri a reggelt, szívsebészt hívtak, mentőhelikoptert rendeltek, és odakészítették az újraélesztő készüléket. Ezután a fővárosi kórházba szállították, ahol a szívét erősítő keringéstámogató gyógyszerektől jobban lett, de hetekig a kezét sem emelhette fel, mert megterhelő lett volna. Ekkor már alig egy liter vért pumpált a szíve – mondja el-elcsukló hangon Tóthmartinez Beatrix, közben Zsuzsi simogatással erősíti őt.

A mosoly sosem marad el | Fotó: Molnár Péter A mosoly sosem marad el | Fotó: Molnár Péter ©

Budapesten felerősítették a gyermeki szervezetet, amelynek hat hónapnyi esélyt adtak arra, hogy a támogató gyógyszerek, infúziók segítségével meggyógyulhasson, szigorúan a gyermek intenzív osztályon kapott felügyelet mellett. A beteg szívből vett mintát vizsgáló világhírű német orvos véleménye is reményt keltett a gyógyulásra.

Életmentő egyezmény

Egy zuhanyzásnál azonban Zsuzsi nagyon rosszul lett. – Én szinte mozdulatlanul álltam, és mama mosdatott le, a törülközésnél már éreztem, hogy gyengülök, aztán siettem a szobába az ágyamhoz – emlékszik. A Debrecenbe steril környezet kialakítása miatt küldött édesanyát a vonaton érte a telefon: lányát már nem lehet a tervezettek szerint műszívre tenni, a nagy terhet jelentő operációból ugyanis nem biztos, hogy felébred.

Az orvosok azt mondták: néhány napig tartható stabilan a keringés, ezért a nemzetközi transzplantációs listán lévő kérelmét beélesítették. Az általános tapasztalat az, hogy fél-egy évet is várnak egy transzplantálható szívről érkező jelentésre. Valóságos csoda, hogy alig hat nap múlva hajnalban a debreceni lányt előkészíthették a műtétre.

– A szív mindössze három órát tölthet „testen kívül”, elképesztő összefogás szükséges ahhoz, hogy ennyi idő alatt kioperálják, esetleg egy másik országba szállítsák, és ott megkezdjék az ötórás műtétet – magyarázta az édesanya. – Óriási szerencsém volt, az európai listáról július 1-jén született egyezmény, és 17-én már megkaptam a szívecském – tette hozzá Zsuzsi, aki az operációt követő napon már gyógytornásszal mozgott, néhány nap múlva lábra állt. Orvosai elmondták, hogy az első évben 6 szívbiopszia előtt áll, és egész életében műtétek sorával tudják csak ellenőrizni, van-e kilökődési reakció, és életében még több szív­átültetésre lesz szüksége. Egy bő hónap múlva Zsuzsi steril szobába hazatérhetett, szeptembertől pedig maszkban, kesztyűben érkeztek hozzá a tanárok magánórákat tartani. Ekkor a nagymamánál töltött – sikeres felvételivel záruló – év után nővére is hazaköltözhetett. Zsuzsi szeptembertől újra iskolába jár. Bár két év után kissé döcögős a beilleszkedés a közösségbe, igyekszik minden helyzetet mosollyal megoldani.

HBN–HABE

Van, amin nem segít a derű

A szívátültetéssel egy időben magára maradt édesanya egyedül neveli két gyermekét. Tóthmartinez Beatrix az elmúlt két évben nem tudott dolgozni, és hat szakmája, festőművész tehetsége ellenére jelenleg sem tud megfelelő munkát találni. Vágya, hogy újra elkezdhesse kialakítani vendégkörét a picinyke bérelt masszázsszalonjában, illetve elkészíthessen a külföldi érdeklődést is felkeltő selyemfestéseinek egy portfóliót. A kezelések, az utazás, az anyaszálló, a gyógyszerek, fertőtlenítők, speciális étrend és a nagyobbik lány középiskolába indítása sok pénzt felemésztettek. Fogyóban a Zádor Attiláné, a szülői munkaközösség és pedagógusok szervezte jótékonysági bálon összegyűlt pénz is, amiért nem győz elég hálás lenni. – Annyi embernek kell köszönetet mondanom, föl sem merem sorolni, nehogy valakit kihagyjak – hangsúlyozza.

Zsuzsikáék bármilyen segítségért nagyon hálásak. Aki pénzzel is tudja támogatni őket, ezen a számlaszámon teheti meg: Raiffeisen Bank, számlaszám: 12052712-00466375-00100008