Van visszaút a közmunkából?

Akt.:
Van visszaút a közmunkából?
© Illusztráció: HBN-archív
Hajdú-Bihar – Az igazgató egy kezén meg tudja számolni, hogy hány közmunkásból lett később kolléga.

Hárommilliárd forintos keretösszeggel február elején indult a kormányzat nyílt munkaerőpiaci programja, ami azt célozza, hogy a 220 ezer fős közfoglalkoztatotti táborból minél többeknek sikerüljön visszakapaszkodni a versenyszférába. Eddig országosan talán ötszáz közmunkás mondhatja el magáról, hogy „rendes” munkahelyet talált, bár ezek egy része is azóta már megint a közfoglalkoztatottak keserű kenyerét eszi. Nem jobb a helyzet Hajdú-Biharban sem…

Öt-tíz százalékuk

A hivatalos adatok szerint a közfoglalkoztatotti rendszerből sikeresen kilépők száma 12-13 százalék körül van, a Naplónak nyilatkozó polgármesterek azonban ennél is alacsonyabb számokról beszéltek. Barabás Károlyné (Fidesz–KDNP), Magyarhomorog polgármestere több példát is említett arra, hogy valaki a közfoglalkoztatás keretében elsajátított valamiféle tudást (például megtanult traktort vezetni, állatot gondozni, növényt termeszteni stb.), amit azóta már egy-egy cég vagy magánvállalkozás alkalmazottjaként kamatoztat. – Leginkább a mezőgazdaságban van példa erre, mint ahogy arra is, hogy az illető elvégzi a fiatal gazda tanfolyamot és önállóan vagy a szüleivel gazdálkodásba fog. A megkapaszkodók aránya (ha 120-an vannak bent a rendszerben) olyan 8-10 százalék körül van Magyarhomorogon – mondta a települési vezető.

Tóth József (DK), Polgár polgármestere arról számolt be, hogy a 700, foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosult közül 400 főt közmunkában foglalkoztatnak. Hosszú távú intézményi foglalkoztatásban van 70 fő, a klasszikus Start minta­programban dolgozik 250 fő, és 80 embert érint a téli közfoglalkoztatás, ami képzéssel párosul.

Ha a közmunkásnak adódik egy olyan lehetősége, ami hosszabb időszakra, stabilabb egzisztenciát garantál számára, akkor egy perc alatt jelképesen egymás kezébe csapunk, és kiengedjük a programból. Előfordul, hogy közeli nagy cég keres embereket tartós foglalkoztatásra, de van példa szezonális munkára is. Aki képes volt kitörni a közfoglalkoztatotti létből, azok aránya talán öt százalék lehet a városban

– mondta el Tóth József, nem titkolva, hogy számukra az is gond, hogy az önkormányzat saját közmunkaprogramjai is szakembereket igényelnek, márpedig ha valakit a cégek kikérnek tőlük, azt többnyire gyengébb munkaerővel tudják csak pótolni.

Munka éppen lenne…

Beke Imre (független), Nádudvar választott vezetője úgy tapasztalja, hogy azok az emberek, akik nem olyan régen estek ki a munka világából, és egyébként értenek is valamihez, ők jó eséllyel újra el tudnak helyezkedni. Nád­udvaron nagy foglalkoztatók vannak, akik folyamatosan várják a szakembereket.

– Kőműves, villanyszerelő, fémipari munkás, állatgondozó nem marad sokáig munka nélkül, feltéve persze, hogy ő is ambicionálja az elhelyezkedést. Ebben a körben inkább az a probléma, hogy nem tudják betölteni a megüresedett álláshelyeket nádudvariakkal.

A gond azokkal van, akik 8 általánossal sem rendelkeznek. Náluk van egy olyan szemlélet, hogy jó ez nekem, elég az az 51 ezer forint; sok gyerekeseknél ez akár 70-72 ezer forint is lehet az adókedvezménnyel együtt.

Nem akarnak továbblépni, hiszen egy cégnél se kapnának nettóban 80-100 ezer forintnál többet. A különbségért nem fogják magukat megszakítani – fogalmazott a polgármester, aki szerint be kellene építeni a közfoglalkoztatásba valamiféle premizálást, hogy aki napi 500 palántát ültet el, az több pénzt kaphasson, mint aki csak tízet. Náluk egyébként háromszáz ember van bent a rendszerben, akiknek a 10 százaléka talán képes visszakapaszkodni az elsődleges munkaerőpiacra.

Egyelőre nem érzik

Szabó Viktor, a derecskei Havita-Tész ügyvezető igazgatója sem köntörfalazott a téma kapcsán. „Sajnos nem érezzük az állami program jótékony hatását, hiszen miközben szezonálisan 150 dolgozóra lenne szükségünk, 2,5 hónapon keresztül, nulla és kettő között van azoknak a száma, akiknek úgymond sikerült a közfoglalkoztatásból kitörni, és ma már a kollégáink. Harcolunk az önkormányzatokkal az emberekért. Gyakran kapunk olyan választ, hogy elültették a paprikát, a paradicsomot vagy az uborkát, és amíg azt be nem takarítják, addig nem tudnak embert adni. A szüret után pedig a közfoglalkoztatottak mondják azt, hogy köszönik szépen, de ők dolgozni igazából nem akarnak. Ilyen körülmények között már ott tartunk, hogy Romániából hozunk át munkaerőt” – jelentette ki.

Szabó Miklós, a Tranzit-Ker Zrt. vezérigazgatója nem egy ideges típus, de ezzel a témával fel lehet korbácsolni az indulatait. – Továbbra sincs megoldva, hogy a közmunkából az elsődleges munkaerőpiacra visszavezessük az embereket. Jogszabályban kellene rögzíteni azt, hogy ha valaki nem fogadja el a versenyszféra ajánlatát, akkor a juttatásait ne kaphassa tovább. Mi vállalnánk, hogy amit valaki ma közmunkásként kap, annak a dupláját fizetjük neki napi nyolcórás munkáért. Ha az állam a közmunkásra fordított pénzt egy évig odaadná a cégeknek, akkor kiköthetné például, hogy azok legalább két évig a közmunkabér duplájáért foglalkoztassák az egykori közmunkást – véli.

– Petneházi Attila –


Rossz szemmel nézik…

Az Európai Bizottság országjelentéseiben az elmúlt években rendre felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar közfoglalkoztatási rendszerrel egyebek között az a baj, hogy nem támogatja kellően a résztvevők visszatérését a nyílt munkaerőpiacra. Ez pedig azért kockázatos, mert a közmunkások jelentős tömegei a rendszerben ragadnak. A hivatalos adatok szerint a közfoglalkoztatásból kitörők aránya 12-13 százalék, ugyanakkor a tavalyi első fél évben kilépettek 60,5 százaléka 180 napon belül ismét közmunkát vállalt.


Nincs az a pénz?

Van az a pénz – szokták mondani; hát, nincs! Cégvezetőktől hallom, hogy miközben kis hazánkban mintegy 210-220 ezer polgártársunk hónapokon, vagy akár éveken át a közmunkások keserű kenyerét eszi, félezer sincs azoknak a száma, akik hajlandóak, vagy képesek ismét úgymond „normális” munkahelyen elhelyezkedni. Petneházi Attila írása.




Sporthírek






hirdetés