Van, amire születni kell

Garamvölgyi Lajos
Garamvölgyi Lajos - © Fotó: archív
Nippon zengo. Ízlelgetem, ízlelgetem; jó kimondani: nippon zengo, nippon zengo, nippon zengo. Az ember szinte kedvet kap, hogy kipróbálja ezt a viszonylag újnak számító mozgásformát, mely az aerobik és a karate ötvözete. Lépten-nyomon azt hallani, olvasni, hogy mozogjunk, mert az elengedhetetlen az egészséges életmódhoz – talán ezért is bukkannak fel újabb és újabb sportágak. És mindnek akadnak követői, ám mégis, a mai napig a labdarúgás hozza lázba a legtöbbeket világszerte. Szabó Dóra írása.

Akármit is válasszunk, közel sem mindegy, milyen a közösség, és ki az, aki az edzéseket tartja. A napokban, egészen pontosan hétfőn ünnepelte volna 67. születésnapját Garamvölgyi Lajos, aki hosszan tartó betegség után 2008-ban távozott közülünk. A legendás mester neve hallatán még most is sokan felkapják a fejüket. Hogy miért? Személyesen sajnos nem ismertem, de tudom, olyan valaki volt, akire fel lehetett nézni. Mindenkihez volt egy-két kedves szava, szívesen állt meg akár a piacon, vásárlás közben is a drukkerekkel beszélgetni. Nem urizált, nem kérkedett, csak tette a dolgát, nem is akárhogy.

Játékoskarrierje után az edzősködésbe a Debreceni Kinizsinél kóstolt bele, két ízben, előbb 1993 és 1996, majd 1998 és 2000 között irányította a cívisvárosi együttest. A piros-fehérekkel az első komoly sikerét 1993-ban érte el, ekkor az élvonalba juttatta a fiatal gárdát. Két esztendővel később pedig már bronzéremig vezette csapatát az élvonalban. Húsz évvel ezelőttről is akadnak szép emlékeink vele kapcsolatban, neki hála története során először megnyerte a kupát a Loki. De akad még egy emlékezetes mérkőzés 1999-ből, április 10-én 6–1-gyel küldték haza Garáék a Ferencvárost az Oláh Gábor utcai stadionból. Azonban nem csupán Debrecenben rajonganak érte, a DVSC hívei mellett többek között Zalaegerszegen is ódákat zengenek az egykori mesterről.

A pályán, és azon kívül is meghatározó szerepet töltött be. Utánpótlás­edzőként rengeteg fiatallal szerettette meg a sportot, a focit. Irányítása alatt lettek naggyá Dombi Tibiék, és a debreceniek szívének szintén oly kedves szakembert, Herczeg Andrást is ő hívta pályaedzőnek maga mellé.

Edzők, akik sokat tettek le az asztalra. A lista hosszasan sorolható. Ám az, hogy kiből válik legenda, az már más. Azt hiszem, arra születni kell.

Szabó Dóra