Megfontolt márciusi ifjak

Debrecen - A család és a környezet véleménye a mérvadó, még akkor is ha maga Petőfi hív.„Legyen béke, szabadság és egyetértés.” A vágy e három létfeltételre a nyomást tovább elviselni képtelen ifjú szívekben 1848 március 15-én hevült tettekig. A fiatalok minden áron érvényt akartak szerezni a tizenkét pontos kérvénynek, amely „alapot teremthet az új, az Európában számot vető, szabad Magyarországnak.” Szinte kívülről fújjuk mit kívánt a magyar nemzet, akár csak a tavaszi nap eseménysorát. Kora reggel Petőfi Sándor a Pilvax kávéházban elszavalta a Nemzeti dalt, majd a jogi egyetemen állt székre, hogy a verssel buzdítsa az egyre szélesedő tömeget. Álljon itt meg a történet. Mi lett volna, ha a fiatalok legyintenek? Vagy a szószékről egy szelfi után leugranak, s félrevonulnak? Akik a forradalom élére álltak gondoltak-e a saját jövőjükre, családjukra, a veszélyekre?

A kérdésekre szerencsére nem tudjuk meg a választ, arra viszont igen, milyen a korunk fiataljainak jövőképe.

– Pénzügyi nyomozóként fogok dolgozni, talán Angliában vagy az Egyesült Államokban – képzeli el 48 éves kori önmagát Szücs Norbert, akinek egyelőre a karrierépítés az elsődleges célja. A ma 18 éves fiatal megfontolná, hogy Petőfi jobbjára álljon-e, ha költőnk ma berontana az Ady Gimnázium tantermébe.

– Mérlegelnék. Erősítene, ha olyan forradalomhullám söpörne végig Európán, mint akkoriban. Arra is figyelnék, hogy a hazai vezetők hogyan állnak a fellázadáshoz. Ha nem támogatják, akkor nagy eséllyel bukásra van ítélve és ilyesmibe nincs értelme belemenni. Ha mégis az ifjakkal tartanék, a legmesszebbmenőkig kerülném a fegyveres összecsapást, inkább háttérmunkában segítenék arra számítva, hogy kudarc esetén egy irodai dolgozót kevésbé vesznek revánsot, mint egy vezéralakon – mondta.

– Negyvennyolc évesen remélem befutott újságíró leszek Budapesten és a családommal élek egy szép kertes házban, ahol kutya és macska is van – fedi fel álmát Katona Dóra. A két tannyelvű képzésen végzős gimnazistának a családja lenne az első gondolata, ha „csatába” hívnák. – Úgy tennék, ahogy nekik a legjobb. Felmérném, hogy a környezetem hogyan reagál az eseményre. Dóra, mint mondta, feltehetőleg röplapokat írna vagy buzdítóbeszédekkel érné el, hogy együtt tegyenek a közös jóért.

Szónoki emelvényre állna Lázár Gáspár is, de csak ha feltétlenül szükséges és csak amikor a családját már biztonságban tudná. – Szeretek őszintén, lényegretörően beszélni, hogy érthető legyen mindenki számára, ez javára válhatna az igaz ügyért küzdőknek. A családot mindennél fontosabbnak tartom, harminc év múlva velük és a betegeimmel kívánok törődni. Allergológus szeretnék lenni – tette hozzá.

Jámbor Dorina külföldön képzeli el a jövőjét, mint óvónő és családanya. Épp ezért átgondolná, hogy életét kockáztassa-e. – Ha a hozzátartozóim csatlakoznának a forradalomhoz, akkor én sem maradnék hátul, sőt ezesetben az élen bátorítanám a vonulókat – vallotta az érettségi előtt álló diák.

– Remélem világot látok és lesz már két unokám, mire a negyvennyolcadik évig érek – feleli Budai Ilona Anikó. A vegyészmérnök tanuló Petőfi mögé állna és szívesen tudósítana a frontvonalról.

Fekete Dóra nem kifejezetten harcos típus, ezért őt a forradalom idején bizonyára a Landerer Nyomdában találhattuk volna meg. Afelől nincs kétsége, hogy a márciusi ifjak közé állt volna. – Nekem fontos a haza – fogalmazott a „jósgömbbe” nézve pedig nagy családot látott, épp olyat, amilyenben ő is felnőtt, valamint kommunikációs vagy vegyészmérnöki pályát.

HBN–HABE