Van ám itt…

A magyar kultúra napja lészen. Szívem azt dübörgi, hogy csupa nagybetűvel írjam – ahogy olvastam több helyen –, de visszafogom áradó érzelmeim és az MTA útmutatását követve kulturáltan írok. Horváth Borbála írása.

De sok szép jelentést terítünk be e hét betű leplével! Mondjuk, hogy baktériumkultúra, tejkultúra, talajkultúra és egy friss – ezt ma tanultam – holokauszt emlékezetkultúra. A szó – „mondá” a Wikipédia – latinul a colo, colere, azaz művelni igéből származik, eredetileg a föld megművelését jelentette és még azt is hozzáteszi a szabad enciklopédia, hogy a kultúra körülírására nincs egységes definíció. Egyetértek. Az Egerek darabban például a szürke egérpapa így nyugtatja forrongó párját: Kultúra Lidikém! Amivel annyit próbál – saját testi épségét is kockáztatva – finoman elérni, hogy asszonya ne vágja állba a „rizsporos bundájú” szomszédot csupán a színkülönbségből fakadó eredendő utálat okán. A migránsokra előszeretettel használunk egy szép kerekre hízlalt általánosítást: más a kultúrájuk. Ezt nyilván nem (csak) arra értjük, hogy más zenét hallgatnak vagy más módszerrel gazdálkodnak földjeiken. A kultúrát tehát legfajsúlyosabban egyfajta viselkedésmódra használjuk. Valami adott közösségre nagyon jellemző szokásrendszerre. Tegyünk érte, hogy jó szokásainkról legyünk inkább híresek!

– Horváth Borbála –



Sporthírek






hirdetés