Vállalati harakiri

Ízlés dolga, hogy a mókuskerékhez vagy a dominóelvhez hasonlítjuk inkább a körbetartozás jelenségét, a lényeg ugyanaz: ha beszippant, dől borul minden(ki), és nehéz kiszállni belőle. Ismerek olyan üzletembert, akinek bár sikerült, ráment inge-gatyája, és tudok olyanról is, akinek a pénztárcája talán még bírta volna; csak hát a szíve… Petneházi Attila írása.

Noha a jogalkotónak sikerült a korábbi 90 napos fizetési határidőt 30 napra lerövidíteni, erre mondja azt a pesti szleng, hogy a papír mindent elbír. Márpedig a világ ma úgy működik, hogy például sok mezőgazdasági termelő vagy tűri a 40, sőt esetenként 60 napos fizetési határidőt, vagy búcsút inthet az áruházi polcának.

Lánc(tartozás) szemének lenni azonban nemcsak anyagi, egzisztenciális, hanem bizony lelki értelemben, mentálisan is emberpróbáló szituáció. Tisztes vállalkozóként nehéz lehet megélni azt, hogy egy kalap alá veszik az embert azzal, akinek a nemfizetése miatt maga is fizetésképtelenné vált. Talán sokan nem tudják, de Magyarországon a körbetartozás nagyrészt pontosan ahhoz az államhoz kötődik, amelyiknek az lenne a dolga, hogy kiebrudalja a piacról a megbízhatatlanokat.

– Petneházi Attila –








hirdetés